Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2012 / 8   //    «    1    » 
CORVINA
Horgas Judit
Őrjítő bizonytalanság – beszélgetés Pardavi Mártával, a Magyar Helsinki Bizottság társelnökével
interjú
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


 

 

Milyen ma a menekültek helyzete Magyarországon?

 

Az Európai Unióban a menekültügy terén a tagállamok nem egységes uniós szabályokhoz, hanem többnyire közös minimumszabályokhoz igazodnak. Eltérő gazdasági és társadalmi helyzetük mellett ezért is tapasztalható jelentős különbség a menekültügy kezelésében az egyes országok között. Az uniós átlagot nézve a skála rosszabbik felén vagyunk, de korántsem az utolsó helyen: Görögországban, Máltán, sőt, Bulgáriában is nehezebb a menekültek helyzete. Magyarországon a menedékkérőkön túl azoknak sem sokkal könnyebb, akik megkapták a menekült vagy oltalmazott státuszt, mert rendkívül nehéz az integráció, kevés a lehetőség a beilleszkedésre. Az állami szerepvállalás átgondolatlansága, a koherens migrációs és menekültügyi stratégia hiánya mellett sok más tényező is problémát jelent: a magyar nyelv egyedisége, a magyar lakosság jelentős részénél tapasztalható idegenellenesség, az általános gazdasági helyzet, a magas munkanélküliség, és hogy nem alakultak ki bevándorlói közösségek. Így gyakran azok is továbbmennek Nyugat-Európába, akik megkapják a nemzetközi védelmet.

 

A Magyar Helsinki Bizottság, az Országos Rendőr-főkapitányság és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Regionális Képviselete közös határmegfigyelő programjának 2011-es jelentéséből [1]  megtudhatjuk, hogy az elmúlt két évben közel 50%-kal csökkent a hazánkba érkező menedékkérők száma. Mi lehet a csökkenés oka?

 

Számos különböző tényező hatása lehet, például változik a külföldi konfliktusok intenzitása vagy a kijutás lehetősége – elképzelhető, hogy egy tőlünk távoli régióban borzasztó körülmények alakulnak ki, és szívesen menekülnének hozzánk az emberek, de egyszerűen nincs módjuk, hogy eljussanak idáig. Magyarországon sok az afgán, pakisztáni, iráni, iraki menekült, palesztin állampolgárságú hontalanok és szomáliaiak is érkeznek, bár az utóbbiak száma valamelyest csökkent. Az észak-afrikai események következményeként odavalósi menekültekről is tudunk, és előfordulnak közép-afrikaiak is. 2011-ben összesen 1693 menedékkérőt regisztráltak a hatóságok.

 

Mivel a schengeni zónába számukra szinte lehetetlen a legális belépés, az idejutás módját nagy mértékben meghatározza, hogy kinek mennyi pénze van, és az embercsempész milyen útvonalat választ. A rendőrség szerint az utóbbi hónapokban kevesebben érkeztek a déli határhoz, mint korábban, amiből arra következtetnek, hogy az embercsempészek útvonalai megváltoztak, és a szerb–magyar határ helyett nyugatabbra, a horvát vagy szlovén határon próbálkoznak. A déli, Törökországon, Görögországon, Macedónián, Szerbián át vezető útvonal mellett ismert a keleti, ami a poszt-szovjet térség felől Ukrajnán keresztül fut. 2008–2009-ben a programunkban még a keleti határszakaszon végzett megfigyelés volt a hangsúlyosabb.

 

A Magyarországra érkezők közül manapság jóval kevesebben kérnek menedékjogot, mint egy-két éve. Akkor még az volt a jellemző, hogy ha valakinek nem sikerült az elfogását követő első rendőrségi meghallgatáson menedékjogot kérni, akkor az idegenrendészeti őrizetben, az őrzött szálláson jelezte, hogy menedékjogért folyamodik. Mostanában egyre inkább úgy döntenek, hogy itt sem kérnek, vállalják a visszaküldést Szerbiába. A rendőrség véleménye szerint az embercsempészek manapság garanciát adnak, hogy eljuttatják az illetőt a célországba vagy az EU-ba, így amikor visszaküldik Szerbiába, felár nélkül ismét megpróbálják becsempészni őket.

