Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2007 / 10   //    «    6    » 
VÍZÖNTŐ
Horgas Judit & René Margit
VÍZÖNTŐ - A Fertő-tó
novella 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



 

A nádas közé húzódik, onnan pillantgat kifelé kettős szemhéja alól, óvatosan, hogy az első gyanús jelre elmenekülhessen. A bőre iszapszürke, itt-ott mintha pikkelyek csillognának rajta, hosszú hajába meg vízinövények kapaszkodnak, és ha pár lépést hátrál, szinte beleolvad a nádszálak zöldjébe. A csónakban kuporogva meresztgetem a szemem, hogy meglássam legalább a körvonalait, és ahogy óvatlanul előrehajolok, a sekély vízbe bukfencezem. Ez tetszik neki, mintha szívesebben látna így, vízesen; széles békamosoly villan fel az arcán, és végre enged a könyörgésnek, mert belátja, a tó környékét nála jobban senki nem ismeri.

- Szikes, sós állóvíz ez, sztyepptónak is nevezik. Úgy húszezer éves lehet, és igen régóta laknak a partján. Sáros, mocsaras vize miatt nevezték el Fertőnek, és a tó nagyobb részét ma is nádas borítja. A Rozália- és a Lajta-hegység patakocskáitól duzzadó Wulka folyó és a Rákos-patak táplálja, de a partvonala mindig változik: hol összehúzódik, hol kitágul, és a környező falvak népét fenyegeti. Félnek a víztől - biggyed le megvetően a békaszáj és kárörvendően vigyorog. - Jól teszik, ha félnek, mert a Fertő kiszámíthatatlan: előfordult már, hogy Balaton-méretűre dagadt és elnyelt öt falut. Máskor meg hosszú évekre teljesen kiszáradt, és a keleti parton lakók összesöpörték a medrében a sziksót, hogy szappant főzzenek belőle. Már Plinius is feljegyezte, hogy a Lacus Peisóból, ahogy a rómaiak nevezték, időre időre eltűnik a víz. Olyankor megjelenik a délibáb, és mintha csak nekem játszana, elém vetíti a kapuvári kastélyt -  most elhalkul a hangja, és mellkasig a mocsárba merül.

Óvatosan dicsérem a műveltségét, de szomorúan rázza a fejét: - Nem bírtam sokáig az iskolában, a tanító mindig ütött-vágott, meg a plajbászt is nehezen fogtam - s mutatja az ujjai közt húzódó úszóhártyát. - De néha, ha valamiért jó kedve volt, a mester csuda történeteket mesélt a környékről, a rómaiakról meg a besenyőkről, akiket Zoltán fejedelem telepített ide, hogy őrizzék az országot a német támadástól, meg egy Villanus Kristóf nevű német papról, aki 1593-ban hatalmas felháborodást keltett, amikor szakácsnőjével együtt ment a farsangra, s női ruhát öltött, a szakácsnő pedig férfiöltözéket. Sajnos, a tanítónak ritkán volt jó kedve - tárja szét a kezét, és indulna, amikor megkockáztatok egy kérdést.

Haragosan összevonja a szemöldökét, és olyan erővel csap a vízbe, hogy egy arra úszó nyurgaponty megszédül az ütéstől, és egy pillanatra kidugja a fejét, hogy szemrehányást tegyen. - Piroska?  A tiszttartó lánya? Úgy nőttünk fel, mint a testvérek, az esküvőjén mégis hagyta, hogy csúfot űzzenek belőlem - és amikor megjegyzem, hogy egy menyasszony sem örülne élő békákkal és kígyókkal teli tálnak a lakodalmi asztalon, csak a vállát vonogatja. Lassan-lassan kiszedegetem belőle, mi történt, hogyan fogták ki a kapuvári halászok úgy nyolcévesen a Király-tóból, a Fertőt a Hansággal összekötő mocsaras terület egyik nagyobb tavából. A kapuvári kastélyba vitték a csodaszörnyet, István névre keresztelték, és mivel a hanynak nevezett lápban találták, mindenki Hany Istóknak szólította. Keresztapja a tiszttartó lett, egyetlen védelmezője pedig Piroska, a tiszttartó lánya. Teltek-múltak az évek, idővel hozzászokott a ruhához, a főtt ételhez, de a társaságot nem kedvelte. Mindenki gúnyolta, ütötte, csak Piroska volt kedves hozzá. Aztán fülébe jutott, hogy a lány férjhez megy. A lakodalomba persze nem hívták meg, mégis elment, és vitt egy tálat a kedvenc csemegéivel, hogy azzal köszöntse az ifjú párt. Lett nagy sikoltozás, amikor az edényt fedő kendőt lehúzták! A hajdúk megkötözték és megverték, hetekig kenegette a sebeit gyógyhatású iszappal, míg begyógyultak. Soha többé nem ment az emberek közé. Csak néha mászott ki a vízből, amikor az a zene szólt.

Milyen zene, faggatom tovább, de csak ingatja a fejét, és legnagyobb megdöbbenésemre dúdolni kezdi: Ha nem sír az élőktől elzárt boldogtalan, kit hitvese elhagyott, mondd, Istenem, akkor ki sír? és a hátam mögé mutogat. Constanza áriája A lakatlan szigetből? - kérdezem, de egyre hevesebben integet, aztán elsüllyed a vízben. Megfordulok, és egy kis csónakot látok: az enyémhez hasonló, de fehér parókás, díszes ruhájú férfi ül benne, nagy, hegyes orral és láthatóan ügyet sem vet rám. Talán az operája csalogatta elő, tűnődöm, és halkan dúdolgatom az áriát a boldogtalanról, akinek társától elszakítva kell élnie. Joseph Haydn felvont szemöldökkel hallgatja. Be kell látnom, az Esterházy hercegi zenekarral annak idején nálam tehetségesebb énekesek léphettek fel. Inkább befogom a szám, és csendben üldögélünk, nézzük a kékesszürke vizet, ahogy fodrozódik az egyre erősödő széltől. Ha vihar lesz, talán azt is meglátom, milyen a Fertő különlegessége, a ferde vízállás: előfordult már, hogy a tó déli és északi partja között közel egy méter különbséget mértek. Közeledik az ősz, és a nyáron könnyen felmelegedő víz hamar lehűl. A szél elhajlítja a nádat, amit a csökkenő kereslet miatt egyre kisebb területen aratnak. A növények párologtatásával csökken a víz, a korhadó nádréteg is gyorsítja a tó feltöltődését - még néhány évtized, és alig marad szabad víztükör. Hiába a világörökség része, a tó vizét folyamatosan szennyezik a turisták és a környék szőlőtermesztői. A Fertő-Hanság Nemzeti Park munkatársai ravasz módszerekkel védik a környék állatvilágát: kis alagutat építenek a forgalmas autóút alatt, hogy a békák és a kígyók sértetlenül átjussanak az erdőből a tóhoz. Hany Istók örülhet, hogy kedvenceit nem gázolják ezerszám halálra.

Halk csobbanások riasztanak fel: a víziember most a zeneszerző csónakjában ül, óvatosan merítgeti az evezőket, ahogy egyre mélyebbre hatolnak a nádasban. Már csak a fehér paróka világít a zöld sűrűben, és Hany Istók dünnyögése szűrődik át halkan...

 

Ki mondhatná, hogy ok nélkül sírok,

ha még a nyomorult vigaszt sem

remélhetem, hogy valaki megszán?

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2007 / 10   »   VÍZÖNTŐ - A Fertő-tó
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911