Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2012 / 9   //    «    8    » 
Nacsinák Gergely András
Palindromia
esszé
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


OYTIΣ-nak

 

Minden művészet titka,

hogy amit előrehaladásnak nevezünk,

az valamiképpen visszatérés is.

H. G. Gadamer

 

 

Elsőre inkább tűnik logikai feladványnak, mint irodalomnak. Mintha több volna benne a matematika, mint a poézis, vagy pontosabban: mintha az utóbbi alárendelődnék az előbbinek, a tartalom puszta kiszolgálója a számításnak. Felfogható grafikai műveletként is, amely tükrözéssel fordítja visszájukra az – ebben az esetben szóbeli – alakzatokat. ΝΙΨΟΝ ΑΝΩΜΗΜΑΤΑ ΜΗ ΜΩΝΑΝ ΟΨΙΝ – áll például jó néhány középkori keresztelőkút oldalán, azaz: „Vétkeimet mosd le, ne csupán arcomat”, hogy csak az egyik korai, széles körben ismert palindromát idézzem. A görögök az ilyesmit „rákírásnak” becézték, míg a középkorban cancrinusnak, retrogradusnak vagy reciprocusnak hívták; a ma ismert elnevezést csak a 17. században ötlötte ki rá Ben Jonson, arra utalva, hogy olvasásukkor a szem mindkét irányban ugyanazt az utat kénytelen bejárni. A visszájukra forduló egységek lehetnek betűk vagy szavak; hordozhatják ugyanazt a jelentést, vagy kiadhatnak más olvasatot is; maradhatnak lineárisak, de a legkülönfélébb alakzatokba is rendeződhetnek: csak az írás és olvasás megszokott törvényeinek fellazulása közös bennük. A palindromák legtöbbször megmaradnak a szellemesség szintjén, még akkor is, ha esetleg költők vagy nyelvészek leleményei: „Római fővezér rézevő fia, Mór” (Babits), „Ön ejtette ki talán már a kisadi-hidasi karámnál a tikettet, Jenő?” (Grétsy László).  Bizonyára az antikvitás betűvetői is el-elszórakoztak a visszafelé is olvasható kifejezésekkel, de a legrégebbi fennmaradt palindroma történetesen olyan bonyolult és hermetikusan titokzatos, hogy azóta sem győzik értelmezni – ez volna a híres SATOR-négyszög. Ennek varázsa a látszólagos egyszerűségben rejtőző bonyolultság: a szavak oda-vissza forgatásával keresztény és pogány jellegű misztikus üzenetek egyaránt előállíthatók.  Hasonló, csak jóval összetettebb palindromikus alakzatokra lehet bukkanni a Távol-Kelet irodalmában. A hat klasszikus szanszkrit nyelvű eposz egyikeként számon tartott Sisupála-vada 1800 strófájában több bonyolult palindroma van elrejtve, köztük olyan, amely 8x8-as négyzetet ad ki, s amelynek oldalai is olvashatók bármilyen irányban vízszintesen és függőlegesen: ennek szanszkrit elnevezése szarvatobhadra „mindenfelől tökéletes”. A Sisupála király sértegetéseiért bosszút álló Krisna történetét egy bizonyos Mágha szedte versbe, méghozzá virtuóz módon; a hozzáértők szerint nyelvi kétértelműségek, szójátékok, betűrejtvények sokasága díszíti. Vannak benne versek, amelyek a harc leírásánál kard alakba rendezhetők; a csatazajról szólva az egyik strófa a harci dob alakját adja ki, mások cikcakk, kerék, vagy egyéb formákba rendezve is kiolvashatók.

 

Ennél háromszáz évvel korábbi az a kínai vers, amely egy negyedik században élt költőnő, bizonyos Su Hui műve. Az írásjelek egy 29x29 karakterből álló négyzetet alkotnak, s ez maga is több kis négyszögből áll: a sorok minden irányban olvashatók, s így összesen 2848 különféle olvasat lehetséges.

 

Ilyen esetekben az olvasó egyszerre csodálja a képként megjelenő szöveget és annak értelmét: a palindromát nem hallani, hanem olvasni kell, ellenőrizni, oda-vissza forgatva ízlelgetni. Köztes műfaj tehát, valahogy úgy, mint a képversek vagy a chronogrammák, ahol ugyanazon látványnak párhuzamosan többféle értelmezése lehetséges. Végtére mégiscsak nyelvi játék ez, mint az anagramma, még ha annál szigorúbb szabályokat követ is; a szavakkal és betűkkel zsonglőrködés pedig a költők és filozófusok feladata. A kérdés csak az, ad-e valami többletet a szövegnek az egyszerű lehetőség, hogy visszafelé is olvasható, vagy a reverzibilitás csak afféle elmetorna?

