Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2012 / 6   //    «    4    » 
REJTETTEBB FIÓKOKBÓL
Mesterházi Márton
A sajátom és a nemzeté
esszé
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Két barát hosszan próbált felidézni egy előző este emlegetett, k-val kezdődő és sok e-t tartalmazó szót, mígnem rájöttek, hogy az az „infantilis”.

 

 

Most inkább a saját emlékezetem és a nemzet emlékezete közötti különbségről: alsó tagozatos énektanárnőnk – nagyon kedves néni – ugyanazzal a lelkiismeretességgel tanított népdalt, egyszerűsített nekünk klasszikus kórusmuzsikát – és számos mozgalmi dalt. Parancsot sem kell adnom, máris előjön emlékezetemből a sváb templomi énekre hajazó „Rákosi a legjobb apa” vagy a „Rákosi a jelszónk”, mellyel a repedtfazék-hangú B. Tóni hatodikban az ének 5-öst kiérdemelte. Vagy a szovjet légierő indulójából kanyarított úttörővasutas dal, amely szerint „köszönjük hát drága Rákosi elvtársnak a magyar úttörők boldog életét.” És sorolhatnám.

 

De ha pusztán filológusi kíváncsiságból keresném a zeneszerzőt, a szövegírót, kotorászhatok a nemzeti emlékezet rejtett fiókjaiban rendesen. A keresőből ádázul átkozódó blogok tódulnak, majd két-három megbízható szakcikk két-három név-párral (a „jelszónkat” például Szabó Ferenc komponálta Raics István szövegére), de tárgyilagos adattárnak nyoma sincs; a „legjobb apa” szerzőit égen-földön nem lelem.

 

Magukat a dalokat is ritkán, pedig anno hallottam őket eleget. Kottájuk sincs, holott emlékszem, benne voltak az elemista énekkönyvben.

 

Bikácsy Gergely 1968-at idéző hangjátékának (Napfogyatkozás, 1993) dokumentum-betétei közé szánta a korszak ismert dalocskáját – néhány sorát emlékezetből idézem most: „Kitekint kapuján Péter bátyó, bajszát kétfele törli, / Odaszól remegő angyalhangon: ’Hát te mit akarsz, földi?"

 

A zenei munkatárs kikérte a fölvételt, de nem kapta meg, mert a szerző – főosztályvezetői engedéllyel – letöröltette, mondván, hogy kényszer alatt komponálta. Eltöprengtünk akkor a stúdióban, hogyan is volt. Vajon kivonult a BM (netán a KGB) kommandója, s a marcona legények géppisztollyal kényszerítették a Mestert ihletének aktivizálására? Esetleg a Magyar Rádió pénztárába is elkísérték, nehogy a honorárium zsebre tételét – titkos undora, magánhasználatú megvetése, nyilvános lázadása jeleként – megtagadja?

 

Joggal dühöngtünk mi ott a stúdióban, már csak azért is, mert nem akartuk elátkozni, még pellengérre állítani sem, a szerzőket. A nevüket se mondtuk volna be.  (A testvéri segítséget ünneplő kabaré-konferansziét is „az ismert humorista” írásaként említettük.)

 

A Rákosi-dalok szerzőit éppoly fölösleges átkozni, mint Epialtészt, aki a Thermopülainál harcoló spártaiak hátába vezette a perzsa különítményt. Viszont ismernünk kell a tényeket: tudnunk, kik és mit csináltak.

 

Végül is a nemzetnek, bármily föllengzősen hangozzék is, csakugyan van emlékezete. Persze olyan, amilyenné a hatalom alakítja; nálunk általában a hazugság klasszikus hármasával: állítással, tagadással, elhallgatással. Gondoljunk Görgey Artúrra, aki Illyés drámájában (épp a Rákosi-nóták idején) egymaga buktatta el dicsőséges szabadságharcunkat, puszta karrierista gőgből. Vagy Károlyi Mihályra, aki az 1919 és 1945 közti propaganda szerint egymaga hozta ránk Trianont, újabban meg – a bárgyúságot szaporítva, ha még lehet – az antant, a román hadsereg és Horthy minden erőfeszítése ellenére Kun Bélát is. S az elhallgatottak közt gondoljunk Eötvös Józseftől Jászi Oszkárig (és lassan Bibó Istvánig) azokra a magyar gondolkodókra, akik ellene mondtak a hatalmi hazudozásnak.

 

Húsz éve hirdeti minden kormány, hogy nyilvánosságra hozza a titkos anyagokat, hogy kik voltak a beszervezettek és a beszervezők, s mit csináltak. Miközben az 1948 óta eltelt évtizedek sajtó, könyvkiadás, rádió, majd televízió révén nyilvános dokumentumait – ha a hatalom eszközeivel nem is titkosítják – hagyják titkosodni.  Annál is inkább, mivel az utóbbi négy? hat? hét?... évtized immár ádáz indulattal kiátkoztatott a nemzet múltjából – s ezek szerint az emlékezetéből is. Pedig nevet éppoly kártékony ostobaság letagadni, mint korszakot; mondjuk, a régi nótákra visszatérve, Rákosiét. Aki akkor élt, ha szerette, ha gyűlölte, bejárt a munkahelyére, hozzászólt vagy sunyított a Szabad Nép félórán, felvonult, énekelte vagy elviselte a mozgalmi dalokat, békekölcsönt jegyzett, sorban állt tojásért (pláne húsért!), hallgatta a kolhozdobozt vagy a Szabad Európát, mesélte a vicceket, és amint tehette, bezárkózott a magánéletébe. Benne volt a korszakban, része volt.

 

Ha ezt letagadjuk, hamarosan naponta írják majd át hatóságaink a közelmúltnak hol ezt, hol azt a napját, s a távolabbinak hol ezt, hol azt a korszakát. S akkor orwelli szereplők leszünk – mint nemzet.

 

Ha szerencsés fordulatot véve szakítunk a rossz hagyománnyal, a hajdan nyilvánosan szerepelt nevek és művek ismételt nyilvánosságra hozása – ádáz indulatú átkozódás nélkül is – valamiféle pellengérre állítás. Ám ennyit a szereplőknek a hajdani dicsőség és/vagy honorárium fejében illik elviselni.

 

A nemzet emlékezete az archívumokban lakik. Az archívumokban pedig legyen rend, és ne legyenek rejtett fiókok.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2012 / 6   »   A sajátom és a nemzeté
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911