Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2012 / 12   //    «    10    » 
Aczél Géza
(szino)líra – áhítat; ajak
vers
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


torzószótár

 

 

áhítat

 

 

az érzések valahol a mélyben mindig összekeverődnek a gyermeki csodálkozó tekintetéből egykor bőven zuhogott az áhítat finom kontrasztját képezve az egyetemes böjtnek a rozoga kerti kiskaputól a hálószobáig s befutva törékeny aprócska ívet melyben csak a hiány szép mitológiája számít csöndben megpihent minden mozgás anyánk fáradt ölében nem létezett akkor még külön az önzés spontán kitörő izgalma és a tekintélyelvek alá szorított szemérem a tárgyak játszottak velünk csipás ébredéstől a megkívánt alvásig s a könnyű álomban szinte minden ott volt mitől a gyerek hazavágyik imák nélkül bimbózó ösztöneit letapogatva s bár gyanútlanságának nem létezett semmilyen metafizikus alapja léte a táguló terek természetes része volt majd csordogálni kezdett belé iskolapadokban valami tudásfélének nevezett olcsó siker körötte fürtökben gyülekezett a holt szeretet s ahhoz már kevés volt minden gyülekezet hogy lábra kapó szorongásait átsegítse az aknákkal telehintett zónákon árvulni kezdett nem találva istenét s egyre kevésbé sejtette mi a tét mialatt szokásos napi köreit a táblán lerótta

 

ajak

 

 

általában csak az az érzékeny csókos felület apró kis nedvvel ott a szélein melyben verbálisan a gyöngéd kép egyáltalán nincs lefokozva hiszen nem létezhet olyan ronda világ melyben két kéjes figura találkozása ne lehetne lázító érzések foglya olykor lábujjhegyre is állva a tavaszi zsongásban apró matatásokba merülve hisz a mi fiatalságunk körül is szétoldódott a materiális való s a szív mint egy lendületesen zakatoló hintaló pumpálgatta kitüzesedett arcunkba a vért parkok zugában az egymásra lelt pár csak adakozott és nem remélt parázna tettére bocsánatot kizárta doboló halántéka mögül a vakoskodó holnapot és a zsigereiben burjánzó gyönyörnek adva meg magát még nem asszociálta hozzá a szülőfalut a szabolcsi kis hazát és nem hajazva az azonos alakú szóra mely a korral együtt bandukolva egyre inkább visszaszólna a biológiai kényszer csapásain uraim ez nem ajka csak ajak ott a huzatos határszélen honnan elindult ez az élet és azóta nem tekintheti egyetlen dimenziónak ha erről a csábító testrészről szólnak bő sugárban szentimentális költők fül-orr-gégészek netán újra támadó tavaszi szélben kamaszok

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2012 / 12   »   (szino)líra – áhítat; ajak
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911