 

A palindrom-jelenségben kétségkívül van valami mágikus, ahogy a tükrökben is; valami, ami lehet több, mint pusztán a leleményesség vagy a szellemes megoldások fölötti döbbenet. Su Hui versnégyszögében ugyanúgy el lehet tévedni, akár egy labirintusban, és úgy lehet kószálni benne, mint a vadonban. A Mágha által írott eposz sorai egészen más színezetet nyernek, ha felsejlik bennük-mögöttük a kard vagy a zegzugos ösvény képe. Hogy palindrómával van dolgunk, elsőre talán fel sem tűnik: fölfedezése viszont a szöveget mindjárt valami nehezen megnevezhető többlettel ruházza fel, mintegy titkos üzenetté avatja. A palindromikus jelleg nemcsak a nyelv sajátja lehet, hanem minden olyasmié, ami ismétlődő egységekre bontható. Ezek a betűk mellett lehetnek számok vagy hangok, de akár sokkal különösebb dolgok is: a DNS-ben is vannak palindromikus szekvenciák, amelyek megfordítva is ugyanazon mintázatot adják ki. A legismertebb zenei palindroma alighanem Haydné, akinek 47. szimfóniájában egy teljes tétel fordítható meg; állítólag Sztravinszkij egyik utolsó műve, a Bagoly és a cica is eljátszható visszafelé. A palindróma rejtezni szeret, mint akinek titka van – vajon hol bujkálhatnak még?

 

A klasszikus palindrom a lineárist tükörszimmetrikussá változtatja, avagy megmutatja a lineárisba rejtett szimmetriát. Ilyen palindromikus ábrák azok a rajzok, amelyek elforgatva, fejjel lefelé egészen mást mutatnak, mint előtte: fel lehet idézni például Dalí Elefántok és hattyúk című képét. De létrejöhetnek-e efféle palindromák például az építészetben? A filmek, amelyek az időrend megfordításával kísérleteznek, nem mozgóképes palindromák-e? A palindroma varázslata ugyanis épp az, hogy megfordíthatóvá teszi a dolgok menetét, azaz áttételesen magát az időt, amelyet egyébként hajlamosak vagyunk az olvasáshoz hasonlóan előrehaladásként érzékelni egy adott vonalon. Talán az áthallás miatt lehet a palindroma olyan zavarba ejtő – mintha egy folyó a szemünk láttára visszafelé indulna meg, az esőcseppek pedig lentről fölfelé csorognának végig az ablaküvegen.

 

A középkorban talán ezért is éltek a gyanúperrel, hogy az efféle oda-vissza forgatható és értelmezhető szövegek sokkal inkább a szómágia, mint az egyszerű irodalmi trükk területére tartoznak – elvégre a teremtés előrehaladását és kibontakozását megfordítani tipikus ördögi megnyilvánulás. A SATOR-négyzet vérrel írva kimondottan hatásos amulettnek számított a szerelmi varázsláskor, és fennmaradt néhány történet, amely a palindromákat magával a Sátánnal hozza összefüggésbe.

 

In girum imus nocte et consumimur igni – „Körbejárunk éjjel és fölemésztődünk a tűzben”; talán késő római eredetű mondat, bár voltaképp lehet akármilyen régi. Hagyományosan az éjjeli lepkékre értik, de tekintettel arra, hogy a középkorban „az ördög versének” nevezték, miért ne lehetne egyéb sötétben járó és nem feltétlenül látható teremtmények mottójának is tekinteni? Ilyen „ördöngös”, disztichonba öntött palindroma az is, amelyet állítólag maga a Gonosz mondott Szent Mártonnak, aki nem habozott szamárrá változtatni őkelmét, hogy aztán a hátán lovagoljon be Rómába: Signa te, signa, temere me tangis et angis/ Roma tibi subito motibus ibit amor. Jelentése nagyjából: „Vess keresztet te, ki vakmerőn érintesz és megkeserítesz / óh Róma, sietős léptekkel jön hozzád, akire vágysz”.  Szellemes mondat, bár nem kimondottan pokoli – az olvasóban az a kétely támadhat, hogy nem pusztán visszájára fordíthatósága miatt vált belőle ördögi lelemény. Mondatok, amelyek önmagukba zárulnak, versek, amelyek nem vezetnek sehová – kígyó módjára tekeredő szavak, irány nélküliek, amelyek a pokol köreit idézik, ahol nincs előre-hátra, jobbra vagy balra, és ahonnét nincs szabadulás. Mint az északi tengerpartokon fehér kavicsból kirakott játék-labirintusok, amelyek gyermeki egyszerűségük dacára mégis az Örök Labirintus mélységes borzalmát idézik. A palindrom is ilyen nyelvi csapda; vagy inkább a nyelv ügyes kelepcéje, melyben vég nélkül verődnek oda-vissza a hangok; zárt rendszer, kalitka; társasjáték – a végén mindig újra a kiindulópontnál találjuk magunkat. És ennyiben néha hasonlít az univerzumra.

 

A firenzei ókeresztény Battisterio padlóján, a zodiákus kör középpontjában sugárzó Nap ábrája körül látható az alábbi felirat: en giro torte sol ciclos et rotor igne - „Tüzem által, én a Nap, mozgásba hozom a köröket, és magam is körbeforgok”. Közben a felirat is körbefut, megfordul, visszatér. Olvasod, körbejársz, újrakezded.

 

És nincs vége.

 

„Óriás palindrom az idő, föl-le jár előttünk, mint az inga, s olvasható minden irányból.”

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2012 / 9   »   Palindromia
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911