Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2014 / 10   //    «    11    » 
Hon a hazában
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Készülő antológiánkban versek, rövid prózai írások, festmények és lírai jegyzetek idézik meg a haza, a szülőföld szeretetét – a honi tájak, a főváros szépségét és kopárságát, a magyar történelem fontos eseményeit és szereplőit, kitaszítottságot, üldözöttséget, emigrációt és honvágyat; a hazatalálás sóvárgását. A kötet megjelenéséig ízelítőket közlünk.

 

 

Kassák Lajos: HONVÁGY

 

 

Szétdobálom mindenem

ne kínozzon semmi

se súly se szín se forma.

 

Elég nekem

furcsa

emberségemet cepelnem.

 

A fák égre vetett árnyfoltjai

s néhány eltévedt hang

kísér.

 

Magába fogad a csend

jó hazám

ahol én is része leszek

a semminek.

 

 

„Honvágy” szavunk furcsa, kettős értelmet hordoz. Első értelmét mindenki ismeri, így használjuk minden hétköznap. De nemcsak arra lehet gondolni, hogy valaki hazájától kényszerűségből távol vágyakozik az elveszett otthon után, hanem arra is, hogy az ember – alkalmasint tekintet nélkül tartózkodási helyére – hajlamos „hazavágyni”, éspedig nem valami kósza hangulattól vezérelve, hanem lelke mélyéből és igazán. Így honvágya lehet valakinek az ókori Hellász iránt – mint némely költőknek, habár sose éltek benne –, vagy Párizs iránt – mint volt egy időben más művészeknek, habár sose jártak ott. De előfordulhat, hogy az embert úgy kínozza a honvágy a hazája iránt, hogy közben benne él; mert érzi, ez a haza nem esik egybe azzal a hazával, amelyben csakugyan élni lehetne. Otthonról hazavágyni pedig sokkalta kilátástalanabb, mint távoli helyekről, ahonnét a távolságnak hála, úgy tetszik, az otthon körvonalazható alakokkal, emlékekkel és megfeleltethető házaknak, vizek szagának, dombok vonulatának. Ez a másik fajta honvágy nem ismeri a kiskapukat, cserébe viszont az előző felszínes nosztalgiánál sokkalta személyesebb, intenzívebb és közölhetetlenebb: mivel egyértelmű tárgya sincs, olyan, mintha iránya sem lenne. De megkockáztatom: csakis ez a közölhetetlen valami a honvágy.

NACSINÁK GERGELY ANDRÁS

 

 

Illyés Gyula: DÉLBEN

 

 

Egy nyír, egy nyár, egy sornyi krumpliágy,

a krumpli közt egy törpe délibáb,

egy napraforgó… félszegen ezek

várják tőlem, hogy versbe lépjenek

és mint az emberek

a pusztáról tán elkerüljenek –

Mert meggyűlölvén bús szülőhonát

már futna innen mindenki tovább;

a cséplőgép pelyvafelhőiből

a részesek és ökreik mögül

a béresek, – ki csak vágyódni tud,

gémlábával a keshedt csordakut,

a délibábban tocsogó akác –

s én is, mint nyája után a juhász.

 

 

’36-ban, a Puszták népe megjelenésének évében született és a Nyugatban látott napvilágot a vers – milyen csüggesztő, ha ma is időszerűnek érezzük a fasizálódás társadalmi közérzetét dokumentáló művet. A vers mesésen indul. Illyés a címbeli időpont megjelölése után a helyet jellemzi a felsorolással. A két fa és a krumplisor közt feltűnik egy törpe délibáb, egy napraforgó is, és itt, a harmadik sor közepén egy pillanatra megáll a vers… A folytatással pedig a költészet magasába emelkedve az olvasót is beavatja:…félszegen ezek várják tőle, hogy versébe lépve tán elkerüljenek pusztai élőhelyükről, mint az emberek. Furcsa beszéd, s érezzük: a déli nap káprázata is belejátszik, holott minden kétséget kizáróan: ez a valóság. Újabb felsorolás következik, most a pusztán élő emberek életképeiből, s a kemény indoklás is elhangzik: Mert meggyűlölvén bús szülőhonát / már futna innen mindenki tovább… ki csak vágyódni tud. S hogy konkrétan ki? A részesek, a béresek, s egy emblematikus képpel: gémlábával a keshedt csordakut. Záró szomorúságként még azt is kiböki: s én is, mint nyája után a juhász, ami az előző sorra, a délibábban tocsogó akácra rímel, s ezzel kikerekíti a Délben látleletét.

