Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2012 / 5   //    «    5    » 
Ács József
Örökvaku
vers
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Egy szombati napon a Rózsahegy utcában

merôben érthetetlen körülmények között

odavesztek mind a személyi okmányaim,

s velük némi pénz.

Feleségem kedvesen vigasztalt, hogy

semmi sem pótolhatatlan ezek közül.

Mások fejüket csóválták,

a legbosszantóbb az egészben az utánajárás, mondták.

Két nap eltelt, s már egész másként látom.

Szórakoztatónak tûnik, ahogy utánajárok

saját létezésemnek. Ahogy újra számokba öntik

társadalmi státuszom, mely egy pillanat alatt

semmivé foszlott. Mennyire csábító pedig

kihullani a háló résein, vadidegenként kóborolni

az ismerôs utcákon, vagy éppenséggel

otthon ülni, mint váratlan hiba, rendellenesség,

szabályt erôsítô kivétel!

 

A romantikus képzelgések gyorsan szétfoszlanak.

A léggömbként elszabadult fantázia és a

nekilódult képzelet nem ragad magával.

Még egy hét és úgyis újra magába gyûr a gép.

Futó hangulat volt csak, mi meglegyintett,

de mégis torkon ragadott a felismerés,

ki volnék amúgy, régrôl ismerôs magam.

Nem a tulajdonságok nélküli ember, Ulrich

kereste, mi volna másként, ha lehetne

– mert hisz minden lehetne másként –,

arra vetett fényt, ami van, vakuvillanásként,

arra a kevésre, a fehéren égô magnézium.

Mert sem az ész, sem a test megszokása,

sem a számsorok, s a külvilág más pecsétjei,

sem a lakhely, a munka, a név vagy az arcmás

nem mond el semmit. Feldarabol, lábasba hajigál,

s lassú tüzén pörköl csendben az élet.

Elmondhatatlan és elmondatlan

katlanban keveregve forr alattam,

összefônek balsorsom és saját hibáim,

fennhangon hirdetett és titkolt gyöngeségeim,

egymást szorítja görcs és önáltatás.

De bomlik, útra kél most minden molekula.

Mintha maga Paracelsus görbedne fölém,

lefittyedt szájjal: Solve et coagula.

 

Ugyan mitôl szabadulnék meg,

ha az okmányok meg a pénz odavesznek?

Nem az én mûvem volt az sem: csak megesett velem.

Futok csak önsorsom után, vonakodva,

mint kit büntetnek, ha a bénát adja,

mint kutya a pórázon lihegve, ha gazdája

biciklipedált taposva sétáltatja.

Fel a Rózsahegy utcán, neki a meredeknek!

Hidd azt, ha megállsz, valaki megöl.

Nyomodban járnak: hátadba áll egy szigorú kérdés.

De ne hidd, hogy elfutsz önmagad elôl.


 
Kommentek (1)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
1. Váradi B. László mondta: 2012. május 5., 23:34
A sátoros cigányok, (cortorari)a Bukarest alatti Stejarul kocsma meletti tölgyligetben máglyát raktak és ott égették el nagykorúvá lett gyermekeik Personalausweissát. Itt csüggedni luxus...
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2012 / 5   »   Örökvaku
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911