Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2012 / 10   //    «    22    » 
HAJNALTÓL HAJNALIG
Reményi Tibor
Éjszakai műszak
próza
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Tizenhárom éves korom után munkát kerestem a nyári szünetekben – felénk leginkább a szőlőkben vagy a földeken lehetett napszámba szegődni. Volt a városban egy nagy kísérleti állami gazdaság is, ahol paradicsom-, paprika- vagy gyümölcsszedés adódott, amiért filléreket fizettek. Sokszor nem is a pénzért, hanem a bandázás kedvéért dolgoztunk. Jó munkának számított, ha egy-egy szőlősgazda felfogadott bennünket kapálni, szekeret pakolni, cefrét szűrni. 1958 nyarán azután csodálatos munkalehetőség csillant meg számomra. Egyik osztálytársam apja főkönyvelő volt a még működő legnagyobb malomban, és felvetette, hogy miután betöltöttük a 16. évet, egy egész hónapra alkalmazna bennünket, betanított segédmunkára, magyarul zsáktöltésre és zsákrakodásra. Elég jól fizettek, de vállalnunk kellett a három műszakot, heti váltásban. Anyám féltett, mégsem ellenezte, hogy belevágjak. Ha végigdolgozom a hónapot, valóra válthatom vágyamat, megvehetem az áhított kerékpárt, méghozzá újat!

 

Augusztus elsején beálltam segédmunkásnak a malomba, munkaköröm szerint „leakasztó”-nak. A 30 cm átmérőjű peremezett csövön folyamatosan ömlő korpát zsákba kellett ereszteni, pontosan 55 kg-ot, azután a tele zsák száját szakszerűen bekötni, majd kettesével keresztbe, oszlopba rakni, egymásra „stószolni.”

 

A zsákcsere idejére a korpát súberrel (tolózárral) lehetett elzárni, s az üres zsákot gyorsszorítóval a csőre illeszteni, és amikor megtelt, a hevedert kioldani, a zsákot „leakasztani”, a következőt pedig feltenni. Az üzemmenettől függően 2-3 perc alatt telt meg egy zsák, ez diktálta az ütemet. Minél gyorsabban végzem a zsákváltást, annál több időm marad vécére, friss levegőt szippantani az udvaron vagy a nyitott ablaknál. Baj esetén lehet kérni az ügyeletes molnárt, hogy lassítsa, vagy állítsa le a szállítószalagot, de „tanácsolták”, hogy ilyen ne forduljon elő.

 

Első látásra ijesztő munka volt, büszkeségem azonban nem engedte, hogy meghátráljak. A munkaművelet bemutatása és rövid munkavédelmi oktatás után indult is a három műszak. Kezdés előtt fél órával ott kellett lenni. Az elevátorok szünet nélkül szállították az őrleményt a töltőcsőbe – ha két ürítési (leakasztási) ciklus kimaradt, már üzemzavart jelzett a szállítási lánc, leálltak az elevátorok, s az nagy galibát okozott volna. A malom június elejétől szeptember közepéig folyamatosan működött, egyetlen órára sem álltak le a gépek. Valaha 6 nagy gőzmalom volt a városban, ekkor már csak 3, a többit lebombázták, leégett vagy lebontották. Ahova kerültem, távol volt a lakásunktól, vagy három kilométert gyalogoltam oda is, vissza is. Az első napok nagyon nehezen teltek, persze sem anyámnak, sem osztálytársamnak nem vallottam be szorongásomat. Ismertem a nehéz fizikai munkát, de addig nem dolgoztam komolyan, s főleg soha nem próbáltam ki fizikai és lelki állóképességemet. Nagyon tartottam az éjszakai műszakos héttől. Nappal, különösen délelőtt gyorsan telt az idő, mert óriási volt a nyüzsgés a malomban és környékén. Amerre a szem ellátott, gabonás zsákokkal rakott szekerek, teherautók és traktoros vontatók álltak sorban a főúton, csak este 8 óra tájt fogyott el a sor. A malom meg fáradhatatlanul nyelte, őrölte, szelektálta, szitálta, zsákolta a kenyérnek és takarmánynak valót. A második héten már vidáman ballagtam haza, jól ment a munka, megtanultam a zsákok bekötését, a híres molnárfogást, és a zsineg gyors körbetekerését, csomózását.

 

Az első éjszakai műszak alatt döbbentem rá, hogy mindössze négyen vagyunk a hatalmas épületben, a három segédmunkás és az ügyeletes molnár, aki kis irodájába elvonulva jobbára végigszunyókálta az éjszakát. Az első emeleten szólni sem volt kihez. Kínos lassúsággal vánszorgott az idő, a gépek egyenletes zúgása álmosítóan, mégis ijesztően hatott, újra elfogott a félelem: nem tudom végigcsinálni… Éjjel egy óra körül megállt az idő. A magabiztosan zakatoló, hatalmas üzemben, a négyszögletes facsövek zegzugos erdejében kétségbeejtően kicsinek és elhagyottnak éreztem magam. A nagy vasrácsos ablakokon át a mélykék éjszaka néhány csillaga látszott, az utcai lámpák halványan pislogó pontjait alig lehetett kivenni, szinte elvesztek a belső világítás fényözönében. Mi lesz, ha elrontok valamit? Ha rosszul leszek, baleset ér, visszaesik rám egy zsák és agyonnyom – meg se hallja senki a kiáltásomat. Mennyit kell még várni hajnalig? Augusztusban csak 5 óra körül kel fel a nap, addig kibírhatatlanul sok idő van. A virradatot azelőtt átaludtam. Néhány decemberi disznóölésre ugyan emlékeztem: sötétben mentünk át anyámmal nagyapám házához, ahol leszúrták a hízót. Félálomban baktattam a fagyos utcákon, akkor kezdett szürkülni, amikor kicsurgott a jószág vére, és vitték az asszonyok megsütni a reggelihez.

 

Aztán egyszerre eltűnt a nyomasztó érzés, csak a gépek vidám surrogását, a súlyos őrlőhengerek búgását hallottam. Álmosságom is elszállt, legyőztem az éjszakát. Kívül még sűrű sötét volt, de bennem már hajnalodott. Gyönyörködni is tudtam az éjszaka ablaknyi darabjaiban, a csillagok vibrálásában, és azokra gondoltam, akik hozzám hasonlóan virrasztanak a városban – felnőttes büszkeség fogott el, helytállok, mint ők.

 

Ahogy teltek a napok, egyre könnyebb volt az éjszakai műszak, szinte otthonosan éreztem magamat a malomban. Egyre több szabad időm lett két „leakasztás” között. A hajnalok mindig késtek egy kicsit, a hónap végén, mire megvirradt, vége lett a műszaknak. Felnőttem hozzá. 4 órától figyeltem az ébredő várost, az első buszok zaját, a gyárak kürtjeit, a szekerek és teherautók érkezését.

 

A hónap végén felvettem a fizetést, amiből éppen kitelt egy Csepel Túra típusú kerékpár, beleértve a lámpákat és a dinamót is. A biciklit húgom és én negyven évig használtuk. Az évek óta üres és kihalt malomépületet tavaly robbantották fel.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2012 / 10   »   Éjszakai műszak
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911