HORGAS BÉLA

 

 

Orbán Ottó: A DÁN KIRÁLYI FŐSZÁMVEVŐ JELENTÉSE A FORTINBRAS AND FORTINBRAS CÉG ÁTVILÁGÍTÁSÁRÓL

 

 

az a legleverőbb hogy lehetett volna belőlük akár egy jó kezdőcsapat is

jó időben született újszülöttek

egy új történet első mondatai

a tiszta lap amelyen nem dereng föl a diktatúra vízjele

nem lettek sem azok sem ezek

rókafiak nyomakodtak elő a rókalyukakból

rókaagyakba való eszmékkel

hogy a történelmet gólra játsszák

a vesztest pedig a legjobb sárba taposni

akkor legalább nem sokat pofázik

rendőrállamban nőttek föl

szabadságnak azt gondolták hogy mától fogva a rendőr nekik tiszteleg

a népről meg azt hogy vasreszelék

melyet egy mágnesvassal állíthatnak át a megkövetelt irányba

a fiatalság mindig a menny küldötte

kivéve azt amikor nem

kivéve azt amikor az ördög megvakítja

hogy ne lásson mást a folyó vizében

csak önnön tükörképét mint a magába szerelmes Narcissus

Dánia dán föld mindig is az volt mindig is az lesz

az államgép rohad valami bűzlik

valami elveszett a vissza nem térő esély

polcról lopott koronát olcsón megszámítunk

a szellem páncélja új a módszer a régi

ahogy a végkifejlet is

szerteszét a színen hullák számolatlanul gyümölcshéj kutyaszar megégett könyvlapok

 

 

Vajon ki a dán királyi főszámvevő a dán trónra is igényt tartó norvég Fortinbras udvarában? Egy keserű Horatio, akinek nemcsak Hamlet – és a többiek – halálát kellett végignéznie, hanem Fortinbras bevonulását is? Az ígéretes Fortinbrasét, a harmadik apátlan árváét, akinek – Hamlettel és Laertes-szel ellentétben – rengeteg ideje volt; portyázhatott Lengyelországban, miközben a dánok kiirtották egymást. „E tartományhoz, úgy rémlik, jogom van”; „Menj, lőjenek sort!” Hamlet sokszor mutat példát, valaki hányszor helyezheti önmagát kívül a saját darabján; nem meglepő, hogy a tragédia végén kívülről érkezik trónutód. Ezt a példát követte Zbigniew Herbert is a Fortinbras gyászénekében; eggyel „kijjebb lépve” az ő Fortinbrasa a halott Hamletet oktatja, mennyire nem volt semmilyen kézzelfogható projektje, mennyire elméleti ember, és nem pragmatikus, profi politikus, mint ő. Orbán Ottó még Herbert verséhez képest is „hátrább lép”, és a gúnyos, diadalmas lecke helyett velejéig csalódott, kegyetlenül szókimondó, hátborzongatóan pontos jelentést készít. Most már az új hatalom – aki magába szerelmes – az alany és a tárgy. Keveredik a 20. század iszonyata (hullák számolatlanul, megégett könyvlapok) a Shakespeare „eredetijéből” jól ismert rémségekkel (államgép rohad, polcról lopott korona). Elviselhetetlen. Mert makacsul, ostobán, kíméletlenül ismétli önmagát: csak a szereplők mások. Már késő: a diktatúra vízjelként mindenbe beivódott, nincs hon, ahol a logikai alapképlet változna, egyedül a vissza nem térő esély vész el mindig, az ember marad önimádó szörnyeteg, a másikat és magát teszi tönkre, tiszta lapon kutyaszar… az új módszer a régi… Ezt már csak tódítani lehet. Mert ki is az átvilágító dán királyi főszámvevő?

KÁLLAY GÉZA


 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2014 / 10   »   Hon a hazában
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911