Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2013 / 3   //    «    16    » 
TITOK LEGYEN!
Inczédy Tamás
Gondolkodom, tehát pingvin
novella
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


És felelé néki az Úr: Hozz nékem egy háromesztendős üszőt, egy háromesztendős kecskét, és egy háromesztendős kost, egy gerlicét és egy pingvint – Mózes I. könyve 15. rész. A szerzetes megdörzsölte fáradt szemét és újra nekifutott a mondat fordításának. Átjavította a pingvint galambra. Aztán folytatni próbálta a munkát, de csökönyös gondolatai minduntalan visszatértek iménti tévedéséhez. Felsejlett benne a gyanú, hogy a Bibliában egyetlen szó sem esik pingvinekről. Képzeletben végigpörgette az Ó- és Újtestamentumot, és valóban: miként gyanította, hűlt helyükre sem lelt. Vajon Noé honnan szerzett pingvinpárt? Leutazott messze délre, megkockáztatva, hogy nem ér vissza időben? Persze, lehet, hogy a bárkában nem volt semmiféle pingvinpár. Egyszerűen átvészelték az egész árvizet ott lent a sarkkörön. Miért is ne? Elvégre víz volt bőven, és ugyebár, nulla fok alatt akkoriban is jéggé kellett válnia.

 

Isten egyszerűen megfeledkezett a pingvinekről? Nem először történt ilyesmi. Például kimaradtak, amikor Isten a repülés képességével ajándékozta meg a madárfajokat.

 

A szerzetes tovább tépelődött. A pingvinek talán eleve nem kaptak meghívást Noé bárkájára. De emiatt mégsem pusztulhattak ki csak úgy, önszántukból, ezt egyetlen úszni tudótól sem várhatja senki. Vagy kérdezték volna meg a Jóistent, aki épp az árasztással foglalatoskodott, hogy ne haragudj, rólunk megfeledkeztél, vagy simán csak pusztulásra szántál? Mit válaszolhatott volna az Atyaúristen? Hát izé, bocs, teljesen kimentetek a fejemből. Vagy hárított volna, miként az esendő emberek: nem tudom, az ügyintézőm, bizonyos Noé, aki teljes bizalmamat élvezi, úgy látszik, hanyag munkát végez. Nem tehetett volna mást, mint hogy azt feleli: igen, titeket pusztulásra ítéltelek, ügyefogyott, totyogó kis jószágok! A pingvinek felmérték, hogy kérdésükkel sarokba szorítanák az Istent. És tisztában voltak vele, hogy az Istent nem ildomos sarokba szorítani.

 

Amúgy meg hogyan találhatták volna ki, mit akar a Jóisten?! Amikor az esetek túlnyomó többségében erre az emberek sem képesek! Ha ismerik Isten szándékát, nyilván ők is időben delegálnak egy pingvinpárt, akik becsekkolnak a bárkára. Tehát kizárhatjuk, hogy kockáztatva a kihalást, lustaságból nem dörömböltek Noénál. Valószínűleg nem is tudtak az egész buliról. Nekik senki sem szólt. Isten mindenesetre elnézte mulasztásukat, ennek ellenére is életben maradtak, sőt, ami példátlan, később sem torolta meg, ahogyan egyébként szokta.

 

És Noé? Vajon rákoppintott a körmére az adminisztrációs hibáért? Nem. Bár, ha meggondoljuk, Noénak is épp elég dolga akadt az árvíz előtt, és ha mindenre odafigyel, ő lett volna az Isten. Isten pedig akkoriban sem akart magának konkurenciát.

 

Ha már felmerül Isten potenciális versenytársának kérdése, a válasz nem is Noé, inkább maguk a pingvinek. Hiszen valamikor az idők kezdetekor Isten megteremtette őket, aztán huss, meg is feledkezett róluk, de ők, köszönik szépen, elvegetálnak, özönvíz ide vagy oda, élik tovább hideg világukat. Ez már önmagában is elég indíték a kipusztításra.

 

Isten útjai kifürkészhetetlenek – gondolta a szerzetes, és azon töprengett, belecsempéssze-e mégis a Biblia fordításába a pingvineket. Ki tudja, az imént talán épp Isten akaratából fordította félre a galambot?! Hirtelen hevesebben dobogott a szíve. Talán Isten az ő egyszerű szerzeteskeze által akarja kárpótolni a mostoha sorsú madarakat? Lehet, hogy csoda történik? Megpróbálta megérezni, kitalálni, mit akarhat tőle a Jóisten. Akaratlanul is Isten helyébe képzelte magát.

 

Magányos érzés lehet Istennek lenni – gondolta a szerzetes. Imádkoznom kellene érte – meg a pingvinekért. Becsukta a Bibliát és a kápolnába csoszogott.

 

Azon az éjszakán a szerzetes álmot látott, amelyben Isten megnyugtatta, hogy köszöni, jól van, persze, jólesett az ima, és soha nem feledkezett meg a pingvinekről, még az árvízkor sem, de tudta, hogy úgysem lesz bajuk.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2013 / 3   »   Gondolkodom, tehát pingvin
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911