Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2012 / 6   //    «    11    » 
REJTETTEBB FIÓKOKBÓL
Handi Péter
Hatvanas évek, rozsdásodó vasfüggöny
novella
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


A hatvanas évek egyikében mint bevándorló egy ausztráliai bankfiók pénztáránál várakozom. Előttem a pénztárablaknál idős, alacsony, köpcös férfi magyaráz valamit a pénztárosnak, kezében papírcetli és egy húszdolláros bankjegy. A dialógusra kezdetben nem figyelek, csak később, amikor a pénztáros – a hőségben is választékosan öltözött, nyakkendős fiatalember – megemeli a hangját:

 

– ... és mennyit akar küldeni?

– Húsz dollárt. Tisztán.

 

Az öregúr hibás angolsággal töri a szavakat. A pénztáros a fejét vakarja.

 

– Besszarábiába? – kérdezi.

– Besszarábiába. Borisz Sztyepanovicsnak. Erre a névre.

 

A pénztáros hátrahajol, beszól a másik szobába:

 

– Húsz dollár átutalás Besszarábiába, Borisz Sztyepanovics névre.

 

A másik szobában leáll a számológép-kattogás. Az ajtóban megjelenik egy fej; kuszált hajkazalból teleszkópszerűen kidülledő szemüveg. Merőn néz a pénztáros felé.

 

– Hová? – kérdezi.

– Besszarábiába – feleli a köpcös úr. – Most Ukrajna, mióta beolvasztották. Oda akarom küldeni a pénzt, Borisz Sztyepanovicsnak. Húsz dollárt.

 

A szemüveg merőn néz, a pénztáros a torkát köszörüli. A bank jól hangzó politikája, hogy a földkerekség minden részében van kapcsolata más pénzintézetekkel. Másik fülkéből átjön egy hivatalnok és közbeszól: – Van ott bank?

 

– Muszáj lennie – állítja a kliens. – Besszarábia nagyon nagy! Biztosan van ott bank. Az én időmben volt.

– De hát... milyen városba? Mi ott a főváros?

– Kisinyev – vágja rá szolgálatkészen az öregúr, és láthatóan megnyugszik, hogy most már semmi akadálya nincs a pénz átutalásának Borisz Sztyepanovics részére. A főtisztviselő száraz hangon közli, hogy felhívja a központot. A három tisztviselő úgy néz a kezében lévő telefonkagylóra, ahogy detektívfilmekben szokás a sorsdöntő pillanatban.

– Kisinyevben fagyott meg a lábam – jelenti ki az öregúr. Az alkalmazottak félénken mosolyognak. A főtisztviselő néhány szót hümmög a kagylóba, jegyezget, aztán összegyűri a papírlapot. Most már mindenki figyel, s drukkol, vajon eljut-e a húsz dollár Kisinyevbe, vagy sem. Szeretném, ha mielőbb eljutna, és sorra kerülhetnék. Mielőtt azonban a főtisztviselő taglalná a központtal folytatott beszélgetését, az öregúr azt mondja: – Nagy hidegek vannak arrafelé! Két vastag zokni is elkel...

 

A banktisztviselők papírlapokkal foglalkoznak, összevont szemöldökkel számoszlopokat tanulmányoznak. A főtisztviselő a torkát köszörüli.

 

– Ilyen bunkók nőnek az ember lábán a hidegtől Besszarábiában – mondja az öregúr, és a kezével mutatja, milyen bunkók nőnek az ember lábán Besszarábiában. Közben növekszik a sor a pénztárnál.

– Hát kérem – kezdi a főtisztviselő –, az átutalás eléggé körülményes, majdnem lehetetlen... – és a fejét vakarja. – Húsz dollárt, ugye?

– Nem bánom, legyen tizenöt! – vágja rá a kliens –, ha huszat lehetetlen. Nagy szüksége lehet rá Borisznak...

– A Szovjetunióval nemigen van közvetlen kapcsolatunk, talán Londonon keresztül lehet valamit csinálni ...Londonból.

 

Az öregúr megértően bólogat. Rendben van, akkor Londonból. Csak csinálják már.

A főtisztviselő türelmetlenül topog, elvörösödik.

 

– Azt hiszem, a legjobb, ha hívom a menedzsert. Egy pillanat...

 

A kliens beleegyezően mormol, már ő is türelmetlenkedik a körülményes ügyintézés miatt. A teleszkópszerű szemüveg tulajdonosa félénken előrelép, mintegy átvéve annak a hivatalnoknak a csatahelyét, aki a menedzserért távozott. Emígy puhítja az öregurat: – Aztán, kérem, az átszámítás... Előbb amerikai dollárra, majd fontsterlingre, onnan rubelra... igen-igen körülményes. Kisinyevben, ugye, rubel van?

 

Az öregúr bólogat: – Nagy hidegek vannak Kisinyevben. A lábamon...

 

– És mi a pontos címe... izé... Borisz..Sztyepanovicsnak? – tereli el a témát a szemüveges.

– Nem tudom. Már nagyon régen volt... Harminc éve is van, hogy utoljára láttam... De ott mindenki ismeri. Fogalmam sincs, mi lehet a komával...

– Aha – bólint a szemüveges, és várakozón néz a menedzser ajtaja felé.

 

S a bankmenedzser megjelenik az oldalajtóban, mögé húzódva követi a hivatalnok. Szikár, tagbaszakadt öregember a bankmenedzser, maga a Hatalom. Mindenki odafordul, mint napraforgófejek a Nap felé. Nyilvánvaló, hogy a menedzsernek kell megadnia a kegyelemdöfést Borisz Sztyepanovics komájának. Lesz nagy sírás-rívás Kisinyevben! Ebben a pillanatban mégis inkább a bankmenedzsert sajnálom, mintsem Borisz Sztyepanovicsot.

 

A menedzser előrelép, az öregúr is előrelép. Merőn nézik egymást. Aztán a kliens derékszögben előrehajol, kitárja karját, és ekként kiált:

 

– Borisz!... Borisz Sztyepanovics!...

– Ilja...! – hörög a bankmenedzser.

 

Medveszerű, oroszos ölelkezés. Moraj a várakozók között. Megkönnyebbült sóhajok a hivatalnokok ajkáról; végeredményben mégsem kell húsz dollárt átutalniuk Kisinyevbe!...

 

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2012 / 6   »   Hatvanas évek, rozsdásodó vasfüggöny
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911