Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2013 / 11   //    «    22    » 
TESTET ÖLT
Kapitány Máté
Rongygyártó
novella
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Ami korábban történt, lényegében kesze-kusza és önfeledt pillanatok váltakozása volt, a Rongygyártó akkor egy percig sem gondolkodott, helyes-e, amit csinál, csak osztogatta az elkészült bábukat, a gyerekek pedig hol kacagtak, hol izgatottan rohangáltak, hol büszkén kihúzták magukat, hol meghatottan a nyakába borultak. A Rongygyártó ilyenkor pislogás nélkül nézett farkasszemet a fakó arcú idegenekkel, akik a gyerekeket hozták. Könnyű is volt ilyen bábukat készíteni. Még akkor is, ha mindezt valami elhagyatott gyár hangárjában tette, még akkor is könnyű volt osztogatni a rongybabákat. Sosem kérdezte, honnan érkeznek a gyerekek, azt sem, honnan jönnek az idegenek, és miért pont neki kell ezeket a különös, mocorgó, kitömött testet öltő érzéseket átadnia, hát nincsenek ezeknek szüleik, vagy ilyesmi, végtére is micsoda ő, elvégzett egy OKJ-s varrótanfolyamot, azt annyi, minden utcasarkon találni nála tehetségesebb varrót vagy szabót vagy más effélét. Nem kérdezett, végezte a dolgát, keze alatt pedig sorra születtek a különböző méretű, szagú és vérmérsékletű rongybabák, akik egy ideig még úgy kapaszkodtak az ő megduzzadt ujjába, mintha legalábbis a saját kölykei volnának, ő mégis minden rossz érzés nélkül adott túl kis teremtményein, mert úgy látta, megéri. Idővel bizonyára híre is ment, már naponta többször is jöttek az idegenek, akik szenvtelenül vártak, míg a bábuk átadásra kerültek, akkor pedig úgy vezették el a gyerekeket, mint marhákat a gulyások. Sokáig ment ez így, nagyon is sokáig, aztán, ahogy általában a siker esetében, elmúlt a szerencse, és vele együtt a látogatások száma, először csak napokig, aztán meg már hetekig nem jött a büdös franc se. A Rongygyártó alig-alig emelte fel a tűt, csak ült a hangár csövei alatt és várakozott.

 

Az utolsó öltés után végre megmoccant. Tapintásra puha volt, szagra meg kissé dohos, olyan orrba kúszó, szúrós módon. A férfi a csövek alatt kuporgott, tenyerén tartotta apró teremtményét, mint valami gyógyszert, a másik kezéből, az ujjak közül kihullott a tű, már nem volt szükség rá. Lehunyta szemét, hagyta, hadd motoszkáljon, hadd fészkelődjön tenyerén. Az pedig rongytestével kellemesen cirógatta a sűrűn ráncolt bőrt, ahogy próbált a hasára fordulni. A férfi most körbekémlelt, a csövek között dugta ki fejét, halovány fény pislákolt a távolban, egyébként sötét volt minden, csak fém csillant itt-ott. És mintha víz csöpögött volna. Aztán horkantást hallott és durva röhögést, gyorsan visszabújt hát a vastag csövek rejtekébe. Mióta nem hallott emberi hangot, te jó ég, tényleg, mint a Tom Hanks a szigeten, csak neki még labdája sem volt, most mégis valami hideg szorítást érzett a gyomra táján, mint a disznó, ha megérzi a reggeli pálinka szagát. Élénkebben mozgott a rongyalak is, formátlan végtagjait dobálta, és mintha sivalkodott is volna, pedig szája nem volt. Nyüszögött, mint a kutya, ha retteg. A férfi újra hallotta a horkantást, ezúttal közelebbről, és mikor látta, hogy a tenyerén fekvő erre milyen féktelen forgolódásba kezd, a térdére ültette a bábut. Az kicsit lenyugodott, igaz, még akkor is remegett, mikor ernyedt testével megállapodott a csontos térden. Remegett a férfi is, jaj, csak most ne hozzanak gyereket, gondolta, annyi idő után csak ez tellett tőle, ez a vacogó, puha kis göb a térdén, ezt hozta létre, hát minek kellett őt ilyen sokáig egyedül hagyni, gondolta, és most már nemcsak a hideg szorítást érezte, de haragot is, és a térdén olyan plöttyedten ülő bábu arca is eltorzult a méregtől, dühösen morgott. Az egyik csőre most valaki rákoppintott, a hideg kongás végigszaladt a sötét csarnokon.