 

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a hazánkba érkező menekültek pontosan ismerik az itteni viszonyokat, és tudják, milyen eljárás és közeg vár rájuk. Magyarországon például fogdába kerülnek, és a 2010-ben megváltoztatott szabályok szerint akár az egész menekültügyi eljárás idejét őrizetben kell tölteniük. Régebben a kezdeti szakasz után a menedékkérő a törvény szerint kiszabadulhatott az őrizetből, és átkerülhetett egy nyitott befogadó állomásra, de erre most már nincs lehetőség, így hosszú hónapokat tölthetnek őrizetben.

 

Mi indokolja a törvény változását?

 

A magyar határrendészeti szervek feladata, hogy őrizzék a határok biztonságát, védjék a schengeni övezetet, és eközben az emberi jogokat is tiszteletben tartsák, legfőképpen beengedjék azokat, akiknek ugyan nincs vízumuk, útlevelük, de menedéket akarnak kérni. A magyar hatóságokat kritika éri nyugati partnereiktől, hogy sok illegális migráns jut át a magyar határon, akik a schengeni zónán belüli szabad mozgás lehetősége miatt továbbutaznak Nyugat-Európába. A kritikák nyomán a magyar kormányzat úgy döntött, ezeket az illegális másodlagos mozgásokat mindenképpen meg kell akadályozni, akár úgy, hogy egyre több külföldi kerüljön hosszú időre idegenrendészeti őrizetbe Magyarországon.

 

Mi történik az őrizetben?

 

Az őrzött szállásokon valójában börtönkörülmények várnak a kiutasított külföldiekre: a napirend előírja, mikor kell zárt ajtók mögött tartózkodniuk, mikor mozoghatnak a folyosón, a körleten belül, mikor ehetnek és adhatnak be kérvényeket. Bár nem bűncselekmények miatt vannak itt, bizonyos értelemben rosszabbak a körülmények, mint a büntetés-végrehajtási intézményekben, mert ott pontosan lehet tudni, mennyi időre ítélték el a bentlakókat, és gondoskodnak az idejük legalább egy részének értelmes eltöltéséről: dolgoznak, tanulnak, különféle programokban vehetnek részt. Az idegenrendészeti őrzött szállásokon minimálisak az ilyen lehetőségek, legfeljebb EU-s projektek keretében valósul meg itt-ott valami, és ha a projekt lezárul, állami pénz nélkül a szolgáltatás is véget ér. Az utóbbi időben például jelentős előrelépés volt, hogy a fogdákban megteremtették az internet-használat feltételeit EU-s pályázati pénzekből és a Menekültügyi Főbiztosság adományából, illetve a Menedék Egyesület szociális munkásai is foglalkoznak a fogva tartottakkal. Sokféle náció és vallás, adott esetben egymással nem szimpatizáló népcsoportok képviselői kerülnek össze, gyakran túlzsúfoltan, így nagy lehet a feszültség. Az őrzési feladatokat nem feltétlen rendőrök látják el, hanem fegyveres biztonsági őrök is, és az utóbbi hónapokban több panaszt hallunk a rossz bánásmódra, verbális és olykor fizikai bántalmazásra. A fogva tartott külföldiek átlagosan 4–6 hónapot töltenek itt, a jogszabályi maximum 12 hónap. Mindez érzékelhetően visszatartó erejű.

 

Mitől függ, hogy milyen gyorsan szabadulnak ki az őrizetből?

