Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2007 / 12   //    «    3    » 
Varga Zoltán Zsolt
Mega-madártávlat
próza 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Anyám immár madár-, sőt, mega-madártávlatból, az egekből figyel engem. Onnan legalább jól láthatja tonzúrámat, amit csupán halála előtt pár hónappal fedezett fel. Épp a pörköltjét ettem, ő fölém hajolt, hogy megcsókoljon, s szinte felsikoltott örömében. Bizonyítva látta az amúgy is nyilvánvalót: az ő szerelmetes magzata vagyok, akiben tovább csörgedezik kopasz Horváth nagyapám vére.

    Anyám elegánsan, gyorsan távozott, nem hagyta rám és családomra ápolásának gondját. Talán apja példája lebegett előtte, akit magatehetetlenségében több éven át gondozott. Amikor az enyhének vélt agyvérzés után írásos beleegyezését kérték a műtéthez, azt mondta: "Valamikor úgyis meg kell halnia az embernek." Ez az utolsó rám maradt gondolata.

    Már túl volt a műtéten, kómában feküdt az őrzőben, amikor a hír eljutott hozzám. Keresztülvágtattam a hófúvásos, síkos, dunántúli utakon. Ádvent volt. A kórteremben hárman feküdtek. Ha nem látom meg saját megöregített maszkomat, a kerek arcformát, a csapott homlokot, az enyhén ívelt orrot, a kiugró állat azon a borotvált fejű, nemét vesztett, kétségbeesetten lélegző haldoklón, fel sem ismerem. Orrából, szájából, oldalából csövek vezettek ki. Az egyik ujjbegyét is cső kötötte össze valami géppel, amelyik egykedvűen pityegett. Egy órán át beszéltem hozzá. Fogtam a kezét. Könyörögtem, hogy maradjon velünk. Amikor szóba hoztam Amerikában élő unokáját, akit mindössze négyszer látott, megrándult a karja, szemhéja egy pillanatra felhúzódott. Ez lett a búcsúnk. S még ez sem lehetett zavartalan. Ébren lévő szomszédja - hatalmas var a koponyája jobb oldalán - , hirtelen felült ágyában, és eszelősen meredt rám. Vissza kellett néznem, újra és újra.

    Három hétig tartott anyám küzdelme. Közben gégemetszést hajtottak végre. Az egyik lábát amputálták. A szemüveget sem volt hajlandó hordani - miként fogadta volna a mankót, a lábprotézist?

    Karácsony éjjelén halt meg. A statisztika szerint aznap megy el a legtöbb beteg a kórházakban.

    Eltemettük. Húsz éve nem látott rokonok állták körül a sírt. Futószalagon gyártott szertartást kapott (a pap öt perccel a ceremónia előtt kérdezett rá "Éva testvér" leszármazottaira), de illett hozzá. Munkás éveit futószalag mellett, cipőgyárakban töltötte.

    Szobrász vagyok, magam faragtam sírkövét. Amikor elküldtem fényképét a neten Amerikába, bátyám így fakadt ki: "Tömegsírba temetted anyánkat?" Hát igen. Egy helyen nyugszik anyjával, nővérével, s annak férjével. Anyám mindig is társasági lény volt, a cipőgyárban egyenesen a középpont, a mókamester. Miért épp az öröklétet töltené egyedül?

    Ha valaki, hát ő megérdemli, hogy immár madártávlatból, összefüggéseiben lássa a világot, mert életében csakis a napi gondok békaperspektívájából szemlélhette dirib-darabjait.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2007 / 12   »   Mega-madártávlat
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911