Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2007 / 12   //    «    6    » 
VÍZÖNTŐ
Horgas Judit & René Margit
VÍZÖNTŐ - A Balaton
novella 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



 

A régi szép időkben _

Egy szép királyleány _

Aranyszőrű kecskéket

Őrzött Tihany fokán.

 

Micsoda ostobaság - morgolódik, ahogy a kezemben forgatom -, még hogy kecske. A vak is láthatja, hogy sokkal szélesebb vagyok egy állatkörömnél -, és kényesen mutogatja kiszélesedő oldalát. - De az emberek mindig kitalálnak valami, hogy elhitessék, ők jobban tudják. Ugyan, mire emlékezhetnének szánalmasan rövid idejük alatt? - csúfolódik, és mintegy mellékesen megjegyzi, hogy neki aztán van mire emlékeznie: sok millió évvel ezelőtt, az erős kéregmozgások hatására keletkezett Pontuszi-tenger édes folyóvíz táplálta öblében, a Pannon-tengerben látta meg a vízfelszínen átszűrődő napvilágot.  Teljes neve Congeria ungula caprae, teszi hozzá illemtudóan, és mint az előbb említette, semmi köze a kecskéhez: valaha szép nagy kagyló volt, de a víz elkoptatta vékony héját, és csak legkeményebb részét, a sarkát hagyta meg, amelynek fehéren dudorodó csúcsa valóban emlékeztet egy patás körmére, de véleménye szerint az elegáns, keresztirányú hullámvonalak mégis egyértelműen jelzik, hogy nemesebb és ősibb élőlényről van szó. A történetet némiképp menti, hogy csodálatos, aranyszínű kecskenyájról szól - folytatja elnézőbben - , és igazi királylány az őrzőjük, még ha néma is. A tó tündérkirálya egy csésze kecsketejért cserébe visszaadja hangját, és a lány olyan szépen beszél, hogy a király beteg fia meggyógyul. A királylányt azonban megszédíti saját gyönyörű hangja, kevély lesz és visszautasítja a királyfi szerelmét, aki belehal a bánatba. A tó felbőszült királya a tihanyi bérctől kér segítséget, amely örökre foglyul ejti a lányt, hogy bárki szavára visszhangként válaszolnia kelljen. Az aranyos kecskenyáj mind egy szálig a Balatonba fúl, s csak az elpusztult állatok körmeit dobja partra a víz azóta is.

- A tó története persze régebbi a királylány legendájánál is, még ha nem is olyan öreg, mint én. Úgy 18-22 ezer évvel ezelőtt, a Pannon-tengerből született, de még sok-sok éven át formálódott. Előfordult, hogy beborította az egész környéket, máskor meg szinte kiszáradt. A siófoki zsilip megépítése óta ilyesmitől nem kell tartani, de forróbb nyarakon erősen csökken a vízszint, s a parton ilyenkor százával épülnek a homokvárak a lassan szikkadó, agyagos iszapból. A tetejüket hajdan egy-egy társam díszítette, akkor még marokszám szedtek össze minket a parton játszó gyerekek, és fillérekért árultak a turistáknak. Ma már szerencsés, aki ránk akad - s mintha némi elismerést hallanék a hangjában.

Az emberek a tó keletkezését is százféleképpen magyarázzák: ki úgy véli, egykor hatalmas lények laktak erre, s az utolsó, Balaton nevű óriás mozdította el a sellők oltárát,  onnan tört fel a sok víz; mások úgy tudják, a Föld szelleme szerelemre lobbant a Balaton helyén hömpölygő tenger istennője iránt, s az ijedtében a víz mélyén egy barlangba bújt udvarlója elől. A szellem az utolsó cseppig kiszippantotta a tengert, de nem találta szerelmét. Bánatában a földre rogyott, s hosszú teste mélyen a földbe nyomódott. Estében betemette a barlang bejáratát, s az istennő bent szorult. Csak akkora nyílás maradt, hogy könnyei kitörhettek, és feltöltötték a mélyedést. Én persze tudnám, ha így lett volna - magyarázza fontoskodva -, és bizosíthatlak, az egészből egy szó sem igaz. Csak a környék bortermelői híresztelik, hogy az istennő könnyeihez meg a földszellem tüzéhez hasonlíthassák portékájukat.  Meg kell hagyni, többnyire jófajta itókát készítenek, legalábbis úgy hallom a környékbeli madaraktól, akik pár szem szőlőből már idejekorán megmondják, milyen lesz a termés.

