Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2008 / 12   //    «    26    » 
Bíró Gáspár
Őshonos kisebbségek, menekültek, menedéket kérők, migránsok
esszé (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


"Az asszimiláció emberiség elleni bűntett"

Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök

 

Több évtizednyi nagypolitikai mellőzés után a múlt század kilencvenes éveinek elején Európában és egyes nemzetközi szervezetekben újra vitáztak az úgynevezett kisebbségi kérdésről. Úgynevezett, mert a "kisebbség" fogalmának jelentése mindig aszerint változik, hogy ki beszél. Negyven évig kísérleteztek az ENSZ és az Európa Tanács (ET) különböző testületeiben egy egyetemesen elfogadható és normatív tartalmú kisebbség-definícióval - sikertelenül. A kilencvenes évek vitái máig sem zárultak le megnyugtatóan (és megkockáztatható, hamarosan nem is fognak) - a terminológiai tisztázatlanság azonban csak az egyik ok. A másik, ami a kérdés nyugvópontra jutását akadályozza, hogy 18. éve regionális és globális szinten a kisebbségi "ügyek" biztonságpolitikai kihívásnak számítanak. Egyes államokban a legfontosabb nemzetbiztonsági veszélyforrásnak éppen a kisebbségek létét tekintik - Európában is. Szerencsére, kontinensünkön ez inkább kivétel, de így is hat a regionális államközi szervezetek szemléletére.

 

 

A biztonságpolitikai aspektus

 

Jellemző, hogy az európai államközi szervezetek közül elsőként az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) foglalkozott érdemben a kisebbségi kérdéssel. Az 1990-es konferencia koppenhágai dokumentuma egész fejezetet szentelt a témának, amit áthat a meggyőződés, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása, az egyetemesen elismert emberi jogok részeként, a részt vevő államokban lényeges tényezője a békének, igazságosságnak, stabilitásnak és demokráciának. Ezt megelőzően a dokumentum preambuluma leszögezte, hogy a szervezet tagállamai számára az emberi jogok és alapvető szabadságok teljes tiszteletben tartása előfeltétele a haladásnak, az európai tartós békének, biztonságnak, igazságosságnak és együttműködésnek.

    A Párizsi Charta az új Európáért (1990. november 11.) így fogalmazott: Eltökélten arra, hogy előmozdítsuk a nemzeti kisebbségek gazdag hozzájárulását társadalmunk életéhez, vállaljuk, hogy tovább javítjuk helyzetüket. Megerősítjük mély meggyőz_désünket, hogy a népeink közötti baráti kapcsolatok, valamint a béke, az igazságosság, a stabilitás és a demokrácia megköveteli, hogy a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitása védelmet élvezzen, és megteremtődjenek a feltételek identitásuk kiteljesedéséhez. Kijelentjük, hogy a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos kérdéseket csak demokratikus politikai keretek között lehet kielégítően megoldani. Elismerjük továbbá, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait teljes mértékben tiszteletben kell tartani mint az egyetemes emberi jogok részét.

    A szövegek hangvétele kisebbségbarát, de jól emlékszem, milyen késhegyre menő viták folytak a kilencvenes években hasonló dokumentumok előkészítésekor például arról, szükség van-e egyáltalán a kisebbségek jogait szabályozó nemzetközi egyezményekre. A jogilag nem kötelező nyilatkozatok akkor még "átmentek", ám az államoknak kötelezettségeket előíró, szerződésszerű javaslatok nem. Az ET Kisebbségvédelmi Keretegyezménye ugyan megköveteli a ratifikációt a csatlakozó államok részéről, de tartalma - a magyarázó rész értelmében is - program-jellegű, túlnyomórészt általános elveket tartalmaz, amelyek gyakorlatba ültetése a kormányok kompetenciájába tartozik. A szintén ET-kereten belül született nyelvi charta pedig à la carte rendszert állít fel: az államok tetszésük szerint válogathatnak a végrehajtandó előírások között.

    A kisebbségi kérdés nemzetközi napirendre tűzése ellen érvelő államok kivétel nélkül - kimondva vagy kimondatlanul - a biztonságpolitikai, azon belül a nemzetbiztonsági érdekeket tartották szem előtt. Konkrétan azt, hogy a kisebbségi jogok elismerése előbb vagy utóbb további, esetleg területi követelésekhez, egyben különválási törekvésekhez vezet. Különösen a nagyszámú kisebbségek esetében, amelyek képesek politikai önszerveződésre. Ki ne emlékezne a kelet-európai vitákra az etnikai, nyelvi vagy vallási alapon szerveződő pártok, politikai mozgalmak megengedhetőségére?