 

A szabadulás időpontja a hatósági ügyintézés gyorsaságától és a kiszámíthatatlan szerencsétől függ. Például sok a koszovói albán, akik Németországban éltek, de onnan hazaküldték őket. Csakhogy huszonéves fiatalembereknek nincs sok perspektívájuk Koszovóban, ezért újra útnak indulnak. Az utóbbi időkig ők csak rövid ideig voltak a fogdában, mert könnyen megszervezhető volt, hogy a pristinai Malév-járattal hazaküldjék őket. A Malév csődje új helyzetet hozott. Szárazföldi útvonalon a koszovóiak nem szállíthatók, mert Szerbia nem ismeri el Koszovó függetlenségét, és a határon nem fogadják el az ott kiállított útleveleket. Meg kell tehát szervezni, hogy más légitársaságok vigyék haza őket, de ez sokkal több papírmunkát igényel, lényegesen bonyolultabb, lassabb és költségesebb.

 

A 2011-es jelentés külön kitér a kísérő nélküli, kiskorú menedékkérőkre. Ők hova kerülnek?

 

Ha elfogáskor a külföldi azt állítja, hogy 18 éven aluli, vagy ránézésre felmerül ennek gyanúja, rendőrorvos vizsgálja meg. Ha úgy találja, hogy valóban lehet kiskorú az illető, a rendőrség nem veheti őrizetbe, mert ezt tiltja a jogszabály. Ilyenkor gyermekvédelmi intézetbe szállítják. Ha menedéket kér, Fótra kerül, a gyermekvárosba, és további orvosi vizsgálatokon vesz rész, amelyek során lehetőség van az életkor pontosabb meghatározására. Bár nincs olyan vizsgálat, amivel száz százalékos bizonyossággal meghatározható az életkor, igyekeznek többféle módszerrel megnyugtató eredményt kapni, ennek ugyanis rendkívüli fontossága van, mert ha a menedékkérő mégsem kiskorú, visszakerül a rendőrség őrizetébe. Az orvos szakmai felkészültségén igen sok múlik. Az igazán körültekintő vizsgálat pszichológiai-pedagógiai módszerekkel egészülne ki. Magyarországon erre még nincs lehetőség: a fogazat és a csontozat, a kézfej és a kulcscsont röntgenképe alapján határozzák meg az életkort. Persze, ilyenkor mindig az európai standardokhoz hasonlítjuk az eredményeket, bár az alultápláltság, a nehéz életkörülmények jelentősen befolyásolhatják a testi fejlődést. Emberi jogi szempontból komoly probléma a vizsgálatok eltérő színvonala és mélysége.

 

A rendőrség számára szinte megoldhatatlan nehézség, hogy a gyermekvédelmi intézetbe kerülő, kiskorú külföldiek rendszerint egy-két napon belül megszöknek és nyomuk vész. Mivel ezek nyitott intézmények, semmi nem akadályozza, hogy a 15–17 éves fiatalok folytassák vándorlásukat – rendszerint a családjukhoz akarnak csatlakozni Angliában, Németországban, Hollandiában, Svédországban. Emellett ők igazán könnyen válhatnak az emberkereskedelem és a szervezett bűnözés áldozataivá. A rendőrség ezért szeretné elérni, hogy a nem menedékkérő gyerekek számára nyíljon külön intézmény. Minden egyezmény és a magyar jog is leszögezi, hogy az elsődleges szempont a kiskorúak, így a kiskorú külföldiek esetében, hogy gyerekek, és így megilletik őket a gyermekek jogai, az oktatásuk, nevelésük biztosítása, egészségük védelme. De gondoljunk bele, mekkora költséggel járna egy olyan intézmény működtetése, amelynek a populációja előre nehezen meghatározható, hiszen nem tudjuk pontosan, honnan érkeznek, milyen nyelven beszélnek, milyen vallásúak, de biztosítanunk kellene a teljes ellátásukat és oktatásukat, sőt, fel kellene kutatni a családjukat, megvizsgálni, hogy csatlakozhatnak-e a rokonaikhoz jogszerűen. Pszichológiailag is nehéz helyzet, hogy miközben jogilag a gyerek továbbküldése, azaz eltávolítása a cél, biztosítanunk kellene az érzelmi-fizikai biztonságát. Az ide érkező gyerekek (például a koszovóiak vagy afgánok) jelentős része soha nem vett részt formális oktatásban, tehát iskolába járásuk a pedagógust is szinte megoldhatatlan kihívás elé állítja. Előfordulhatnak nyolc–tizenegy éves, analfabéta gyerekek, akik még életükben nem ültek 45 percig egy helyben, ráadásul olykor agresszívek – valószínűleg a poszt-traumás stressz szindróma miatt –, és persze nem tudnak magyarul. Sokan már hónapok, évek óta vándorolnak. Afganisztánból többnyire a család legidősebb gyermekét indítják útnak, aki már hosszú ideje nem élvezi a gyermeki lét védettségét – nehéz tehát visszakényszeríteni az iskolapadba.

