Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2008 / 12   //    «    25    » 
Kovács Gábor
A technokratikus társadalom víziói
esszé (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


a második világháború utáni évtizedek kultúrkritikájában

 

Nem kétséges, hogy az amerikai Lewis Mumford mellett a francia Jacques Ellul befolyásolta leginkább a modern kultúrkritika technológiaképét. De Mumfordnál művek egész sorára hivatkozhatunk, a teológus Ellult azonban egyetlen könyv avatta meghatározó figurává, amely La Technique címmel 1954-ben jelent meg franciául - akkor azonban senki sem figyelt föl rá. Annál nagyobb volt a hatása az 1964-ben The Technological Society címen megjelent angol fordításnak. Bevezetője a művet jelentőségében Torstein Veblen, Oswald Spengler, Lewis Mumford és Siegfried Giedion munkásságához hasonlította. A Szép új világ szerzője, a technológiai társadalom fogyasztói totalitarizmusát lenyűgözően hatásos disztópiában bemutató Aldous Huxley hívta föl a kiadó figyelmét Ellul írására. A fordító Hegelre utalva a könyvet a technikai szellem fenomenológiájának nevezte, és megjegyezte, hogy az amerikaivá lett technológiakritika alakjai - Erich Fromm, Aldous Huxley, Paul Tillich - valamiképp mind ahhoz az európai tradícióhoz kapcsolódnak, amelyhez Jacques Ellul is tartozik.

    Ellul terjedelmes művében többször is hivatkozik Mumfordra, akit a témakör klasszikusának tart, ám ez nem akadályozza, hogy többnyire kritikusan viszonyuljon nézeteihez. S valóban: módszere és megközelítése alapvetően különbözik Mumfordétól, aki nem csupán diagnózist adott a modern technológiáról és annak társadalmi következményeiről, hanem a lehetséges terápiát is kereste. Metaforikusan fogalmazva: a baj feltárása a gyógyítás miatt érdekelte. Nem így Ellult: az angol fordító találóan nevezte módszerét fenomenológiainak. Ő mindenekelőtt az aktuális világállapotot akarta pontosan rögzíteni, és tudatosan tartózkodott, hogy bármilyen terápiát javasoljon. Fejtegetéseiből egyértelműen kiviláglik, hogy ennek oka elsősorban mély pesszimizmusa volt. Mumforddal ellentétben nem látott olyan erőket vagy irányokat, amelyek a technikai világállapot meghaladásának lehetőségét hordozzák. Emellett mindig is hangsúlyozza a témával szembeni távolságtartását; sine ira et studio írt, tehát úgy ábrázolta a valóságot, ahogyan az megmutatkozik, és közben nem nyilvánított véleményt. Könyve azonban - ettől függetlenül vagy éppen emiatt - riasztó vízió: olyan zárt technikai világegyetemet ír le, amelyből lehetetlen kitörni, s ahol bizonyos értelemben megállt az idő. Ellul sejteti, hogy a technológia társadalma ugyanúgy a világtörténelem zárófejezete, mint A szellem fenomenológiájában Hegelnél az abszolút ész korszaka.

    Gondolatmenetének kiindulópontja a technika definíciója: "A technika fogalma, ahogyan azt én használom, nem gépeket, technológiát, vagy egy cél elérésére szolgáló ilyen vagy olyan eljárást jelent. Technológiai társadalmunkban a technika racionálisan megszervezett és abszolút hatékonyságú módszerek totalitása - egy adott fejlődési fokon - az emberi tevékenység minden egyes területén. Jellemző jegyei újak: a jelen technikája semmilyen tekintetben nem mérhető össze a múltbelivel."

