Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2013 / 3   //    «    31    » 
LÍRAI STAFÉTA
Valachi Anna
„Léha gáncsok” a lantokon
esszé(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Legendás barátságokról derülhetnek ki meglepő, olykor méltánytalannak tetsző részletek, ha a közös „fészekben” eszmélkedő költők műveit és megnyilatkozásait magánlevelezésük tükrében is szemügyre vesszük. Babits Mihály, Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső szoros szellemi kapcsolata a pesti egyetemen, Négyesy László stílusgyakorlati óráin szövődött, a huszadik század első éveiben, a diploma megszerzése után pedig ritkább-rendszeresebb levélváltással igyekeztek áthidalni a köztük tátongó földrajzi távolságot. Klasszikusok esetében a levéltitok már nem érvényes fogalom – kivált, ha a költőbarátok egymáshoz intézett üzeneteit eredetileg Babits özvegye gyűjtötte össze s rendeztette sajtó alá.

 

Hármuk kapcsolatának motorja a társainál két évvel fiatalabb Kosztolányi volt, a tanári gyakorlóévét Baján töltő, majd Szegedre helyezett Babits lelkes híve, aki nem tudott belenyugodni, hogy a kezdetben még filozófusnak készülő költő verseit, műfordításait mások ne olvashassák. Juhász Gyulát is arra kérte: ösztökélje, buzdítsa és „üsse” a „sárgaarcú bölcset” (Babitsot): „nekünk, barátainak kötelessége, hogy őt felrázzuk méla álmodozásából és kivigyük az irodalom piacára. Az önzetlen, segítőkész Juhász – helyi kapcsolatait kiaknázva – mindkét barátja írásait elhelyezte a Szeged és Vidéke hasábjain.

 

Megkülönböztetetten szerették Arany János műveit, és a Shakespeare-drámákat fordító költőelőd gyakorlatát is követték. Babits – miközben roppant ambícióval készült szakdolgozatára” –, Arany verseit idegen nyelvekre is próbálta lefordítani. Ekkoriban Juhász is Aranyról szóló doktori értekezésén dolgozott. Elmondható, hogy a három barát ugyanattól a szellemi „apától” származtatta magát. Így válhattak „testvérekké”, akik elsődleges feladatuknak tekintették a magyar költészet tartalmi és stiláris átformálását, az új költői nyelv megteremtését, ugyanakkor Nietzsche követőiként a hagyomány újraértékelését.

 

A harmonikusnak látszó emberi kapcsolatok azonban nem nélkülözték a konfliktusokat – miután egy nemkívánatos „negyedik” is megjelent a színen, megzavarva a triumvirátus összhangját. Ez volt a pillanat, amikor a gyakran melankóliába zuhanó Juhász 1905-ben megvallotta kettős vonzalmát Kosztolányinak: „Arany lírája: ez egyetlen vigasztaló témám. […] Ady Endrét szeretem. Majdnem olyan beteg, mint én, de föltétlenül okosabb.” Augusztus közepén már Adyt – és önmagát – védelmezte az érte aggódó Kosztolányival szemben: „Ne féltsen engem a nemes és álmodó Ady Endrétől, a magyar Verlainetől. / Én, sajnos, odáig soha sem fogok eljutni.”

 

Kosztolányi ekkoriban még együtt koptatta Juhásszal a pesti egyetem padjait, amint arról Babitsnak is beszámolt: „Az egyetem […] éppen olyan, mint az Ön idejében. A Négyessy-órákon [sic] ma is szerepelünk. Juhász a senior, a leányok álma, az író, a költő, a tudós, az egyetem diktátora.” Az elszólásként értelmezhető kifejezés alapján az önkényúrként, kiskirályként, despotaként jellemzett Juhászt akarva akaratlan belső ellenségnek festette le, aki ráerőlteti a véleményét másokra. Arra számíthatott, hogy helyzetjelentésével sikerül Juhász ellen hangolnia Babitsot:

 

