Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2007 / 8   //    «    12    » 
VAN FOGALMAD? - Mítosz
Bárkán György
A mitikus ember alakváltozásai
jegyzet 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


"...arról nincs szó, hogy a régebbi kultúrákra és vallási képzetekre való regreszszív visszanyúlásban keresném az üdvösséget, sem pedig arról, hogy szándékomban állna elátkozni mindent, ami modern. Sokkal inkább arra törekszem, hogy feltárjam: az ember számára a világ megélésének különböző formái léteznek... Számomra fontosnak, sőt létfontosságúnak látszik, hogy megtanuljuk észrevenni: kultúránk - amennyiben megérdemli ezt a nevet - hihetetlenül egyoldalúvá fejlődött, s egyre sürgetőbben kívánja az ellenpólust" - írja Thorwald Dethlefsen, az erősen C. G. Jung és Kerényi Károly hatása alatt dolgozó mítoszkutató, aki a mítosz és a kultusz együttesét a modern pszichoterápia funkcionális elődjének tekinti.

    Ha igaz, hogy a mítoszok s a velük rokon mesék emberalakjai az istenek, félistenek, héroszok alakváltozásain mentek át, míg a mi emberközelünkbe kerültek, ma talán fordított sorrend tanúi lehetünk: a helyzetével-életével elégedetlen ember mítoszpótlékai a hétköznapi szintről emelkednek egyfajta új miszticizmusba, amely a modern, fogyasztói társadalom keretei között fejlődött ki. Így viszont aligha teljesítheti a jámbor kutató óhaját, mint mitológia nem válhat a pszichoterápia helyettesítőjévé, sokszor éppen ellenkezőleg, olyan menekülési formákat indít el az egyének életében, amelyet csak fáradságos gyógyító munkával lehet visszafordítani - ha lehet.

    Valamikor a mítosz az egész nép számára egységes volt, pontosabban: csak egy mítosz létezett az adott közösségben, ám ez mára megváltozott, hétköznapi, tudományos, költői mítoszok születtek, politikai szó- és képbűvészkedés, történelmi események köré szőtt értelmezési modellek, amelyek részlegesen épülnek a társadalom közös tudatába egy plurális világon belül.

    Mindebből sokat felmutatott Farkas Attila Márton előadása. Mégis: viszsza kell pillantanunk a mai mítosz-kutatás elődeire. Mítosz és élet összefüggését három, Zürichben rendszeresen találkozó jóbarát, s egymás munkáit kölcsönösen kiegészítő kutató, C. G. Jung, Kerényi Károly és Gershom Scholem, a modern zsidó filozófia egyik megteremtője kezdte korszerű módszerekkel alkalmazni a 20. század emberére. Másfél évig szintén köztük tartózkodott Walter Benjamin, s olykor csatlakozott hozzájuk a később ugyancsak Zürichben letelepedő Szondi Lipót. Különböző időben laktak a városban, szombat délutánonkénti kávéházi beszélgetéseik során fokozatosan körvonalazódott, milyen a modern ember mítosz-igénye.

    Mindenestre máig érvényes, sőt, újra aktuális Gershom Scholem elemzése a német-zsidó párbeszédről - értsd ezen valamennyi kisebbség elnyomó többséggel folytatott vitáját a párbeszéd-fogalom alatt. A filozófus kimutatja, hogy az újabb korban e párbeszéd tulajdonképpen mítosz: mindkét szereplő önmagáról s önmagával beszélget az egymásnak címzett felszínes retorikai megszólítások, fordulatok mögött. Végül a két fél szimmetrikus ellenpozícióba ragad, az egyik önmagába hulló keserűséggel, a másik a műfelháborodás elutasító gesztusától a sanda vigyorgásig terjedő skála valamelyik maszkjába bújva tér ki a valódi párbeszéd elől.

