Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2014 / 5   //    «    6    » 
SÖTÉTBEN A HANGOK
Ács József
Két elalvás
vers
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


A nyáréjszaka édes illata, lágy levegője

a nyitott ablakon át behömpölyögve

magával sodorja mind az apró zajokat.

Ki feküdne ilyenkor csukott ablaknál,

négy fal közt, süket szobában?

A fű közt tücskök kórusa zeng.

Ciripelnek, míg hűlnek a nappal

hevétől izzó egyforma házfalak,

s a sárgára égett száraz gazmezők.

Aztán a tücsökkar szépen lecsendesül,

a levegő magasba emelte virágpor

a sötétlő tájra lassan leülepszik,

s az éj hűs vizének tükre szétterül.

Távoli kutyaugatás. Tóba hajított kavics.

Hullámai szaporán gyűrűznek szét

a csend felszínén. Más kutyák is csatlakoznak,

tacskó-vakkantások, komondor-basszusok

tudatják:

a lámpafényes utcán járnak. Valaki jár.

Egy kései hazatérő fáradt léptekkel

baktat a főutcán, szívja a mézillatot.

A síkságon mozdonyfütty. Vonat szalad.

A kocsik úgy haladnak messzi cél felé,

mint félálomban suttogott szavak.

Már nem én fekszem az ágyon, valaki más.

Megy a vonat, jön az elutazás.

 

Aztán hirtelen felriadok.

Ez már az éjszaka mélye.

Hűvös levegő dől az ablakon,

pokrócot rántok magamra.

Fázom még így is: bezárom

inkább az egész világot.

Négy fal közt, mint visszhang,

verődik néhány gondolat.

Függöny mögötti sötétben kell,

szikkadt múmiaként körbetekerve

– sajnos már a múlt se a régi –,

hanyatt, fekete gézálarc alatt,

szemhéjra vetített képeket nézni.

Beindul a hűtőgép motorja,

s a jól ismert búgás szétárad,

elcsitít. Sötétben a hangok

óvnak-védenek saját magamtól.

Csukott szobámba új vendég érkezik.

Rám térdel, torkomat szorítja,

s közben hosszú vádbeszédet mond.

A kompresszor röfögve leáll:

a mondat végén ott a pont.

Megint a csend. Eszembe jut:

a hűtőtér rácsán zsírpapírban,

mint áldozati ajándék a sírban,

szárad tíz deka marhapárizsi.

Lepedőmbe csomagolva fekszem,

hatalmas, kútmély-fekete csöndben,

mint akit kivettek, visszatettek,

s ettek belőle közben.

Még öt perc, s lehunyt szemhéjam

cukorból égetett hólyagos üvegén

hajlongó kis alakokat látok:

ellenfényben fekete sziluettek.

Finom zaj: kint léptek kopognak –

hála a hajnali utcán elhaladóknak!

Szavak helyett végre képek!

Sík vizükön ellebeg a csónak.

Fákat látok, ahogy kétfelől

siklanak és elmaradoznak:

mind alkonyi fényben égnek.


 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2014 / 5   »   Két elalvás
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911