„A modern irodalom trónusába egy kiállhatatlan és üres poseurt [sic] ültettek: Ady Endrét, s nem mások, kedves barátom, mint azon szintén modern szellemű fiatalemberek, kik arra aspirálnak, hogy rossz, modoros és affektáltan zűrzavaros verseiket a B. N. [Budapesti Napló] tárcarovatában közöljék. / Nem akarok Juhászról írni: a szemébe megmondottam neki mindent! Ő azok közé tartozik, kik minden húron tudnak zörögni s egy kis nyomdafestéktől megkergülnek. A verseim jórészét ellopta, átgyúrta és – főleg – elrontotta, s miután csúszás-mászással fölkúszott az Adykhoz és Kiss Józsefekhez, csodálkozást keltett azzal, mit az én írófiókomból csent. Olvasta a ’Magyar sonett’-jeit; nem vette észre a csenést a jelzőkben, a formában, az egész hangban? De azért mindenki vivátot kiált feléje…/ Sok hasonlót írhatnék az émelyítő Adyról s az üres Mohácsiról is. E tanulatlan és gyenge legénykék valami rendkívül különöset keresnek, s maguk sem tudják, mit. Affektálják a világbánatot, a különcködést – mellyel sok ember akkor sem tud megbarátkozni, ha természetes, pedig van természetes affektálás, ilyen pld. a Baudelaire-é – és sohasem érzik magukat jobban, mint ha sikerült egy olyan verset írniok, melyet – maguk sem értenek meg. De másról álmodoztunk mi, kedves Mihály! De mások az Ön versei […]. Postán elküldöm számára az Ady új – hülye! – kötetét , olvassa el, s rögtön írja meg róla véleményét.”

 

Babits válaszát a levelezéskötetet sajtó alá rendező Belia György nem merte teljes terjedelmében közölni: az író védelmében több sort kipontozott, mert a levél bántóan gunyoros hangnemben íródott: „Igaza van… Ady Endre émelyítő poéta: ez a legtalálóbb szó rá. […] Távolítsuk el ezt a kellemetlen alakot, aki gondolataink hátterében áll: Ady Endrének megvan a létjoga a magyar költészetben (bár költészetének híres magyarságát sem hangulat, sem stiláris fordulatok nem igen igazolják): mert néhány új ritmust, új szó-hangulatot alkotott, mert néhány szép verset csinált. S azért ha megkérdi tőlünk (egészen naivul): – Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? mondjuk nyugodtan, (mielőtt hátat fordítanánk neki): – Csak méltóztassék. Miattunk sohse zsenírozza magát. Sírjon. Akár bőgjön. – Pedig nem bőg – csak nyávog. És nagyon hasonlít a hangja a szerelmes macskákéhoz.”

 

Babits mégis próbálta józanabb állásfoglalásra késztetni Kosztolányit: „Csak Juhászt veszem ki az ön kaptája alól: Juhászról nekem csupán kedves emlékeim vannak; ő nem olyan tanulatlan legényke, mint a többi s ami a csenést illeti – aki annyit ír, ki ne csenne? – öntudatlanul, persze.” Ám Kosztolányi – noha csupa kedveskedő, baráti hangú levelet írt ekkortájt Juhásznak – ragaszkodott értékítéletéhez. „A poézis nem a szifiliszes és impotens Ady Endrék, az agyalágyult Juhász Gyulák és okvetetlenkedő Mohácsy [sic] Jenők előjoga, hanem a küzdő és hívő embereké” – bizonygatta Babitsnak. Ugyanakkor – hízelgéssel – beszámolt a filozófus-költő szűk körben megismert műveinek lelkes fogadtatásáról: „Versei hatalmas visszhangot keltettek Budapesten. A Magyar Szemlének egész szerkesztősége valósággal szerelmes önbe. […] Mindenütt általános elragadtatással beszélnek önről. […] Ön, édes barátom, a mi nagy és nemes fajunknak megtestesült genialitása. Petőfi unokája. Egy kölyök-Arany.”

 

Babits csillaga ekkortól valóban egyre magasabbra hágott, de Juhászhoz továbbra is hűséges maradt, olyannyira, hogy „Kazinczyjának” nevezte. S két év sem telt el, A Holnap antológia megjelenése után már nagy költőnek tartotta Adyt, akiről a Nyugat 1909. június 1-i Ady-számában már saját „analízisét” is közzétette. „A Nyugat szerkesztője midőn felszólított, hogy írjak lapjába valamit Adyról, egyszersmind kifejezte, hogy véleményem minden fenntartás nélküli elmondását kívánja. Íme. Megpróbáltam megkeresni a faculté maîtresse-t Ady költészetében, és a lírikus és magyar dacot találtam annak. S talán először próbáltam elfogulatlanul, polemiátlanul elemezni azt a poézist, melyről még igen sokan és igen soká fognak beszélni. […] Nincs ma fájdalmasabban, tragikusabban magyar költő, mint Ady.”

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2013 / 3   »   „Léha gáncsok” a lantokon
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911