Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2007 / 10   //    «    9    » 
Ács József
Pocsolyák testvérisége
novella 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


A várost mintha bomba verte volna szét.

    A lomtalanítás háborús hadszíntérré változtatja az utcákat. Pattogó parancsszavak hallatszanak, előőrsök, rohamcsapatok és strázsák az embermagasságú bútorhalmok között. Lepattant lavóron ül a fiatal szépség, haját fésüli. Testvére a romkupacból kiemelt vascsővel veri szét a tévékészülék káváját, röpködnek a műanyagrepeszek. Lassú folyamat a világ felszámolása, de előbb-utóbb célba ér.

    A ház előtt nagy kupac társasjáték, szétgurult dobókockák, a karton lóversenypálya kettészakítva, színes bábuk, dámakorongok és sakkfigurák áznak a gyerekrulett esővízzel teli serpenyőjében. Egy dobozfedélen a játékszabályokat taglalják. A tábla, amit az utasítás említ, rég nincs meg, a készlet hiányos, a középponti bázis meghódítása mint cél, bármily csábító, megvalósíthatatlan. A száraz leírás alján hitelesítő pecsét: évtizedes kávéfolt.

    Sötétedik. A fák fekete lombjai hullámzani, fodrozódni kezdenek. A felerősödő szél újságpapírt hord, hazatérő férjekről szóló múlt századi viccek úsznak a pocsolyák tükrén. Hol voltál, szívem? A konyhaszekrény mellé halmozott görnyedt télikabátok megáztak, és most nyirkos kutyaszagot árasztanak. Lassan minden körvonalát veszti. A hajléktalanok behúzódnak a bokrok tövébe, szélfogónak plazmatévé csomagolásából zsákmányolt kartonpapírt görbítenek maguk köré. Néhány hét az utcán, és eltűnik az idő: mindannyian a jelenben élnek, mely egyszerre kiterjedés nélküli, pontszerű és mindent magába ölelően határtalan. Eleinte dacolnak a Kegyetlen Anyával, de aztán átveszik könyörtelen logikáját. Az idő átfolyik rajtuk. Amit megisznak, gyorsan távozik belőlük. A múlt rétegei a ruhájukon rakódnak csak le: kívül hordják az emlékezés terhét. Vér, genny, vizelet, köhögtetően avas izzadság, sár és nyál nyilvános történelme: könnyebb így. Csábít az Ugyanaz misztikus ragyogása, minden tagolás a külvilág mesterkedése. Háborodottság okot és következményt, célt és eszközt elkülöníteni. Bőrük egybegyógyult a kötéssel, a kötés a fáslival, a fásli a nadrággal, a nadrág a mocsokkal, a mocsok a világgal: micsoda élmény mindenben folytatódni! Eleven múmiaként eltemetve lenni: átélni, amit senki sem él át! Hiszen a síron túli, csípős és fullasztó szag, ami elriasztja tőlük az embereket, már az alvilágból tör elő: a halottak birodalmának hírnökei és földi helytartói ők. A Halált kaszával a kezében képzelik: egy villanás, és nincs tovább. Holott az csupán a kezdet. Ők, az élőhalottak igenis átélhetik, mi van a Nagy Vízválasztó túloldalán: hogyan zajlik a lebomlás és feloldódás a mindenségben, melyre ők annyira vágynak, hogy már életükben előleget vesznek belőle. Titkos tudásukat magukkal viszik a sírba. Rájuk senki sem kíváncsi. Mindenesetre valahányszor álomra hajtják fejüket lomtalanításból szerzett, félbehajtott télikabátjaikon, úgy alszanak el, hogy nem lesz több felébredés.

 

*

 

A kartondobozlakók testvérei, az eleven élet körforgásából kikerült épületek is megszégyenülten állnak, mint megannyi pellengérre állított eretnek. Letépett ajtók dőlnek a csempének tanácstalanul, felettük vörössel szórópisztolyozott trágár feliratok ordítanak. Szoknya mögül elővillanó sebes-zúzódásos térdeket idéző, lepattant falsarkok. Késsel felhasított szájak, örökvigyor. A falból kitépett kábelrengeteg tövében kockásinges, körszakállas mérnökember magyaráz poros cipőben, óriási hévvel, egy vaságy rácsába kapaszkodva: ő már tíz évvel ezelőtt megmondta, hogy katasztrofális visszaesés jön. Vészmadárnak nevezték, okostóbiásnak, a szavai helyett a lelkét elemezték: nem hittek neki, elfordultak tőle. Most, hogy minden szép sorban bekövetkezik, senki sem emlékszik a jóslataira. Nevetséges, villantja elő sárga fogait, de jószerével egy dolog állandó csupán a változásokban: rá most sem kíváncsiak.

    - Megelőzni a kort, illúzió - indul a kijárat felé a fiatalember, szakadt ruháját porolva. - Képzelje úgy, hogy a tenger egy hajótörés maradványait sodorja: a roncs darabjait egyszerre emeli-dobja partra. - Kinyitja az ajtót. - Tiltakozni a dagály sodrása ellen: gyerekes dolog.

    - Maguk a gyerekek - érkezik a válasz az előszoba félhomályából. - Mindent csak elszenvednek. Tudatlanságban élnek és a mágikus gondolkodást gyakorolják - lép ki a mérnök a gangra.

    - Semmi lényegeset nincs hatalmunkban átalakítani - feleli rekedt hangon a fiatalember -, kivéve a gondolkodásunkat.

    - Minek alakítják át, ha úgysem használják semmire?

    Elindulnak lefelé a szutykos, összefirkált lépcsőházban. A falakra ismeretlen kultikus jeleket fújtak kályhaezüsttel, a fordulóban mennyezetig érő koromfoltok.

