Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2013 / 11   //    «    24    » 
TESTET ÖLT
Szabó Tünde Judit
Postmortem fotó
próza
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Szendergő, fiatal nőnek látszik, szépen elrendezett, megnyugtató környezetben. A drapériáktól a kéztartásig minden tetszetős, a tény azonban, hogy tudjuk: a 19. század végén készült fotó halott testet örökít meg, felkavaró lehet. Kulturális szokás kérdése. Amitől ma viszolyognánk, a viktoriánus korban egyszerre tiszteletreméltó igyekezet és hétköznapi gesztus. A fényképezés még gyermekcipőben járt, de mindenekelőtt az örökkévalóságot akarta szolgálni. A korai fényképészeti technológia, a dagerrotípia hosszú expozíciós idővel dolgozott, és nehéz volt elérni, hogy mozdulatlan maradjon, akit fotóztak. A postmortem fényképezésben éppen az ellenkezője jelentette a kihívást: életet színlelni a halott, mozdulatlan „tárgy” esetében. A halál beállta után készült fénykép így egyesítette az ellenkező igyekezeteket: jelen legyen az elhunyt, ugyanakkor érződjön kínzó hiánya.

 

A 19. században a legtöbb emberről, még a jobb módúakról sem készült soha fénykép, de amikor meghalt egy-egy szeretett személy – gyerekek például –, a család ragaszkodott a megörökítéshez, és a dagerrotípia gyorsabb és olcsóbb volt a festménynél.

 

A század utolsó negyedében hihetetlenül népszerű lett a különféle spiritualizmus. A hagyományos vallási tételek már nem elégítették ki a gyászolókat. Az évezredes üzenetre viszont, hogy az emberi test csupán a lélek börtöne, fogékonyabbak lettek. A testet bűnösnek, gyarlónak, tisztátalannak nevezték – a postmortem fotók ennek az ellenkezőjét állítják, s főként azt, hogy szükségünk van ezekre a testekre.

 

A holttesttel kapcsolatos tabuk egyidősek a kultúrával. Volt, ahol a halott test megérintését tiltották, másutt, máskor balzsamozással őrizték. A fotó mindig egy megismételhetetlen pillanat ábrázolására törekszik, a posztmortem fotó más hangsúllyal, direkt módon jeleníti meg a visszahozhatatlant.

 

Az emberek leggyakrabban saját otthonukban hunytak el, ugyanott, ahol világra jöttek. A halottat leginkább korábbi környezetében, rendszerint a szeretett személyekkel fotózták. A fotók segítettek a gyász elviselésében, a hozzátartozók kiakasztották otthonuk falára, sőt, távoli rokonok, ismerősök is kaptak a sokszorosított fényképekből. Alapfeladatuk a biológiai test vizuális archiválása.

 

A gyász megjelenítése – jelmezbe öltöztetve, így mindig idealizált ábrázolásokat látunk.

 

A postmortem fotókkal is bizonyítani vélték, hogy a környezet a testtől válik viszonylagossá, s hogy az elhunyt teste semmivel sem helyettesíthető. Az örök élet vágyát fejezik ki, s közben azt közvetítik, hogy az élet és a halál akár egyszerre is megjeleníthető, mert nem zárja ki egyik a másikat. Azokkal a fotókkal ellentétben, amelyeken az elhunyt hiányát egy üresen hagyott kanapé vagy fotel érzékelteti, itt a dac lenyomatát látjuk – dacot a megváltoztathatatlannal szemben. Hiába tudjuk, hogy mesterségesen állították elő a pillanatot, a test jelenlétével nem a hiány vésődik memóriánkba, hanem a jelenlét. A fénykép az a hely ezután, ahol az eltávozott teste lakozik. Spiritiszták tudni vélték, hogy a fotó a lelket is „fogva tartja”.

 

A postmortem fotók teátrálisan ábrázolnak, és alapvető elemük a test-beszéd. Virágkoszorúkat, lágyan omló drapériákat és jól szituált környezetet látunk a „főszereplő” körül. Hasonlóan a szocreál képekhez. Narratív eszközök, mint az esküvő vagy a bál rögzítésében. Becsapás? A feltámadás imitálása fel-támasztással? Így tehát a halálnak is van esztétikája? A vizuális élmény mindenesetre érzelmi reakciókat indít el. Manapság nem szívesen látjuk ezeket a fényképeket, talán a halálszorongás elfojtása miatt is. A viktoriánus kor embere tudta, hogy az életet és a halált nem egy ajtó választja el, de a kísérteties fényképek igyekeznek megmutatni, hogy a másik világban létező (?) folyamatosan megtestesülhet itt is.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2013 / 11   »   Postmortem fotó
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911