 

A Menekültügyi Főbiztosság 2012 áprilisi jelentése többek között ezért is elmarasztalja a magyar hatóságokat. A jelentés szerint a menekült tanulók arról panaszkodnak, hogy gyakran szembesülnek az iskolatársak és a tanárok intoleranciájával és idegengyűlöletével, s reggelenként előfordul, hogy a buszvezetők nem állnak meg a befogadóállomás előtt. [2]

 

Szerencsére van néhány példa , ami azt bizonyítja, hogy sok-sok figyelemmel mégsem lehetetlen eredményeket elérni, nekünk is vannak ilyen ügyfeleink. A fóti intézményben például több afgán fiú él, aki megtanult magyarul, beilleszkedett, iskolába jár, magyar barátai vannak, és joggal remélhető, hogy szinte annyi eséllyel indul a felnőtt életnek, mint egy átlagos magyar fiatal. [3]

 

Mennyire felkészült a magyar rendőrség és idegenrendészet a menekültek fogadására?

 

Hosszú utat jártunk be, és bár nem mondható, hogy a határrendészettel foglalkozó rendőrök már minden lehetséges tudást elsajátítottak, úgy látom, az igyekezetük őszinte. A 2008-as rendőrségi-határőrségi integrációt megelőzően is érzékelhető volt a szemléletváltás: az új középvezetői réteg már más generációhoz tartozik. Ezek a szakemberek az Európai Unió tagállamaiban sajátították el a szükséges tudást és tapasztalatot, nyitottak a civil szervezetekkel folytatott párbeszédre is. 2006-ban hosszú egyeztetés után a Magyar Helsinki Bizottság és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Regionális Képviselete háromoldalú megállapodást kötött a Határőrséggel az azóta is folyó határmegfigyelési programról. Ez hatalmas lépés volt, és a közép-európai régió többi országában is példaként szolgált a később születő hasonló megállapodásokhoz. Bár a gyakorlatban sok a vita és a nézetkülönbség, szimbolikus jelentősége van, hogy a hatóság hajlandó volt megnyílni a civil kontrollnak.

 

A megállapodás értelmében a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédei havonta két-három alkalommal felkereshetik azokat a határ menti létesítményeket, ahova a határt jogszerűtlenül átlépő, és frissen elfogott külföldieket előállítja a rendőrség, továbbá betekinthetnek az országból már kiutasított külföldiek anonimizált aktáiba. Ha a megfigyelés során visszásságot tapasztalnak, például úgy értékelik, hogy a más országba már visszaküldött külföldi menedékjogot akart kérni, csak nem tudta jól megfogalmazni (a menekültek gyakran iskolázatlanok, traumatizáltak, rossz fizikai állapotban vannak, nem beszélnek ismert idegen nyelveken, így nem várható tőlük szabatos jogi fogalmazás), de az eljáró rendőr ezt nem érzékelte, akkor az esetre a monitorozók felhívják a figyelmet. Később a járőröknek, ügyintézőnek, az őrzött szállók dolgozóinak tartott képzéseinkbe beépítjük, hogyan reagálhatnak ilyen helyzetekre, hogy hasonló máskor ne fordulhasson elő.