    - A szétbomlás erői most fölényben vannak. Nem ezt mondja maga is?

    - Csakhogy én azért mondom, mert ezt ellensúlyozni kell.

    A szétvert, kiégett liftfülke állati tetemként lóg a két emelet között.

    - Még élünk - jegyzi meg halkan a fiú. - Ennyi elég.

    - Az utánunk jövő generációknak erről más lesz a véleményük - szúrja közbe sietve a mérnök. Megpróbál rágyújtani, de a sötétben rosszul lép, megcsúszik és legurul a lépcsőn. Sziszegve tapogatja állkapcsát, homlokát. Szájában fémes íz, orrában savanyú korom és macskahúgy szaga.

    - Én vagyok a maga után jövő generáció - hajol fölé a fiú.

 

*

 

Kőelemeken üldögél, lejárt személyi igazolványát nézi. Idegen arc mered rá, alatta beszkennelt, remegő kézírás, semmitmondó név egy plasztikkártyán.

    Ez volt a ház, ahol lakott.

    A szájában kávéíz. Évek óta nem ivott kávét.

    A kábelen függő közvilágítást himbálja a szél. Mintha egy hatalmas zseblámpa fényfoltja keresne valamit a vizes aszfalton, kitartóan, de eredménytelenül.

    Elindul a bérházak közt futó utcán. A megfeketedett faragványokba beleette magát a kosz, egy foghíjas szájüregre emlékeztető kapualjban átfúrt gipszrózsából szalad a kábel a neoncsőhöz: vastagon üli a por, áram nincs. Lassan forgó, lepedékes nyelv: huzat lenget egy mocskos függönyt. Fölöslegesnek tűnik az egykori építészek gondossága: ablaktáblák nélküli nyílásban ül a kiskamasz, lábát lógatva köpködi a tökmaghéjat. Itt mindenkinek legfeljebb két szótagos neve van, amit maga választ és leírni is megtanulja. Shana, Tibee, Banger, Nitty, Sue. Utcára hajított fotelekben cigarettáznak a nagyok. Nem kér tüzet? - kérdezik röhögve.

    Nem válaszol. A világ nem tart rájuk igényt, ők sem tartanak igényt a világra. A tárgyak és emberek csak erre vetődnek: kihasználni őket természetes. Más életet, mint a végtelen, körforgó pangást a fakuló, repedező, morzsálódó maradványok közt nem ismernek. Alkotókedvükből nyikorgó tákolmányokra, leleményességükből mások felhalmozott készleteinek megcsapolására futja. Úgy élnek, akár az anyjuk ölén, még ha ritkán vonja is őket szikkadt mellére a Kegyetlen Anya. Annyi jut nekik, amennyit maguknak kizsarolnak.

    Elemes rádió tüzeli a társaságot a következő utcasarkon. Táncról szó sincs. Tárgyak a sötétedő ég alatt a húgysárga lámpafényben. Mozdulatlan arcok az elmázolt nyál lakkrétegei alatt. Háttal a falnak dőlve sorakoznak, mint odatámasztott lécek. Fekete szemgödrök koromfoltjai. Mindegyiküket Blacknek hívják. Elégett a világ.

    A rádióban hallható zenekar lemezének címe: Szívszorongató. A borítón fekete kéz markol egy lüktető szívet, mintha lelógó emlő, tehéntőgy volna, s abból igyekezne magának valamit kifacsarni. Vér csurog.

    Itt mindenki azt vallja, halottnak született, s mint ilyen: kizsákmányolhatatlan. Élni és alulmaradni - ez nem vonzza őket. Nem nyújtanak be évente pályázatot a saját életükre - nyertes köztudomásúlag kevés van, s azok mindig ugyanabból a körből kerülnek ki. A vereség kevesebb fáradsággal is elérhető. Nincs ebben semmi lemondás: a halállal nem elvesztettek, hanem megszereztek valamit. A pályázatok örökös nyertesei nyereményükből egyébként még finanszírozzák is a zenekart: kedvükre van ez az önfeladó viselkedés, ünnepelni való a belátás.

    Hosszan elnyújtott, zajba fulladó akkordok, mint a tengermorajlás. Minden dallam lefelé ível, ha fel is ugrik egy-egy szótag erejéig, az nem több egy vállrándításnál. Szitáló ködben gyertyák, begyulladt, eldugult dobhártyára érkező, tompa püfölés: egy gyászmenet kilukadt dobja. Hamarosan nedves gödörbe fordítják a koporsót. A világvége-hangulat már nosztalgia. Az üres szív kultusza is kezd kiüresedni.

    A kitartó gyalogló kiér a villanyfényes, széles útra. Rombadőlt konyhaszekrény tiszteleg a gyér forgalomnak. Tíz emelet magas fém-üveg homlokzatok mögött kiadhatatlan kocka-irodák, ultramodern betonketrecek panganak porosodva. Négyzethálós füzetként várják, hogy beléjük írjon valaki.

    A gyökerektől púpos járda gödreiben meggyűlt büdös esővíz hullámzani, fodrozódni kezd, mint egy helikopterről megfigyelt, halott tó, ha olajtól fekete tükrét a rotor légárama felkavarja. Dermedt lávaömleny a part. A helikopter megbillen, a gyaloglót rosszullét környékezi. De üres gyomorral hányni sem lehet. Ami nincs, attól nem szabadulhatsz.

    A pocsolya vizében ostorlámpák, falombok úsznak: a felszín alatti világban is lassan szétárad az éjszaka. Felmerül a régi kérdés: hol jobb, itt vagy odaát

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2007 / 10   »   Pocsolyák testvérisége
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911