Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2008 / 12   //    «    7    » 
KELL EGY JÓ SZÓ - egy Tacitus-idézethez
Levendel Júlia
Vetélkedés
jegyzet 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Elsőségért, itt nyilvánvalóan hatalomért dúló harcról ír Tacitus, méghozzá a hitványak háborújáról, aminek kimenetele csak szörnyűséges lehet - s azért lesz rosszabb a győztes, mert a győzelem még hitványabbá teszi a hatalomért versengőt. De megkockáztatom, hogy nemcsak a vetélkedés (a gyakorító képző eleve pejoratív színezetet ad a szónak), hanem minden verseny, minden olyan megmérettetés, amiben mérnek, összemérnek, tehát amikor képességeket és készségeket, sőt, tulajdonságokat számszerűsítenek, halálosan veszélyes és az ember rossz ösztöneit csalogatja elő. Még akkor is, ha a páros és csoportos mérkőzések óriási teljesítményekre sarkallottak az idők során, ha végig a történelemben, a civilizáció- és kultúrtörténetben is a legfőbb hajtóerő az ilyen-olyan verseny volt. Azt is tudom, hogy a pedagógia egyik alapeszközét teszem most kérdésessé, meg hogy alig akad életterület, ahol nincs küzdelem - csakhogy többnyire már nem a létért, nem evolúciós értelemben, hanem valamilyen helyezésért. És éppen ez a szinte tökéletes lefedettség aggasztó.

    De mindenekelőtt: elképzelhető-e, létezik-e jobb, másféle ember- és társadalomideálból eredő közösségépítő, nevelő módszer? Naivan azt hiszem, hogy igen, van. És azért tűnhet naivnak, amit mondok, mert homlokegyenest ellenkezik mindenféle bevett elmélettel, s főként minden társadalmi gyakorlattal, s mert tulajdonképpen csak a saját életemet és meggyőződésemet hozhatom példának, ami nélkül - szentül hiszem - nincs érvelés és bizonyítás, ugyanakkor talán nem elegendő a bizonyításhoz.

    Tény, hogy már gyerekként - jó okom volt rá - erősen vágytam a vetélkedés nélküli, de tempós és termékeny életre, és az úgynevezett magánéletbeli lehetőségeken túl elbűvölt a művészet mérkőzés nélkülisége. Igaz, a "nélküliség" nagyon is viszonylagos, hiszen az ókori Athén tragédiaköltői versenyei meg az újkor ezerféle művészeti pályázata, akadémiai rangsorolása cáfolják, hogy a művészet és a művészek valaha is kivételezetten meglettek volna vetélkedés nélkül. Hogyan gondolhattam, hogy a szellemi produktumok nem mérhetők össze, mikor a legnagyszerűbb tudósok is versenyeztek, például egy-egy felfedezés vagy találmány elsőségéért?! Pedig így gondoltam, s ma még inkább így gondolom: a művészet lehetne egészen verseny nélküli - mintát adva ezzel egy humánusabb és - a szó szoros értelmében - szellemesebb magatartásmódra. Ugyanis minden verseny során biztosan van nyertes és vesztes - s nekem ez a megosztottság, a mesterséges polarizáltság visszatetsző. Hiszen a művek önmagukban, hát még összeadódva - de semmiképpen nem összemérve értékesek! Nem kétlem, hogy Szophoklészt vagy Euripidészt motiválták a dionüszoszi versenyek, ahogy Arany Jánost is az Akadémia pályázata a Toldi írásakor. De talán nem más művek felett akartak diadalmaskodni. Hadd higgyem, hogy ha már motivációt keresünk, erősebb, ösztönösebb késztetés volt, hogy időn és téren átnyúlva megérinthetik embertársaikat - katarzist provokálhatnak.

    Az a verseny nélküliség, amiről ábrándoztam, és felnőtt életem során makacsul törekedtem megvalósítására, mindenekelőtt öntudatos individuumot feltételez. Szó sincs az egyéniség, a személyesség háttérbe taszításáról. Az "alázatos"-nak vagy csak "szerény"-nek mutatkozó alkotók gyanúsak is nekem. A művek létrehozói különben nyilván ugyanúgy (vagy még mohóbban) szomjazzák az elismerést, végső soron a halhatatlanságot, mint mindenki - de nem szükségszerű, hogy üzleti nyomásra az elismerés közönséges sikerré silányodjék. Figyelemfélére, az együtt érzés-gondolás megsejtésére minden ép lelkű embernek szüksége van, de az nem téveszthető össze a manipulált érdeklődés felkeltésével, amit aztán a rajongók számával fejeznek ki.

    Különös, de a szellemi értékrendet nem segíti, hanem alapjaiban támadja, zilálja az ilyen-olyan rangsorolás és kanonizálás. A műveket - mint az embereket is - szerethetjük, haragudhatunk rájuk, idegenkedhetünk tőlük, dédelgethetjük magunkban, de hogy osztályozzuk őket, az nevetséges.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2008 / 12   »   Vetélkedés
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911