Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2014 / 9   //    «    2    » 
Nacsinák Gergely András
Az árulók
próza
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



TAKÁTS MÁRTON KÉPEIHEZ

 

A lehetőségek gondos számbavétele után TM-mel végül úgy döntöttünk, legjobb lesz, ha egy imaginárius kávézóban beszélünk meg találkozót, a Reviczky utca és a Via Condotti sarkán. Amikor befutott, rögtön megismertem: nem is a nyaka köré tekert sálról, amelynek hányaveti megkötését alighanem még Kosztolányitól tanulta el, hanem a magabiztosságról, amellyel a képzeletbeli térben közlekedett, s amely a kávémérés többi vendége számára – akik csupán a Reviczky utcát látják, amint kiöblösödik, akár egy folyótorkolat, a megcsúfolt Kálvin tér felé – alighanem inkább esetlenségnek vagy tétovaságnak hatott. Paroláztunk, mintha ismerősök volnánk. Ő feketét rendelt, én cappuccinót. Odaigazítottunk még két széket, hátha a többiek is tiszteletüket teszik majd arra jártukban.

 

– Nos, igen, a tisztelt triumvirátus – vágott minden kertelés vagy udvariassági kör nélkül a közepébe. – A művészet, a tudomány meg a filozófia: a mappás, a szemüveges, meg a harmadik, aki örökösen a könyvét bogarássza. Akkoriban, amikor megismerkedtem velük, elhatároztam, hogy a rézlemezre karcolva vonásaikat, végre leleplezem őkelméjüket: a huszonvalahány éves valaki, aki voltam, úgy vélte, ez az ücsörgő három alak tehet erről a nagy erodálódásról. A hidak leomlásáról, az utak feltöréséről. A nagy ürességről. Ma azért már kevésbé romantikus és kissé beletörődöttebb lettem. Öregebb is, alighanem. És nemigen ragadtatom már magam ilyen sommásan dörgedelmes kijelentésekre.

 

– Nem volt abban semmi dörgedelem, inkább valami aranykorias nyugalom – mondhattam volna erre én – egy Erodált Eldorádó. – De a szellemeskedést magamba fojtva csak annyit mondtam: – A táblákat nézve nem is mindig könnyű eldönteni, melyik hangsúlyosabb: a pusztulás felett érzett bosszúság vagy a megkönnyebbülés.

 

– Abban viszont igazad volt – kapott a szón TM –, hogy tényleg nem gondoltam semmiféle háborús pusztításra, csak csöndes elmúlásra, ahogy a nyugati emberiség lassan levetkezi a régi humán kultúráját, és minket, egykori festőit, rajzolóit, építőit és egyebeit, mint szükségtelen koloncot hagy maga mögött. Azt hiszem, ebben a sorsban még ti, írók is osztoztok, ahogy a kultúra többi alkotója is. Érdekes, annak idején, amikor évekig Bin Láden volt a téma, tűnődtem egy kompozíción, ahol olyan benczúros stílusban vonultak volna be arab seregek a Bem tér felől a Fő utcán, ahhoz a kis törökfürdőhöz, ott a 86-os megálló után. Mi is a neve? No mindegy... Ja, és persze a sereg élén tevék, janicsárok, arabs telivérek, hátukon tuaregek, és az egész élén Bin Láden, az új Omár kalifa… Azóta, ahogy lenni szokott, vállat vonva túllépett rajtunk a történelem.

 

– Örök kár, hogy a tuaregek a Fő utcán nem masíroznak már soha rézkarcilag. Azért egy Feszty-körkép-féle új honfoglalást megérne a dolog, kínai mérnökökkel és elemeskutya-árusokkal a háttérben, akiket daliás szláv maffiózók kísérnek...

 

A két kávé mellé – nyilván a bécsi pörkölésű fekete illatára – megérkeztek azok is, akikre még vártunk: az üres székre letelepedett Casanova, gondosan leporolva előbb a szél hordta virágszirmoktól az ülőkét, majd a Hontalan is befutott, papírkoronáját rangjához illő eleganciával az asztal sarkára biggyesztve. Ő láthatóan TM feketéjét szemelte ki magának, Casanova pedig az én reszketeg tejkorona alatt pihenő cappuccinómat.

 

– Azért azt se feledjük – kezdte tudálékosan a lovag, bizonyára, hogy kevésbé legyen feltűnő, amint maga elé húzza a csészét –, hogy Európában a művészet, amióta a kézművességtől elszakadt, sohasem volt az élet alapja, csak valami többlet, mint a tejhab a kávén… A művészet azt mutatta meg, mi a legigazabb, amit a nyugati ember képes magából előbányászni, még ha a végeredmény nem is volt mindig kellemes. De mit ér mindez, ha ezt a legjobbat a legrosszabb tengere veszi körül, az aljasság és nívótlanság óceánja. Csakhogy az elsőt fáradságos munkával lehet létrehozni, míg a második, mint a dudva, művelés nélkül, magától terem, és a mindennapi életnek ez a gizgaz, úgy tűnik, bőven elég… Még a csodált antikoknál is: a Parthenon sem szükségből keletkezik, hanem többletből; a polisz gyönyörűséges kincstárául szolgált, egy túlméretezett, tündéri trezor.

 

– Szükség – mormolta szakállába a Hontalan. – Akkor kit lehet elővenni a világunk kettéhasadásáért? Pedig az árulók igenis ott vannak a metszeteken, csak nem annak a három szerencsétlen vagabundnak a képében kell keresni őket. Hanem a falanszterben rejtőznek, meghúzódva a háttérben. Én aztán ismerem őket, akik onnan jönnek, és akik gőgösen és hideg tekintettel vonulnak végig a városon, acélból üvegbe és vissza. Ha valaki itt áruló, akkor az élet árulta el a gondolkodást, a szépséget, és nem fordítva. Én egészen föl is vagyok háborodva, és a magam részéről a polémiát lezártnak tekintem. Tiszteletem…!

 

Biccentett, ferdén fejébe csapta a koronáját, és feldúltan távozott. Casanova, nyugtatgatni próbálván, egy bocsánatkérő pillantással követte barátját. TM-mel egymásra néztünk – a többiek a kávézó teraszán nem vettek észre semmit.

 

A csészéink mindazonáltal üresek voltak.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2014 / 9   »   Az árulók
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911