Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2008 / 12   //    «    4    » 
KELL EGY JÓ SZÓ - egy Tacitus-idézethez
Mesterházi Márton
Szerkezet
jegyzet 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Kezdjük a Korunk történetének elejéről vett mondattal: "Egyébként, mielőtt tervem megvalósításához fogok, úgy vélem, fel kell idéznem, milyen volt a város állapota, milyen a csapatok szelleme, milyen a tartományok helyzete, mi volt egészséges a földkerekségen és mi beteg, hogy ne csak a többnyire véletlen eseteket és történéseket, hanem a mögöttük rejlő értelmet s okokat is meg lehessen ismerni."

    Nos, mire a negyedik fejezettől az ötvenedikig érünk, elmondhatjuk: a város és a tartományok állapota válságos volt, s a földkerekségen minden beteg. Gondoljuk csak el: Neróé és Galbáé volt a közelmúlt tizenöt év, s erre következik Otho és Vitellius polgárháborúja.

    Tékozlástól megroskadt költségvetés, romló közellátás, általános korrupció, majd félszeg és népszerűtlen szanálási kísérletek; az első önjelölt ellenfél vesztegető és ígérgető kampánya, a hatalom félelme, habozása, az erőre kapott önjelölt fékevesztett populista uszítása, majd a katonai puccs és a rákövetkező undok vérontás. Mindehhez a szenátus és a lovagság gyáván asszisztál, majd a győztes puccsistának versengve (a kézcsókig) hízeleg, lelkesen bólint az új ígéretekre. És közben felüti fejét a második önjelölt ellenfél: ígérget, osztogat, gyilkoltat, hozza a katonai ellen-puccsot.

    Ez már nem is válság, ez már katasztrófa.

    Mielőtt azonban i. u. 69-ben eltemetnénk a Római Birodalmat, lapozzunk vissza az első fejezetre: "...méltóságunkat Vespasianus alpozta meg, Titus gyarapította, Domitianus még magasabbra emelte..." - írja Tacitus. Az alapozás pedig szintén 69-ben történt.

    A paradoxont hadd oldjam fel egy anekdotával. Valamikor az érett Kádár-korban egy gyártó-csarnok építése során a hatalmas - és profi-mód hatalmasan megvasalt - tartóoszlopokról szedték le a zsalut, s a művelethez a beruházó és a kivitelező mérnökei rendre felvonultak. Mit ad Isten, az egyik oszlop alján köbméteres lyuk tátongott - nem volt elég híg a beton, felakadt a vasazáson. S az oszlop állt, mint a cövek. Mire egy szenior mérnök ennyit mondott az elképedt társaságnak: "Uraim, a szerkezet sokat kibír."

    A Római Birodalom szerkezete sokat kibírt. Talán az elsőségért a jók közt anno dúló harcok edzették meg, talán a köztársasági múlt - ki tudja.

    És a mi szerkezetünk?

    Nem jogtalan a logikai ugrás. Több jeles közírónk hangoztatja: két olyan ember közül vagyunk kénytelenek választani, akiknek háborújában csak azt tudjuk, hogy az lesz a rosszabb, aki győz. Azt pedig, hogy válság van, egy egész tábor harsogja évek óta.

    Én a több jeles közírónkkal nem értek egyet, azt pedig, hogy válság volna - ráadásul évek óta - egyszerűen hazugságnak tartom. De aki azt mondja, hogy válság közeledik, ne adj’Isten fenyeget, annak figyelmezek a szavára.

    Tehát: mennyit bír ki a mi szerkezetünk?

    Az alkotmányos-jogi-politikai szerkezet teherbírásáról fogalmam sincs. De van egy országnak kulturális szerkezete is: azt illetően a legsötétebb kétségek között őrlődöm.

    A tömegfogyasztásból már külön kategóriaként kell kiemelni - a book-reading Americans mintájára - a könyvolvasó magyarok kisebbségét. És mennyi a pocsék könyv... A középiskolákban hajszolt, zavarodott és megfélemledett tanárok tanítják az irodalmat és a történelmet (többféle) pártközpont-diktálta, sokszor meg nem gondolt gondolattal teli tankönyvekből. A túlszaporított egyetemek jelentős hányada papírgyárként működik.

    Lesz-e, aki méltóságunkat megalapozza?

 

    És most valami egész másról.

    Tacitus Összes műveit a Bibliotheca Classica két köteteként az Európa adta ki 1980-ban, fordította, jegyzeteit és utószavát írta Borzsák István.

    A hol bölcsen, hol bután vitatott Kádár-kor egyik igazán dicsőséges története az Európa Kiadóé. A kor verőemberek helyett külön-alkukkal, pénzzel, karrierrel igyekezett korrumpálni az értelmiséget; ez ellen a magas szakmai színvonalon működő műhelyek nyújtottak biztos védelmet. Ilyen volt, több más mellett, a Bibliotheca Classica műhelye is.

    Borzsák István (1914-2007) valószínűleg igen szerény honoráriumért fordította le a több tucat ívnyi terjedelmű, közmondásosan nehéz latin szöveget, tiszta, világos stílusban, az eredetihez méltó, keményen kikalapált mondatokban.

    Tisztelegjünk a kiadó, a sorozat s a műfordító előtt.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2008 / 12   »   Szerkezet
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911