    Lehet vitatkozni, hogy a mítoszok teremtése egyfajta sajátos reagálás, amely szükségszerű velejárója az emberi létnek, s minden más megismerési s alkotási folyamat egyenrangú társa, vagy csupán a tökéletlen racionalizmus és a kielégítetlen, frusztrált, elnyomott ember pszichikus vágyteljesítésének önkielégítése. Nem vitatható azonban, hogy ez a reagálás az emberi lét kezdeteitől napjainkig munkál bennünk, megnyilatkozik, alkot, teremt és kompenzál, s valószínű, hogy sohasem tűnik el. Roland Barthes 1953-54 során, a Les Lettres Nouvelles-ben közzétett Mythologies című sorozata Linné növényrendszertanához hasonló gazdagságban gyűjtötte össze a modern társadalom manipulált tömegemberének mítoszait a sztár-kultusztól a fogyasztás idoljaiig, a pankrátor képétől a vallási szekták, ál-vallások, rejtett és nyílt szex-bálványok szimbolikus-valóságos megtestesítőinek vágyképe iránt érzett rajongásig. Ezeket a modern mítosz-figurákat elemezve rátalálnánk az alapvető típusokra és előbukkannának a technicizált környezet, az élettel teli világűr, a különböző mátrixok, birodalmak űrkatonái, a Földet támadó marslakók - az alaptörténetekben az új-mitikus szereplők, régi szenvedélyekkel persze, legfeljebb a mesés egyszerűséget valódi szimplifikáció váltja fel.

 

Barthes azonban túllép a leíráson, a jelölő-jelölt szerkezet, a képmások, idolok jelentése érdekli, hogy miként lesznek bevetített képmássá, s az objektivált kép a szubjektív szükségletek kielégítőjévé.

    Farkas Attila Márton is felvillantja napjaink hétköznapi mitológiái és a történelmi sorozatok közti összefüggést, de a szociológia és az interdiszciplináris kutatás ma még adós - s ez nem az ő bírálata - a szereplők (archetípusok?) és alaptörténetek új variánsainak leszármaztatásával, rendszerbe foglalásával.

    Levendel Júlia előadása érzékeltette, milyen mélyen dolgozik bennünk a mítosz-teremtő erő, s milyen fontos számunkra, egyéni életünk értelmezéséhez, én-ontológiánk és identitásunk tükröződéséhez. Önmeghatározásunk akkor lesz egyéni mítosszá, amikor a világ tagadja értékeinket, s nem találjuk odakint a szimmetrikus pontokat, amelyek megerősítenék választásainkat. Szembenézünk önmagunkkal és a világgal, s megszületik saját mítoszunkba hajló én-ontológiánk, amikor kitartunk s makacs önismétléssel mondjuk, kik vagyunk, s miért éltünk-élünk. Ha nem tudjuk mondani, átélni se tudjuk többé - akkor meghal a mítosz.

    A rendszerváltás előtti időkről szóló "mítoszokat" - holott a történeteket átéltük és a források elvben rendelkezésre állnak - nehéz megkülönböztetni: mi a valósághű történelmi tudat narratívája és mi a hazugság. Létezik ugyanis mitománia kórkép. Nem csupán a zavargásokba hajszolódó, szélsőséges és pusztítást tételező eszmék jelenítik meg a társadalom egészét fenyegető tudattalant, hanem az egyre módszeresebben kidolgozott és propaganda-csomagolásban tálalt siker-mitológiákban, az alaptalan várakozásokba hajszoló reform-ideológiákban is, történelmi tények primitív, önigazoló csűrés-csavarásában, amellyel szemben a társadalom tagjai védtelenek. Ha mai társadalmunk számára olyannyira szükséges terápiás módszert keresünk, s komolyan vesszük az elődök üzenetét, hogy a mítosz betölthet terápia-funkciót egy agresszióval fenyegetett, vergődő világban, azokra a humanista mítoszokra kell gondolnunk, amelyeket - a Kerényi Károllyal egyébként szorosan együttműködő és tőle sokat tanuló - Thomas Mann támasztott fel a Törvény nélküli világot elutasító s az ősit újra-költő narratíváiban.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2007 / 8   »   A mitikus ember alakváltozásai
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911