    Legalább százötven éve köztudomású, hogy a rossz bánásmód a kisebbségekkel - a nyelvi jogok megtagadásától az erőszakos asszimiláción keresztül a népirtásig - mélyre és messze ható következményekkel jár. A nemzetállami logika szerint a konfliktusok gerjesztésében sokszor maguk a kisebbségek is szerepet játszanak, pusztán mert követeléseket fogalmaznak meg. A jakobinus modell máig hat: a központi hatalom és az állampolgárok között semmilyen közvetítő elem nem iktatható be, mivel azok önmagukban veszélyeztetik az állami szuverenitást, magát az állam létjogosultságát. Ebben a politikai modellben az egyén a jogok élvezője és a kötelezettségek alanya, s ezek a jogok egyformák és ugyanazok.

    A közép- és kelet-európai változások a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján viszont újdonságot hoztak, ám ez - a látszat és a hivatalos szövegek ellenére - nem lendítette előre a kisebbségvédelem ügyét.

    Idézzük újból a Párizsi Charta szövegét: Kifejezzük eltökéltségünket, hogy harcolni fogunk a faji és etnikai gyűlölet, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet és az egyének megkülönböztetésének valamennyi formája, valamint a vallási és ideológiai alapon való üldöztetése ellen - szól az aláíró államok, köztük a Szovjetunió ünnepélyes kötelezettségvállalása. Figyelemreméltó a személytelen fogalmazás: a Nyugaton elterjedt politikai korrektség jegyében nem volt ildomos néven nevezni a dolgokat, hogy kik az elítélendő jelenségek okozói - s kik a szenvedő alanyai. Nem várható persze a dokumentumtól, hogy politikai elemzés vagy szociológiai felmérés szerepét játssza, ráadásul megszületése és elfogadása sorozatos kompromisszumok eredménye. De a személytelenség a későbbiekben általánossá vált. Az etnikai konfliktusok, a mélyszegénység, az idegengyűlölet, a homofóbia, a rasszizmus, a menekültellenesség, az iszlamofóbia stb. csak úgy megtörténnek, akár a természeti események, mint a földrengés vagy a cunami. Kényelmes álláspont, nem kell felelősöket megnevezni. Felismerték ezt azok az államok is, amelyekben hivatalos politika volt és maradt a kisebbségellenesség, az antiszemitizmus, a vallási vagy ideológiai üldözés. Európa egy részén is, és nemcsak a kilencvenes évek elején.

    A jelenség nyilván magyarázható és értelmezhető. A Nyugat által vallott szabadság-eszme alapvetően dualista, és ellentmondásos összefüggésen alapszik. Különbség van ugyanis a valamitől és a valamire szabadsága között, amennyiben a szabadságot a mindennapok valóságában is keressük. Ez kiváltképpen az önrendelkezési jog kapcsán látványos: mint a népek joga viszonylag későn, a 18. században került napirendre. Az eszme - késő huszadik századi fogalmak szerint - politikailag korrekt, időtlenül és helytől eltekintve erkölcsileg elfogadható, azaz igazságos, csak éppen gyakorlati megvalósítása olyan politikai feszültségekkel jár, amelyek könnyen háborúba torkollanak, többek közt mert máig tisztázatlan (legalábbis az érvényes nemzetközi jogban), hogy mely csoportok minősülnek "nép"-nek. Hallgatólagos megegyezés szerint nép egy állam lakossága, szűkebb értelemben állampolgárainak közössége. Az állam velejárója azonban a terület és a szuverenitás is. Ha itt megállunk, a dolgok leegyszerűsödnek, s a népet nemzetnek is nevezhetjük, tehát olyan politikai egységnek, amelynek - a 19. századi nézet szerint - kijár az önálló államhoz való jog. A nemzet alkotja az államot, s az állam dolga, hogy a nemzetet egységben tartsa, hatalmilag integrálja.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2008 / 12   »   Őshonos kisebbségek, menekültek, menedéket kérők, migránsok
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911