Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2012 / 10   //    «    2    » 
HAJNALTÓL HAJNALIG
Liktor Zsuzsanna
Doboz kilátással
próza
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


A fények éjszakánként kirántanak az ablakon, 6 emeletnyi zuhanás a végtelenbe. Két négyzetméternyi páholyból bámulom, és ilyenkor érzem igazán, hogy lakótelepen lakni hangulat. Egyik sejtelmes doboz a másik mellett. Száz színben világító függönyök, mögülük száz szempár kémleli az utcát, ugyanazzal a gyanakvással. Micsoda fényesség lehet egy ilyen dobozban, ha ezeken a kis lukakon is ennyi színű fény ömlik a járdára? A dobozlakók külön társadalma, 10 emeletre rétegezve. Már kint állok éjfélkor az erkélyem kilátójában, s ha most hirtelen összeszaladna egy ünneplő tömeg, bizonyára beszédet intéznék hozzájuk... miről is? Talán a tücskök rongyosra ciripelt lábairól, talán a sorra kidőlő villanyoszlopok apokalipsziséről, vagy épp szentté avattatnám Rózsi nénit a harmadikról, aki mindig pontosan fizeti be a közös költséget...

 

A dobozlakók ősi tradíciói közé tartoznak az egyszerre villogó kék ablakok, amikor 10-ből 9 fogorvos a meccset nézi, három másikból pedig áthallatszik, hogy már a TV2 is megvette az új Harry Pottert. Felrémlik előttem egy hatalmas, mindent elsöprő Tamagochi kis kockákból épített arca, amint tévé-hangon enni kér, kéken világító szemével, hangos bömböléssel fordul felém a szemközti doboz faláról.

 

És persze a vendégsereg. Időzítve érkezik hetente az új import, igazságosan elosztva, minden emeletre jut két-három vendég, akiknek szokatlan még a végtelen dobozbirodalom, értetlenül toporognak a keskeny kilépőkön. Aki életében először dobozol, rácsodálkozik, hogy az utcán bukdácsoló apró legóemberek hajnali 1 után érnek haza a Tescóból, és különös, de akár testsúlyuk hatszorosát is képesek nejlonszatyrokba csomagolva a negyedikre felcipelni, mert tradíció az is, hogy ilyenkor romlik el a lift, és hogy a lépcsőház újabb csúnya szavakat tanul, amit nagy örömmel jegyez fel valamelyik lépcsőfordulója falára, hogy el ne felejtse. Az idegen rácsodálkozhat, hogyha nem tud elaludni, reggel fél 5-kor megmozdulnak a dobozok falai, szürke egérkék rágják ki magukat az utcára, ébredező bajszukkal az első reggeli busz felé tapogatóznak, hogy fél 6-kor már kezdhessenek a kerületi mókuskerékben.

 

Itt talán a levegő is más, a doboztelep kultúrája irigylésre méltó. Mi együtt örülünk, ha valaki jó zenét talált a Youtube-on, együtt bánkódunk, ha Danikával kiabálnak a szülei a rossz bizonyítvány miatt, vagy épp sajnálkozunk, ha az a vörös hajú nő odaégeti a tarhonyát a kilencediken. Még mosolygunk is magunkban, hogy lám, a nevét még nem tudom, de azt igen, mit tervezett ebédre... Az vagy, amit megeszel, dúdolom eltűnődve, az odaégetett ebéd szaga és a frissen teregetett ruhák véletlen találkozása a boncasztalon...

 

De azt is tudom, hogy az első emeleti özvegy Gáspár bácsi azért nem érzi magát magányosnak, mert három virgonc kisgyerek fogócskázik a feje fölött, és csak azért kopog fel néha a partvissal, hogy ő is részese lehessen ennek a boldog, zsibongó családnak. Itt mindenkinek megvan a maga szerepe, és kitűnik, ha valaki változtat egy tradíción.

 

Az utcára lépek, és ha nem is köszönök mindenkinek, mégis ott lebeg valami mindenki felett: a fiatal srácnak a szombat reggeli barkácsolások, a pocakos úrnak két méregzsák kiskutya, a besütött hajú tanárnőnek egy pár fatalpú klumpa, álmomban puha szőnyegeket ajándékozok neki és plüssmamuszt...

 

Ismét közeleg az este, már a fák is másképp susognak, egy autóriasztó önfeledt vijjogással köszönti a naplementét. Ahogy besötétedik, már indulnék is a páholyom felé, ám a várva várt előadás ezúttal elmarad. Vaksötét van kint, valaki ellopta a dobozokat. Először nem értem, ijesztően fekete, áthatolhatatlan semmi ragad az arcomba. Áramszünet. Egy újabb tradíció. Van, amikor csak egy utcát vagy csak néhány játszóteret törölnek éjszakára a térképről, de most semmi sincs belőle, csak a domboldalban áll néhány megilletődött lámpa, érezve: most mindenki őket nézi. És akkor kezdődik a néma küzdelem, önmagunkkal és a többi dobozlakóval; ennyire a fény birtokol minket? Az igazi hősök meghajtják magukat kissé, és aludni mennek, ám annál több az áldozat és behódoló. Látom, ahogy egymásután gyúlnak piciny jelzőtüzek az ablakokban, a Tradíció fényért kiált, s mi engedelmesen előkaparjuk maradék gyertyáinkat a szekrények mélyéről, zseblámpával megyünk fürdeni.

 

A dobozok titkos egyetértéssel összekacsintanak, a gyertyafénytől szerelmesen csillog ezer szemük.

 

Már épp elszánnám magam, hogy vállalom a sötétet, és aludni indulok, mikor egyszerre zendül az összes tévé, olvasólámpa, zúgó hűtő, ventilátor, a gondnok kedvenc rádióműsora. Egyetlen fényes örömóda az éjszakában, mert ismét a reménykedők győzedelmeskedtek, akik égve hagyták, visszatalál a türkiz, az ultramarin, helyére szalad a krémsárga és a terrakotta, s tradíció az is, hogy a dobozbirodalom minden lakója szemében most még szebbnek tűnik, mint valaha...


 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2012 / 10   »   Doboz kilátással
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911