- Ha valóban kíváncsi vagy az igazságra, egyet mondhatok: a Balaton neve a kevéssé költői, szláv blato szóból ered, s azt jelenti: sáros, mocsaras. Meglehetősen sekély, sztyeppi tó, és ha a múlt század második felében nem hozták volna rendbe a hozzá tartozó Kis-Balaton környékét, ahonnan friss víz áramlik a tóba, ma talán csak sáros mocsarat találnánk a helyén. A hazai természetvédelem első fizetett alkalmazottja is itt dolgozott, mint kócsagőr, s több mint két évtizeden át vigyázta a nemes madarakat, míg a területet védetté nem nyilvánították. A mocsár olykor jó szolgálatot tett: a mohácsi vereség után a helyiek elzárták a Siót, hogy a felgyülemlő víz elárassza a berkeket, és a törökök meghátráljanak. Amikor az ellenséget végre sikerült kiűzni, a környékbeliek már szívesen megszabadultak volna a földművelésre alkalmatlan mocsaraktól, de a szabályozásra még hosszú ideig kellett várniuk.

A 19. században aztán megalakult a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság, egyre több fürdővendég érkezett, üdülőket, elegáns villákat építettek, művészek írtak, festettek, daloltak a tó szépségéről, és mostanában is hallok olyat, hogy ?nekem a Balaton a Riviéra,_ napozni ott szeretek a homokon" - dünnyögi a slágert, és ritmusosan imbolyog a tenyeremen. - Külföldön is híre ment a magyar tengernek, özönlöttek a turisták, és mindenki igyekezett hazavinni pár szuvenírt. Nem csoda, hogy mára alig maradt belőlünk. Ezeknek a Pontuszi-tenger minden kagylója sem lenne elég - somolyog, és hullámos barázdái egy pillanatra kiegyenesednek.

A vendégek olykor nemcsak vittek, hoztak is: a második világháborúban a tó környékére a németek hihetetlen mennyiségű aknát telepítettek: csak a Tihanyi-félszigetnél és a Szántódi-révnél, ahol legkönnyebb az átkelés, 400-at helyeztek el. A harcok idején a befagyott Balaton jegére 200 000 taposóaknát raktak, amelyek az olvadás után a déli partra sodródtak. A háború után a tűzszerészek egyenként szedegették össze a zalai és somogyi partok iszapjába süllyedt aknákat. A tó fölött sok repülőt is lelőttek, úgy 20-30 zuhanhatott a vízbe, és még ma is emelnek ki roncsokat. A háború után a legtöbb villát államosították, vállalati üdülőket építettek. Mások nem pihenni jöttek: a Balatonfegyves közeli rabtáborban az 1950-es években a politikai foglyok gyapotot termesztettek és vasutat építettek. Szabadulásuk után többen Fenyvesre költöztek: úgy látszik, a Balaton az államhatalomnál is erősebb rabságba ejti az embert.

Pedig sok a gond ma is - és újabb rovátkák jelennek meg a felületén, mintha a homlokát ráncolná. - A horgászok panaszkodnak, hogy a rapsicok, az orvhalászok tonnaszámra tüntetik el a halat a tóból, a környezetvédők meg minden négyzetcentiméterért elkeseredett küzdelmet vívnak a beépítést tervezők ellen, akik hasznosítanának minden homokszemet - és mutogat, hogy tegyem vissza az iszapos földre. Kicsit mocorog, hogy kényelmesen beágyazódjon, és amint átcsap felette a víz, még hallom, ahogy dudorászik: ?Nekem a Balaton a Riviéra, ettől nem tántorít el a tél, a fagy?"

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2007 / 12   »   VÍZÖNTŐ - A Balaton
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911