Ahogy lótok-futok a városban,

egyszer csak nagy csörömpöléssel

egy csukaszürke páncélos gördül

a járda mellé, tornyából acélsisakos,

viharszemüveges harcfi hajol felém.

„Megmondaná, polgártárs, hol vagyok?

Az Amazon mellől indítottak, egységünk

átkelt az Ardenneken, de én valahogy

elkanyarodtam. Ezek a rossz utak...

Azóta hajtom a járgányt, tán két hete

dízelt faszoltam a töröknél, de azt sem

értem, miként hajtottam át a vizen,

hiszen a lánctalpakon szem rozsda sincs...”

– Melbourne-ben van –, feleltem kurtán,

mert idegesít, ha ismeretlenek

feltartanak szószátyárságukkal, különösen

amikor sürgős dolgom van.