 

Pozitív ellenpéldák is akadnak. Előfordult, hogy két Sierra Leone-i menedékkérő semmilyen ismert nyelven nem tudott kommunikálni a rendőrökkel, csak gesztikulálva jelezték, hogy hazaküldésük esetén át fogják vágni a torkukat. Az eljáró rendőrök ezt nagyon helyesen menedékkérelemként értelmezték, azonnal értesítették a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt, és a külföldieket hamarosan átszállították a debreceni befogadó állomásra. A kínzás áldozatainak pszichológiai és pszichiátriai rehabilitációjával foglalkozó Cordelia Alapítvány munkatársai hosszú időn át tartottak a repülőtéren dolgozó rendőröknek képzést, és ez is nagyon hasznosnak bizonyult, a résztvevők is élvezték és értékelték. A határmegfigyelő program egyik tanulsága, hogy a repülőtéren már sikerült a külföldiek, köztük menedékkérők fogadásának több részletét finomra hangolni – sajnos, máshol még sok a teendő.

 

A jelentés szerint a hazai bíróságok gyakorlata is eltérő, és ezért nem mindegy, hol tárgyalják a menedékkérő ügyét.

 

Egy konkrét kérdés kapcsán valóban ez a helyzet, de hogy ezt megértsük, tisztáznunk kell a „biztonságos harmadik ország” fogalmát. Az európai országok minél gyorsabb menekültügyi eljárásokat szeretnének, és az évek során többféle akadályt alakítottak ki, hogy ne kelljen érdemben megvizsgálni a kérelmeket, hiszen az hosszadalmas. Ezért ha valaki biztonságos harmadik országból érkezik, ahol érvényesülnek az alapvető emberi jogok, és hatékony védelemben részesülhet, vizsgálat nélkül elutasítják a kérelmét. A hosszú utat megtévő menedékkérők esetében azt vizsgálják, melyik volt az első biztonságos ország, ahová megérkezett, és igyekeznek oda visszaküldeni. Magyarországon is érdemi vizsgálat nélkül el lehet utasítani a menedékkérőt, ha bebizonyosodik, hogy ilyen országból érkezett hozzánk – a kérelmét ugyanis ott kellett volna benyújtania. Ha érdemben is megvizsgálnák, elképzelhető, hogy a kérelmezőt elismernék menekültnek -– de egyszerűbb és olcsóbb visszaküldeni oda, ahonnan átlépte a határt. Bizonyos szempontból érthető a törekvés, mert ezzel tudják megakadályozni az EU-tagállamok aránytalan terhelését, hogy a legmagasabb szociális ellátást, legmagasabb pénzsegélyt biztosító tagállamokba vándoroljon minden menedékkérő – mégis igazságtalan, mert olyan, EU-n kívüli országokra próbálja tolni a menekültek védelmét, amelyeknek ez gyakran aránytalanul nagy terhet jelent. Például a szomáliai menekülteket is igyekszik az EU kenyai táborokban tartani. Jól felfogott érdekből – „Csak ide ne jöjjenek!” --– az EU-tagországok pénzzel segítik a menekülttáborokat, így legalább van tiszta ivóvíz és élelem, de nincs fenntartható megoldás.

 

Ez az eljárás persze arra alapoz, hogy a biztonságos harmadik országokban megvan a szükséges infrastruktúra, felkészült a menekültügyi rendszer, működnek a jogszabályi garanciák, tiszteletben tartják az emberi jogokat. Magyarországon a leggyakrabban a biztonságos harmadik ország Szerbiát jelenti – napi gyakorlat, hogy a déli határ környékén elfogott külföldieket a rendőrség néhány napon belül visszaküldi Szerbiába, vagy a menedékkérelmet vizsgáló Bevándorlási Hivatal erre hivatkozva utasítja el a kérelmet és dönt a visszaküldésről.

