Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2012 / 11   //    «    2    » 
Kovács Gábor
A Könyv, a Háló, a Légy, az (Ingyen)Leves és a Pók
esszé
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


 

TALLÁR FERENC szeptemberi számunkban megjelent esszéjéhez (Légy a levesben)

s a novemberi számban olvasható írásához többen, több műfajban is kapcsolódtak.

A továbbgondoló írások közlését decemberi számunkban folytatjuk.

 

 

Úgy tűnik, Ray Bradburynek nem lett igaza: lehet, hogy a Könyv kora véget ért, ám nem a Tűzőrség dobja máglyára az utolsó példányokat, hanem a Háló fonja körül erőtlenül kapálódzó áldozatát, kiszívva belőle az utolsó bit információt, mígnem éltető nedveitől megfosztva múmiává aszalódik. Az olvasónak sem kell attól tartania, hogy koncentrációs táborba zárják. Ellenkezőleg: már készül az Utolsó Olvasó szobra, melyet majd zokogva állnak körbe a Kiadók gyászruhába öltözött, izzadt markukban koszorút szorongató képviselői. Kár érte: ha kicsit jobban vigyáz magára, még élhetett volna.

 

A Hanyatlás-narratíva viszont túlélni látszik a 20. századot; sőt, napjainkban új erőre kap. Magyarországon – ebben az ismét Kelet felé tartó komp-országban – újabban a legmagasabb helyről hallunk iránymutató szavakat a Nyugat alkonyáról. Spengler boldogan csettint a túlvilágon. Tallár Ferenc kitűnő írását olvasva az jutott eszembe, hogy az Untergang-narratíva újbóli színre lépésének koreográfiája a régi mintát látszik követni. Annak idején a Haladás korának enthuziasztikus dáridóját a Hanyatlás katzenjammeres éjszakája követte; most is valami hasonló történik.

 

Kezdetben vala az olyannyira óhajtott szabadságot Kelet-Európába elhozó bársonyos forradalom, aztán jött a hegeli ősevangéliumot aktualizáló Francis Fukuyama, a történelem végéről szóló örömhírrel. Ezután – némi változatosságot hozva a mitológiai szüzsébe – nem az emberhalászat képe következett, hanem a Hálóé, a Digitális Édené, ahova mindenki fel-, illetve beköltözik; kivéve persze a digitális analfabétákat, akiket a rendszerdémon sisteregve izzó vírusölő programmal távolít el a winchesterről. A posztmodern gnosztikusok önfeledten prédikáltak a hatalom végéről: vége a Piramis korszakának, ahol a csúcson pöffeszkedők a gúla alján összezsúfolódó embermilliók véréből és verítékéből éltek; a Háló nagy nyertese a mindenoldalúan fejlett, kreatív személyiség (délben, ugye, halász, vadász, madarász, este meg kritikai kritikus). Véget ért a Könyv kora – sag schon, ez nem is látszott akkoriban olyan nagy árnak.

 

Ám a Második Eljövetel nem következett be. (Még szerencse, mert különben tényleg véget ért volna a történelem!) Aztán feltűnt a Pók! Kiderült, hogy ahol Háló van, ott Póknak is lennie kell – csak éppen elbújt valahol a sarokban. Epimétheuszi bölcsességként, afféle lépcsőházi megvilágosodásként jött ez – ahogy az már lenni szokott. Szegény legyecskét még azelőtt elkapta a látszólag a semmiből feltűnő csúf szörnyeteg, hogy hozzájutott volna az (ingyen)leveshez (De hát ilyen nincs is: ezt már a neoliberálisok óta tudjuk).

 

Ha meggondoljuk, nem történt más, mint korábban annyiszor, a gépi technológia megjelenése óta. Megalkotnak egy új technikai eszközt, amely gyökeres változás ígéretét hordozza. Civilizációnk zsidó-keresztény gyökereiből adódóan ez a Mechanikus Messiás képében, a haladás ágenseként, az üdvözülés ígéretével lép a színre. Mekkora lelkesedés övezte a 19. század végének technikai csodáit! A szkeptikus hangnak nemigen volt itt helye – aki ezen szólalt meg, az rögtön a fejére idézte a maradi bugrisság vádját – még örülhetett, ha csak elnézően lemosolyogták. E tekintetben az 1990-es évek nemigen különbözött a 19. század utolsó évtizedétől. (Tanulságos az akkori Háló-apologéták nézeteit mai álláspontjukkal összevetni!). Aztán jött a macskajajos ébredés. Nem történt más – hadd marxizáljak én is kicsit! –, mint hogy kiderült: az új technológia sohasem jelent teljes szakítást a múlttal. Mindig már létező gazdasági-társadalmi-kulturális-politikai konstellációkba épül be. Persze, alakít a már létező viszonyokon – ám közben be is illeszkedik azokba.