 

A férfi felkapta fejét, úgy figyelte, ahogy a két idegen előlépett a koromló semmiből. Most is egy kisgyereket toltak maguk előtt, mint korábban már annyiszor, a gyerek meg érdeklődve nézegette a férfit, és főként a térdén ülő rongybabát.

 

A férfi tudta, mi a dolga, de most először nem mozdult. Az idegenek felvonták gyér szemöldöküket, na nézd már, néztek össze, sztrájkol a Rongygyártó. A férfi felállt, kezébe vette az újra nyüszögő bábut, és a háta mögé rejtette. Fülében dobogott a szíve, alig hallott tőle. Az egyik idegen kicsit felhúzta az ingét, olyan cowboyosan, ki is villant egy pisztolytáska, ahogy az ilyenkor illik, csillogott szépen a ravasz. Csöpögött a víz a sötétben, a gyerek kíváncsian bámulta hol az idegeneket, hol ezt a különös férfit, aki valamiért irigyelte tőle azt a mókás kis babát. Na, szólalt meg akkor az egyik idegen, mi lesz már, ne hülyéskedjünk már, jól van? A Rongygyártó nem felelt, nagyot nyelt helyette, morzsolgatta ujjaival a bábut, aki erre megint morgott. Hoztunk megint gyereket, mondta most a másik idegen, örüljél, és ne játszd itt az agyadat. A férfi hátrapillantott, a vastag csövek megfosztották a menekülés lehetőségétől. Ne legyél már berezelve, szólt ismét az idegen, nem kérünk mást, mint hogy papáskodjál kicsit, ahogy szoktál, eztán újra gyakrabban jövünk, és gyárthatod megint a viháncoló, csilingelő, boldog kis vackaidat. Hallod, mit mondok, akkor válaszoljál, legyél szíves! A férfi érezte, hogy szemét szétfeszíti a rémület, próbálta kissé összébb húzni, de nem ment, a gyerek pedig kicsit hátrább lépett, nem tetszett neki az a szem. Az idegen rácsapott a pisztolytáskára, tompán puffant a tenyere.

 

A Rongygyártó közelebb lépett, aztán ismét vissza. Nem lehetne, kezdett bele száraz torokkal, hogy. Nagyot dördült a pisztoly, pont mint a filmekben, ez is, nem őt lőtték le, hanem a plafont, csak úgy figyelmeztetésből, de a férfi azt is érezte, hogy itt most nem lesz olyan, mint a filmekben, hogy az utolsó pillanatban megmenti valaki, itt most nincs menekvés. Minek kellett elvégezni azt az OKJ-s szart, miért nem tudott még egy ideig ellébecolni, csak úgy ingyen élni, vonatokon bliccelni, vagy utcán zenélni, vagy bármi, csak ne ez, minek kellett éppen babákat varrnia? Az idegen ráirányította a pisztolyt, olyan volt az az üreges cső, mint egy összeszűkült torok, ami mindjárt beszippantja, és ráordított az idegen, hogy most már aztán térjél észhez, vagy belelövök a koponyádba, pubi! A Rongygyártó lehunyta szemét, a fülében dobogó szívétől most már semmit sem hallott, lassan és nehézkesen mozgott, mint egy bábu, ahogy előrelépett, és ahogy átnyújtotta a bábut. A gyerek rögtön kikapta a kezéből, mintha cukorkával kínálták volna. A férfi nem nyitotta ki a szemét, de már nem zakatolt úgy a vér a fülében, jól hallotta hát, hogy felsikolt a gyerek, és felsikolt újra, és bántóan sikoltozott, embertelenül, mint az életükért rettegő majmok. Végül felismerte, mit kapott a férfitól. Távolodott a sikoly, lassan távolodott, de távolodott, aztán egyik pillanatról a másikra elhalt. Mikor a Rongygyártó nagy sokára kinyitotta a szemét, már nem volt ott senki. Leroskadt a földre, tarkóját az egyik csőnek vetve, és annyira szégyellte magát, hogy nem is érezte igazán. Órákig ült így, szoborként a hangárban, amikor valami hideg érintette tenyerét. Egy darabig nem foglalkozott vele, de aztán csak lepillantott. A tenyerében ott volt a tű, nyugtalanul gurulva ide-oda, munkára éhesen.

 

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2013 / 11   »   Rongygyártó
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911