 

És itt lesz fontos a magyar bíróságok szerepe – ugyanis megoszlik a vélemény, hogy Szerbia valóban tekinthető-e biztonságos harmadik országnak. A Helsinki Bizottság szakemberei 2011-ben és 2012-ben is elutaztak Szerbiába, hogy megvizsgálják a menekültügyi helyzetet. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság ennél is alaposabb vizsgálatot folytat, és sajnos, megegyezik a véleményünk, hogy Szerbiában a menekültügyi rendszer alkalmatlan a visszaküldöttek fogadására. Az esettanulmányok[4] szerint a szerbiai menedékkérők gyakran nem kapnak szállást és ellátást, mert csupán két tábor van, amelyeknek nagyon korlátozott a befogadóképességük. Az állami gondoskodás csak akkor indul el, ha sikerül regisztráltatnia magát menedékkérőként – de ez csupán úgy lehetséges, hogy a táborban felszabadul egy ágy. Addig akár hajléktalanként is élhet az utcán. Ismereteink szerint a szerb menekültügyi hatóságok még egyetlen kérelmezőt sem ismertek el menekültnek. Több EU-s fejlesztési program próbál javítani ezen a helyzeten, amelyben magyarok is részt vesznek – álláspontunk szerint az, hogy ilyen programokra szükség van, már elegendő bizonyíték, hogy Szerbia nincs megfelelően felkészülve a feladatra. A magyar Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal azonban ezt az álláspontot nem osztja. A magyar bíróságok tehát eldönthetik, miként értékelik a helyzetet, és ettől függ, hogy érdemben foglalkoznak-e a Szerbián át érkezett menekült ügyével, vagy elutasítják a kérelmet. 2011-ben 53 ügyből a magyar bíróság 36-szor elfogadta, hogy Szerbia biztonságosnak minősül, míg 17 alkalommal nem. 2012 első négy hónapjában összesen 47 esetben kellett erről döntenie a bíróságoknak, 29 esetben Szerbiát biztonságosnak, 18 esetben nem biztonságosnak találták. Tudomásom szerint a Kúria is foglalkozni kíván ezzel a konkrét kérdéssel.

 

Mi kell ahhoz, hogy valaki megkapja a menekültstátuszt?

 

Elsőként mindenki a politikai menekültekre gondol – ez valóban fontos, de nem egyedüli kategória. Politikai menekültnek mondhatók például az iráni diákok, akik Magyarországon tanultak, amikor kitört Iránban a zöld forradalom. Ők nyilvános blogokban, a Facebookon vállalták a rezsimmel szembeni politikai nézeteiket, így ha hazamennének, valószínűleg komoly retorziókban lenne részük. Másokat a vallásuk miatt üldöznek, például a szíriai keresztényeket vagy az iráni bahá’í vallásúakat. Előfordul, hogy a politikai libikókában alulmaradt kisebbség tagjai menekülnek el. Gyakori, hogy a társadalmi elvárásokkal, szokásokkal, hagyományos nemi szerepekkel szembeforduló emberek lesznek menekültek, például több tucatra tehető a brutális női nemi szerv csonkítása elől menekülők száma, és vannak a homoszexuálisok üldözése elől idemenekültek is. Magyarországon nem sokan jutnak nemzetközi védelemhez: a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal 2011-ben 47 menekült, 98 oltalmazotti és 11 befogadotti státuszt ismert el. Több ügyfelünket a bíróság ismerte el menekültnek vagy oltalmazottnak, miután vitatták a hivatal döntését.

 

A Helsinki Bizottság nyomon követi, hogy mi történik a státuszt szerző menekültekkel?