 

Manuel Castellsnek – nagy kedvvel forgattam én is annak idején a Tallár Ferenc írásának végén említett opus magnumát az információs társadalom koráról – a többi nyugati marxistához hasonlóan fel kellett tennie a kérdést, mit lehet kezdeni a kritikai elmélettel olyan helyzetben, ami – bár nem jelent teljes szakítást a múlttal – sok tekintetben tagadhatatlanul számos új fejleményt hordoz. Maga a dilemma sokszor felmerült már korábban is. Hannah Arendt vissza-visszatért a kérdéshez, hogy mit tehet egy gondolkodó, ha az új tapasztalatok már nem írhatók le a régi fogalmakkal. Ilyenkor elkerülhetetlen a fogalomkészlet frissítése. Mindenesetre Arendt az identitásoknak és az intézményeknek azt a cseppfolyóssá változását, feloldódását, amit többnyire a globalizációhoz és a nethez szokás kötni, már az 1950-es években a modernitás alapvető jellemzőjének látta.

 

Castells a fenti dilemmából a kiutat ugyanúgy a marxizmus posztmodernizá-lásában fedezte fel, mint Antonio Negri és Michael Hardt, akiknek Empire című, 2000-ben megjelent könyve ugyanúgy bestseller lett, mint a maga idején Castells tetralógiája. Az így áramvonalasított kritikai elmélet azonban szembetalálta magát egy újabb nehézséggel: ha az új világban minden tünékeny és cseppfolyós, akkor hol az ellenség – vagyis a tőke –, és hol van a sírásó, akinek – hogy a történet az előírásszerű apokaliptikus happy enddel végződjék – mindenképpen meg kell jelennie a színpadon. Ez is elég régi baloldali dilemma persze: Herbert Marcuse 60-as évekbeli híres könyvében, Az egydimenziós emberben is erre kereste a megoldást. Bibó István ironikus, de találó megjegyzése szerint Marcuse ragaszkodott ahhoz, hogy forradalomnak muszáj lennie; ám mivel a nyugati munkásság nem akarta eljátszani a forgatókönyvben ráosztott szerepet, a filozófus kínban fogant seregszemlét tartott a társadalom számkivetettjei felett (Lásd ehhez Antonio Negri és Michael Hardt: Multitude: War and Democracy in the Age of Empire című, 2004-es könyvét).

 

Nyilvánvaló önkényességgel csak egy-két motívumot ragadtam itt ki Tallár Ferenc inspiratív esszéjéből. Nem tudom, véget ért-e a Könyv korszaka. Azt hiszem, más sem. Viszont az a benyomásom, hogy manapság a hanyatlás-narratíva az az idolum, ami – hasonlóan a korábbi progresszió-elbeszéléshez – nem értelmezi, hanem mitizálja a világot. Az elmúlt években elég sokat foglalkoztam a két világháború közötti hanyatlás-elméletekkel. Közös jellemzőjük, hogy inkább kor- és kórtünetek, mintsem tájékozódást segítő kordiagnózisok. Haladás és hanyatlás – ugyanannak a vonatkoztatási keretnek a két pólusa. És ha már Bradburyvel kezdtem, hadd fejezzem be vele! (Egyébként fölöttébb pesszimista kisregényének, a Fahrenheit 451-nek a vége valamiféle heroikus és kétségbeesett optimizmust sugall.) A Tűzőrség nem tudja végleg legyőzni a Könyvet. A menekülő hajdani tűzőr, Guy Montag az ellenállók között lelve menedéket, két lábon járó könyvekkel találkozik: olyan emberekkel, akik szóról szóra megtanulták egy-egy könyv szövegét. Maradjunk ennyiben.


 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2012 / 11   »   A Könyv, a Háló, a Légy, az (Ingyen)Leves és a Pók
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911