Liget - irodalom és ökológia
 
 
 
2012 / 8   //    «    10    » 
Handi Péter
Feladtak postán
vers
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


 

Eleinte minden simán ment.

Megcímeztek, a postabélyeg

pompásan ragadt homlokomon.

Később azonban ide-oda rázott

a gép, légörvény, miegymás, de

hamarosan összeszedtem magam, és

jól fésülten szálltam ki a betonra.

Tűzött a nap, jobbnak láttam

expressz – sietni, mielőtt

a ragasztó megolvad – ezek a ragasztók

már nem a régiek, mint amikor nyállal

élesztették az enyvet, manapság

csak rányomni kell és – úgy ahogy – ragad.

A megadott címen ajtót nyitott

egy asszony, „Maga az?” – kérdezte,

mintha várt volna, de mielőtt átvett,

még hozzátette: „Remélem, ért a kerthez”.

„Pék vagyok – feleltem szerényen –, de

ha nagyon szükséges, stoppolok is”.

„Pék? Én kertészt kértem!” – kiáltotta az asszony,

majd legyintett és

lemondón megjegyezte: „Ezek

mindig összekeverik a dolgokat”.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2012 / 8   »   Feladtak postán