 

Sajnos, mi általában csak akkor hallunk róluk, ha valami miatt ismét jogi segítségre van szükségük, például a családegyesítési ügyekben. A legtöbb menekült a családtagjaival indul el, de gyakori, hogy útközben kénytelenek elválni, például mert nincs elegendő pénzük, hogy mindannyian folytassák az utat, vagy csak egy hely van a teherautón. Ilyenkor az egyikük előremegy, hogy megteremtse a többiek számára a szükséges feltételeket. A szabályozás értelmében a menekült státusszal rendelkezőknek joguk van a családtagjaikkal egyesülni, de az állam ehhez nem nyújt pénzbeli segítséget, csupán megkönnyíti a vízum megszerzését. A szomáliai menekültek és oltalmazottak esetében azonban megoldhatatlan problémát jelent, hogy az úti okmányaikat a magyar hatóságok nem fogadják el, pedig a szomáliaiak rendszerint nagy létszámú családot hagynak maguk mögött, tudunk például olyan húszas évei közepén járó asszonyról, akinek a férje és hét gyereke rekedt egy kenyai menekülttáborban. Ha menekült, az úti okmányát nem fogadják el a magyar hatóságok, ha oltalmazott státuszt kapott, akkor a jogszabály sem engedi a családegyesítést. Sok szomáliai elsősorban azért képtelen az integrációra, mert a szó szoros értelmében megőrjíti a bizonytalanság, hogy mi lehet a rokonaival.

 

A gyakorlatban persze olykor működik a családegyesítés, de a hatóságok nehézkes és lassú bürokráciája sokakat arra kényszerít, hogy illegálisan, embercsempészekkel jöjjenek ide, holott elvileg lehetne legálisan is. A legszomorúbb, hogy egyetlen kísérő nélkül ideérkezett kiskorú ügyfelünknek sem sikerült eddig a családegyesítés.

 

Az interjú készítése után érkezett a hír, hogy Kanadában is szigorították a menedékkérők fogadását. Mit jelent ez a gyakorlatban?

 

A kanadai menekültügyi reform szerint immár Magyarország is biztonságos származási országnak minősül majd, az innen származó menekültek kérelmét pár hét leforgása alatt automatikusan elutasítják, és fellebbezésük ellenére akár vissza is küldhetik őket Magyarországra. Ehhez képest az elmúlt években a kanadai hatóságok szerint bizonyos esetekben megalapozottan merült fel, hogy hazatérésük esetén üldözés fenyegetné a magyar állampolgárokat. Kanadában 4 423 magyar kért menedékjogot 2011-ben és 165-öt ismertek el menekültnek. Ez is azt mutatja, hogy mint a közelmúltban a nagy szakmai tekintélyű kanadai bevándorlási és menekültügyi tanács is megállapította, Magyarországon üldözés fenyeget embereket. Így az új szabályozás az üldözés elől menekülőket is súlyos veszélyeknek teheti ki származási országukban.

 

-------

 

[1]            A jelentés elérhető a Magyar Helsinki Bizottság honlapján: http://helsinki.hu/wp-content/uploads/FINAL_border_monitoring_HUN_2011web.pdf

 

[2]         A Menekültügyi Főbiztosság jelentése: Magyarország mint menedéket nyújtó ország.

http://www.unhcr-centraleurope.org/hu/pdf/informacioforrasok/jogi-dokumentumok/unhcr-kezikonyvek-ajanlasok-es-iranyelvek/a-magyar-menekultugyi-helyzet-2012.html

 

[3]         A Helsinki Bizottság rövidfilmje Ziáról, a 18 éves afgán fiúról megtekinthető az alábbi linken:

http://helsinki.hu/elkeszultek-uj-kisfilmjeink

 

[4]         Bővebben lásd az alábbi jelentést: http://helsinki.hu/szerbia-tovabbra-sem-biztonsagos

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2012 / 8   »   Őrjítő bizonytalanság – beszélgetés Pardavi Mártával, a Magyar Helsinki Bizottság társelnökével
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911