Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2013 / 2   //    «    12    » 
Handi Péter
Átellenből – A kert jelzései
próza(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


(RÓZSA-BALETT) Amikor már azt hinném, ismerem a kertet, ezt a lakhelyem mögötti négyszögletes területet, fáival, bokraival és fűszálaival, újdonsággal lep meg.

 

Az egyetlen rózsatő itt egy fehér virágokat bontó bokor, magányosságában is hűséges és állhatatos; tél kezdetekor drasztikusan megnyesem és szunnyadni hagyom tavaszig. Akkor zsenge ágakat ereszt, apró levelekkel jelentkezik, és csakhamar alacsony bokorrá formálja magát, szinte forog a szélben-napsütésben, mint egy előadásra készülő balett-táncos. Aztán félénken bimbózni kezd, megjelennek a kis hegyes-telt duzzanatok a levelek tövében.

 

Csakhogy az ausztráliai városokban igen elterjedt mókusszerű állatkáknak, az oposszumoknak becses csemege a zsenge rózsabimbó. Éjjelenként – mert éjjel lakmározó állatok – rózsabimbó-vadászatra indulnak a kertekbe. Így aztán évről évre a reggeli kert-szemlémen bimbótlan rózsabokor fogad, az ágak szétterülve, mint az említett balett-táncosok hullámos tüll-szoknyácskái. A tő azonban nem adja fel a harcot: nyáron újabb és újabb bimbókkal próbálkozik, hátha... Nagy néha egy-két bimbó elkerüli az oposszumok figyelmét, és virággá nyílik, ilyenkor ünnepel a kert, illetve a kert gondozója.

 

Mígnem... az idei tavaszon a kopár rózsatő ugyanúgy kieresztette hajtásait, de észrevettem, hogy ezek az ágacskák már nem terülnek fodros balettszoknyaként körbe, szerteszét, hanem egyenesen nőnek az ég felé, mintha vonalzóval egyengetné útjukat a láthatatlan balettmester. Már méternyire nőttek, amikor megjelentek a levelek alatt-körül a hegyes bimbók. A rózsabokor lábujjhegyre állt, és reggeli szemléimen egyre több, érintetlen bimbót számolhattam, legutóbb huszonkettőt! Most nyiladoznak, habfehér tüll-szirmok tülekednek az ágakon, kezdődhet az előadás.

 

Mi történt? A rózsatő talán taktikát változtatott; a földön és vastag kérgű fákon közlekedő éjjeli oposszumok így nem érik el a merőleges ágak tetején szaporodó bimbókat, és nem tudnak felmászni a gyenge hajtásokon. A rózsatő mintegy két évtized tapasztalata után stílust váltott. Íróknál is előfordul az ilyesmi. A természet – ha engedik – helyrebillenti az egyensúlyt, és az sem csoda, hogy az evolúció felgyorsulása mint korjelenség manifesztálódott a kertben. Meglehet, nálam józanabb botanikus racionálisabb magyarázattal áll majd elő.

 

(SZÚNYOG) Dögivel vannak mindenütt, alkonyatkor alig győzi csapkodni magát az ember. Láthatóan – és hallhatóan! – jól érzik magukat a kertben. Az egyensúly érdekében különböző praktikákkal próbáljuk kivédeni támadásaikat: szúnyogháló, spray, elektromos csapda-lámpa, villanyoltás. A nyilvános helyekről kitiltott dohányzók szabadban elszívott alkonyi cigarettájukkal valamelyest segítenek: a szúnyog nem szereti a füstöt. Az én szúnyogom azonban nem szállt tova, bárhogy csapkodtam, hessegettem. A szivarfüst sem bántotta. Makacsul ült jobb szemem sarkában, mindig ott, és arra repült, amerre néztem. Estére velem együtt elfáradt, a sötétben azonban kialudhatta magát, mert a reggeli szemfelnyitáskor újra megjelent.

 

Néhány napos egyenlőtlen küzdelem után szemészhez mentem. A szemorvos hosszú és alapos vizsgálat után megállapította, hogy esetemben nem egy szúnyog állhatatosságáról van szó, hanem az öregedésemről. A látóideg és a retina közötti kocsonyás anyag az évek teltével dermedtebb lesz, mondta, keményedik, veszít rugalmasságából, és le-leválik róla egy szilánk, az lebeg a pupilla szélén. Sok idősödő embernél előfordul, nem múlik el, de az agy fokozatosan alkalmazkodik, s már nem zavaró. Éljen vele! – tette hozzá búcsúzóul.

 

Ilyenkor a gondolatok más irányt vesznek. Ha valami „nem múlik el”, akkor feltételezhető, hogy rosszabbodik. Némileg dúltan kiültem a kertbe konzultációra. A kert, ez a hallgatag bölcs, nemegyszer kapcsolt már áramkörébe, ha szükségem volt lelki vagy szellemi támaszra, a klorofill regeneráló pöffentéseire. A rossz gondolatok akörül keringtek, hogy eljő-e az idő, amikor majd érzem a lombok zöldjét, de nem látom. A fonal innen könyves szobámba vezetett; vajon elvész-e egyszer az újraolvasások gyönyöre, a könyvekkel bélelt falakra tekintés, a pászta ámulata? Az értelmes létezést megoldom-e majd még funkcionáló érzékszerveimmel? Mert egyszer, ugye, minden megszakad, de az már a totalitás.

 

Ide kívánkozna most valami enyhén szentimentális mellékzönge a kert jótékony gyógyító simogatásáról, szellőkről és levelek susogásáról, egyebekről a romantikus kellékek tárházából. Ehelyett inkább a locsolóért megyek – a petúniák szomja szinte érezhető. A szúnyog meg jön velem.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2013 / 2   »   Átellenből – A kert jelzései
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911