Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2013 / 11   //    «    23    » 
TESTET ÖLT
Novák Gábor
Hús és psziché
novella
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


A furnér-fal túlfelén lift zúg fel-alá, a bedöglött légkondi helyett tartalék ventilátor szeleteli a levegőt – valaki végigcaplat a folyosón, mezítlábas léptei a vécét keresik – odalenn autórádió sistereg, teherkocsi csörömpöl bele az éjszakába, aztán csend lesz, a Nyominger tátott szájjal szedi a levegőt, tárt karokkal hever az ágyon, egy legyet figyel, időnként megmoccan, lusta mozdulattal megemeli kezét, hogy megvakarja combja viszkető csonkját.

 

A heg régi, az emlék friss, és az is marad – fantomvégtag tapad a rózsaszínű új bőrhöz, mintha Kenelm Digby szimpátiás kocsikenőcse ragasztaná oda – a Nyominger már tokát és lustán rezzenő, fehér húst eresztett a hosszú hónapok tétlenségében, lárvaarcán párnákba gyűlt a zsír – a kvázi-végtag látszat-viszketése szeszélyes időközökben, de még mindig jelentkezik. Ez, plusz a hőség, a nyirkos, verejtékszagú lepedő meg az éjszakai zajok partvonalra vágják a Nyominger éjszakáit – néhány órát alszik, azt is részletekben, de nem bánja – legalább kevesebb ideje marad az álmokra.

 

Az emberi szervezetnek szüksége van az alvásra, ez köztudomású – az kevésbé, hogy az álmokra is – ha az REM-fázisba lépő alvót felébresztik – azaz nem engedik álmodni –, az alanyon mentális zavarok tünetei jelentkeznek, dekoncentráltság, ingerlékenység – harminchat-negyvennyolc óra múlva pedig beáll a halál. Morpheus mr. Murdel tesója – ha az előbbit lekoptatod, a második kopog nálad.

 

A Nyominger vállalja a numeró kettes testvér látogatásának veszélyét is, csak megszabaduljon a lidércnyomástól – egyszer egy parkban sétált, mikor hirtelen kinőtt a lába, a farka viszont hangos cuppanással felszívódott a testében – egy másik álomban Jézus jelent meg előtte, csodát akart tenni, de a Nyominger kötőtűt ragadott, és felnyársalta Isten fiát.

 

A pszichoanalitikus, akit álmaival felkeresett, hümmögött egy sort, jegyzetelt, terápiáról vartyogott, megpróbálta fallikus szimbólumként értelmezni a kötőtűt és a látens buzerancia jeleként az álmokat – persze valószínű, hogy az egész a helyzet elfogadásáról és visszafordíthatatlanságáról szólt, arról, hogy a Nyominger lelke legmélyén már beletörődött a bóca-létbe, de Sig Heilberger (a százszázalékos überpötsch árja pszichoanalitik) ragaszkodott a képek patologizált értelmezéséhez.

 

Hever hát a Nyominger morfeuszmentes éjszakákon át lucskos lepedőjén, fantomlábát simogatva, hallgatja a liftzúgást, a prosztataproblémás szomszéd éjjeli négy-öt csoszogását a vécére, és tudja, megőrülne, ha bizonyos hajnalokon, mikor a földszinti krimó és az utca zajai is elhalkultak, nem kaparászna az ajtaján bebocsáttatást kérve a Bolond Lány.

 

Igazából nem is bolond, el tudja látni magát, állása is van, a húsüzemben takarít, ott, ahol korábban, a balesete előtt a Nyominger is dolgozott – a Lány egyszerűen másként tekint a világra, mint a rendes emberek, néha elbambul, a hajvégeit bogarássza, és látszik rajta, hogy messze-messze jár – a szülei állítólag vén hippik voltak, túlzásba vitték az LSD-zést, az anyag lerakódott a szervezetükben, és jutott belőle a megkésve érkezett gyereknek is.

 

A Bolond Lány kapirgál az ajtón, a férfi nyög egyet – „szabad!” –, nincs bezárva, nincs mit elvinni, hacsak a műlábat nem – a lány leteszi a reklámtáskáit, kigombolkozik, zöld kardigán van rajta és zöld melltartó, bekúszik az ágyba, odasimul a Nyomingerhez, és becézgetések meg vigasztaló gügyögések olyan özönét árasztja a férfira, hogy egy vadidegen is megértené, mi vonzotta őt a féllábú ölbe.

 

A Bolond Lány kész érzelmi membrán, képtelen megőrizni hideg távolságtartását a szenvedés előtt – nemritkán elbőgi magát a vágásra terelt borjak láttán, egyszer meg a nyílt utcán nekiment valami pénzes picsának, és a meg sem született, mégis megnyúzott bárányokat siratva lerángatta a ribancról a perzsabundát – komolyabb baj nem lett az ügyből, a Bolond Lány kapott valami végzést, hogy nem százas, de ezt addig is tudta, a szociális munkatársak megszaporodott látogatásait pedig angyali békével tűrte tovább.

 

A Nyominger sóhajt, lehunyja szemét, és mialatt a kivörösödött női kezecskék megoldják pizsamanadrágja madzagját, arra gondol, ha egy se-keze-se-lába koldust sodorna útjukba a szél, a Lány elhagyná-e őt az új, még csonkább és még tagtalanabb tagért? Valószínűleg nem, nyög fel a férfi (ajkak váltják a kezeket), a Bolond Bigében annyi a szánalom, hogy egy invalidus-hadosztály minden tagjának jutna belőle. Egyébként a szakítás újabb fájdalmat okozna, ami megint csak visszavonzaná hozzá a lányt, ámen.

 

Így agyal a Nyominger, fehér teste remeg a cirógatások alatt, és nem sejti, hogy néhány nap, és minden idill eltörik.

 

Az eseményeket zöld kardigános kedvese indítja el, csupa jószándéktól vezetve, azzal a hülye New Age-prospektussal a harmadik szem megnyitásáról – semmi az egész, szimpla gyakorlat, amitől a tobozmirigy erőre kap. Ahogy ott ülnek majd az elspalettázott szobában, követve a nevetséges utasításokat, készen a „sosem tapasztalt békesség és teljesség” befogadására, a Nyominger alatt hirtelen megnyílik a padló, permanens zuhanása elvágja őt minden hangtól és érzettől – aztán testet öltenek az állatok, apró, áttetsző lények mindent látó harmadik szemekkel, drótokat vezetnek az agyába, testébe, árammal manipulálják a gondolatait, sőt, a testfelépítését – mert a végtelen zuhanás közben a Nyominger szövetei burjánzásnak indulnak, őssejtcsomók ütköznek ki szerte a bőrén, tömik el száját, szemét… – köldöke felhasad, szájjá változik, sosem volt nyelven visít, míg körötte elvetélt csecsemőlábak sora integet… – Minden reverzibilis, suttogja egy hang – a comb csonkjából a rózsaszín bőrhártyából, a testhajlatokból nemi szervek sarjadnak elő…

 

A Bolond Lány az ablakon át menekül majd a helyzet obszcenitása elől, leugrik a tűzlépcsőről, bokáját húzva, öklendezve dörömböl be a földszinti kocsma ajtaján, a padlóra rogyva nyüszít mentő és orvos után.

 

A rohamkocsi a fehér köpenyes, markos fogdmegekkel egyből a pszichiátriára fogja szállítani a Nyomingert – az orvosok klórpromazint adagolnak a verejtékező, zavartan pislogó betegnek, miután savanyú arccal diagnosztizálták a paranoid skizofréniát.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2013 / 11   »   Hús és psziché
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911