    A nyilvánvalóan weberi racionalitás-koncepcióra támaszkodó definíció lényege, hogy a technika nem elszigetelt szférája az emberi létezésnek, hanem a társadalom egészének létezési módja. Ellul (Mumforddal polemizálva) újra és újra hangsúlyozza, hogy amit technikának nevez, nem kizárólag a gépeket és a technológiát jelenti, hanem egy szociológiai fogalmat. (Más kérdés, hogy itt - szándékosan vagy figyelmetlenségből - félreérti Mumfordot, akinél a gép valójában ugyancsak szociológiai kategória, amely a technológiai jelentésen túl sajátos társadalomszervezési módot is jelöl). Ellul szerint az archaikus és a modern technikák között nincsen folyamatosság. Ez alaptéziséből következik: ha a technika nem szűkíthető le a technológia szférájára, hanem a modern társadalom megszervezésének sajátos módja, akkor a premodernitás és a modernitás valóban szemben áll egymással, mert az előbbiben nem létezett totális társadalomszervezési techné. Ellul nézőpontja tehát nem történeti, hanem analitikus - olyan megkülönböztető jegy ez, amely valóban szembeállítja őt a historikus-organikus nézőpontot érvényesítő Mumforddal. A mai olvasót ennek ellenére meglepi, hogy a mű történeti áttekintést adó részeiben mennyire lekicsinylően nyilatkozik arról a középkori technikáról, amelynek nemcsak Mumford, hanem a kortárs technológiatörténészek szerint is kulcsszerepe volt a 17. századi technikai-technológiai fellendülés előkészítésében. Felfogása a felvilágosodás korának hamis sztereotípiáját visszhangozza, amely szerint a középkor technikai-technológiai értelemben stagnáló korszak volt, semmivel sem járult hozzá a következő évszázadok fejlődéséhez. Lényegében negatívan ítéli meg a kereszténység és a technika kapcsolatát is: visszautasítja az elképzelést, hogy a természet kereszténység általi szakralizálása valóban olyan alapvető lett volna a technikai fejlődés számára. A mágia - fejtegeti - voltaképpen sajátos belső racionalitásra épült, és magán viselte a technika jellemző jegyeit: közvetített az ember és az anyag között, az embernek rendelte alá az isteneket és a szellemeket, továbbá előre meghatározott célok elérését biztosította szigorú szabályokkal és módszerekkel. A modern technikától azonban két vonása alapvetően megkülönbözteti. Pragmatizmusa ellenére sem volt önreflexív, sikertelenség esetén nem a mágikus technikát okolták a kudarcért, hanem az alkalmazó személyben keresték a hibát. És erősen függött a kultúrától: a mágikus technikák konkrét társadalmi kontextusokhoz kapcsolódtak, nem voltak általánosíthatók. Ez a két tényező kizárta, hogy a mágikus technika olyan dinamikussá-expanzívvé váljék, mint a modern technika; progresszív evolúcióra nem volt képes. Ellul felteszi a kérdést, hogy a kora újkori európai társadalomban milyen jegyek kapcsolódtak össze sajátos konstellációvá, amely aztán lehetővé tette a technológiai társadalom felemelkedését. Öt jellemzőt tart lényegesnek.

    Az első: minden modern technikai alkalmazásnak megvan a maga premodern előzménye, létezik tehát egyfajta folyamatosság - mondja -, lényegében megkérdőjelezve a stagnáló középkorról szóló saját korábbi tézisét. Mumford technológiai komplexum-fogalmára hivatkozva hangsúlyozza, hogy a gyökeresen új jelenség nem egyik vagy másik találmány megjelenése volt, hanem ezek együttese. A második tényező a népességnövekedés, ami az igények olyan mérvű megnövekedésével járt, hogy csak technikai eszközökkel és módszerekkel lehetett kielégíteni. A harmadik elemet egy sajátos gazdasági környezet kialakulásában látja, amelynek egyszerre kellett stabilnak és mozgékonynak lenni. Az alapok szilárdságára azért volt szükség, hogy a technikai kutatás jól meghatározott tárgyakra és célokra irányulhasson, ugyanakkor a nagy változásokra is el kellett készülni, hogy a technikai találmányokat be lehessen illeszteni a gazdaságba, ösztönözve ezzel a további fejlesztést. Ellul szerint a negyedik tényező volt a legfontosabb: a társadalmi környezet rugalmassága. Ez kettőt jelent. Egyfelől bizonyos társadalmi tabuknak, például annak a meggyőződésnek az eltűnését, hogy a tradicionális társadalmi hierarchiák szentek és sérthetetlenek. A társadalom atomizációja során - fejtegeti Ellul, aki gondolatmenetének ezen a pontján az értékmentes leírás elvétől eltérve nem titkolja rokonszenvét a közösségébe ágyazott középkori ember kiegyensúlyozott létviszonyai iránt -, az emberi jogok védelmének leple alatt támadás indult meg a természetes közösségek ellen. A technika fejlődéséhez azonban erre szükség volt, mert csak így volt biztosítható a társadalom maximális rugalmassága. A tökéletesen elszigetelt egyén viszont a folyamat végeredményeként a köztes közösségek biztosította védelem nélkül csupaszon, kiszolgáltatva áll szemben az állammal - folytatódik a klasszikus formájában Edmund Burke munkáiból ismert érvelés. A technikai változások mögött különösen erős motivációs tényező a polgárság és az állam érdeke. A technikai haladás a burzsoá pénz funkciója - vonja le Ellul erősen marxi ihletésű konklúzióját. Marx szerepét, felszabadító hatását fontosnak tartja: ő rehabilitálta a tömegek előtt a technikai haladást, bár ez csak szubjektív tényező lehetett - mindenekelőtt arra volt szükség, hogy a technikai fejlődés jótéteményei tömegessé váljanak.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2008 / 12   »   A technokratikus társadalom víziói
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911