Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2013 / 3   //    «    28    » 
TITOK LEGYEN!
Ács József
Fekete bársony
vers
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


mennyire szerettem volna mindig
hogy nekünk embereknek
ne legyen titkunk egymás előtt
a mindenség amúgy is egyetlen titok
álljunk előtte pőrén fedetlenül
együtt csodálni és
összekapaszkodni a bajban
ez volna a tökéletes közösség
fejünk felett a forgószínpadon
csillagokkal kigombostűzött
fekete bársony
csupa megfejtendő talány
azt képzeltem csillagász leszek
gyerekkoromban
ha délutánosak voltunk az iskolában
minden hazaút a téli éjszakában
megvacogtatott
ilyen lehet a magány
a számkivetettség
a teljes otthontalanság
borzongtam ha belegondoltam
hogy megyek kivilágított
házak során s nem várnak sehol
kétoldalt fekete ágak
karistolják a sötétkék eget
s csak megyek megyek
mégis vonzott ez a gondolat
minden alkalommal megkísértett
szemtől szembe kerülni vele
az emberen túli rettentő titokkal
még ha elpusztít szétmorzsol is
– ez az érzés furcsa mód erősödött
ha magatartás fekete pontot vittem
az ellenőrzőmben
lám megjelent
a rejtegetnivaló titok
előbb vagy utóbb
alá kell íratni otthon
féltem a veszekedéstől
megbélyegzetten kóvályogtam
az újabb szörnyű szégyenfolttal
mint aki becsinált
képzeletben száműztem magam
kívül a közvilágításon
a bokrokon túlra
a koromfekete mezőre
a jeges füvek közé
hogy sajnálhassam magam
jólesett úgy látszik fázni
még a csillagok közönye is
az elcsattogó vonat zaja
beburkolt a világűr
fekete bársonya
otthon meg vakartam volna
magamról a titkomat
vacsora előtt
de beette magát a bőröm alá
húsba csontba szétszivárgott
a szívemet ha rágni kezdte
megmutattam
inkább a verés gondoltam mint a titok
mely minden süket perccel súlyosbodik
a csönd egyre mélyül és
mindent kitölt mint
fülbe öntött ólom
a hallójáratot
úgy ültem mint aki
maga alá csinált
aztán fuldokolva
felmutattam az ellenőrzőt
benne a golyóstollal írt
sötétkék pötty
és a szignó
Kné Pné Bné Hné
közben az asztalt néztem
vagy a szőnyeget
a sárga-barna mintát
amit jól ismertem
és kezdtem meggyűlölni
hallgatásom dühítő volt
minden fekete ponthoz
történetnek kellett tartoznia
azaz ilyenkor magamra nézve
terhelő vallomást kellett tennem
persze igyekeztem mindent
szépíteni vagy a lehető
legjelentéktelenebbnek feltüntetni
a munkából holtfáradtan hazatért
anyám épp ellenkezőleg
mindent súlyosabbnak látott
és érthetetlenebbnek
süketek párbeszéde
számára a fekete pontok valamely
mélyben megbúvó titkos romlás
fenyegető tünetei voltak
és ráadásul minden aláírásnál
szembesülnie kellett
az összes korábbival
A. Tü. 102/K r. sz. – Nyomell
Látta: OM 1976. I. 17. H. L.
ott sorakoztak mint
pisztolygolyó ütötte fekete lyukak
mintha szitává lőtték volna
nejlonba kötött ellenőrzőmet
és vele engem is
ezekben az években
megtanultam hogy
már az elhallgatás is
kettészakítja a világot
hát még a hazugság
egyszerre nem lehetsz otthon
mindkettőben
tehát az egyikben idegen leszel
ha önmagad elől is elhallgatod
ha magadnak is hazudsz
ha elfutsz a titoktól
elfojtod elfelejted
mint tányért leejted
levessel a levesestálat
hátha a tál is eltűnik fölszárad
mennél nagyobb részt
tagadsz ki önmagadból
annál kevésbé ismered magad
s amit nem ismersz annak
kiszolgáltatottja leszel úgy
hogy társbérletben laksz vele
ha meg a titkod világában élsz
onnantól jóvátehetetlenül
idegenként jársz-kelsz
az emberek között
világéletemben úgy éreztem
valamit elhallgatok
s az öntudatlan elhallgatással
megrontom a világot
hiába igyekszem kimondani
a rám bízott titkot
persze tudom
a világ nélkülem is tele van
elhallgatással és hazugsággal
ezért dirib-darabjaira hullott
szétesett császármorzsa
mindenki különféle
közös elhallgatások és
közös hazugságok ragacsos
burkaiba zárva él
s még abból is lehasít magának
itt-ott egy külön világot „könyökteret”
hogy élni létezni tudjon
a fullasztó közegben
mindebben nincs semmi új
itt heverünk
a Kabbala szerint
az isteni világosság edényének
szanaszét tört cserepeiként
s tapogatjuk hol illenek össze
az edény formáját sejtető
cserépdarabok
ez volna a
Tikkun há-’Olám
a világ helyreállítása
a végső titkot nem kell
titokban tartani
meghalad minket
nem lehet felfedni
sem kifecsegni
csak elhallgatni elhazudni elfedni
a félelmetes sötétet
az isteni szikrák tűpontjaival pöttyözött
fekete bársonyt

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2013 / 3   »   Fekete bársony
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911