Valami szépről van szó Úton, útfélen. Ott áll Délelőtt A Fa, és a Határok árnyalatait hiába látja Másképpen Ő és Én, vagy akár Én, te, ő, mi, ti, ők Átellenből, a Viszony ugyanaz marad, és mennek a Repülő szőnyegen ülve Szép sorban, felfelé: Buber, Hules, fák, feketerigók. Egyik oldalon a Politika, civilizáció, természet hármasa áll, a másikon Ödipusz a költészetben és egy Kérelem Raminagrobishoz.
Tovább a cikkekhez »
Elnézi a madárijesztőt kit az anyaföld
marokra fogott legyezője fenyőillattal lenget
ami pedig a fát illeti örökzöldje tudatában
magát hiszi mozdulatlannak
s hogy feléje az a másik csapja a szelet
fülel a közös falak közt izzadó nap
ugyan mi újdonságot tudhat pletykául
hölgyét szórakoztatni a kurafi
tyúkláb mintás kabátja divatjamúlt
kalapja zománca híjas lábas egykoron
rotyogtatta kolbásszal a krumplipaprikást
utódjában jó ha üres
burgonya pörkölődik a gázon
kerül asztalra mely megélt békét háborút