Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2007 / 2   //    «    4    » 
MI A VERS
Kállay G. Katalin
Komolyra fordítva?
esszé (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


A holló nemcsak Edgar Allan Poe, hanem a világirodalom egyik leghíresebb verse. A mai napig rengetegen olvassák, fordítják, merítenek belőle költői ihletet - és parodizálják. A "soha már" magyarul is szállóigévé vált: agyonidézett, kissé megfáradt frázissá, amelynek időnkénti ismételgetésével legfeljebb azt lehet nyugtázni, hogy milyen tájékozott az ember a világirodalomban.

    De mi történik, ha az idézgetés egyszer csak megidézi a vers egészét, akár mert életünk új fordulatot vesz, akár mert a szöveg új fordításra talál? Mit tegyünk, ha a kimerült szállóige "számos szárnycsapással" hirtelen berepül hozzánk az ablakon? Bármilyen meglepő, komikus, zavarba ejtő, végül megdöbbentő lehet egy ilyen képzelt helyzet, első hallásra aligha vehetjük komolyan. Poe-nál azonban - mint Stanley Cavell kimutatta - éppen azt nem lehet tudni, mit mennyire gondol komolyan, sokszor a legképtelenebb és nevetségesebb ötletből lesz élet-halál kérdés és megfordítva: a nagy szavakat a költő mesterien tudja kifigurázni. Így hát a szállóige komolytalannak látszó röptetése is felkavarhat néhány fontos kérdést a versről és a műalkotás filozófiájáról.

    A műalkotás filozófiája, az irodalomelméleti írás, amelyben Poe számot ad A holló keletkezéséről, éppolyan óvatosságra inti az olvasót, mint maga a költemény. Hogyan fogadhatnánk el, hogy az ilyenfajta versek létrejöttéhez semmiféle szükség nincs az ihletre, hogy a versírás kiszámítható, megtanulható és tökéletesíthető mesterség, amelynek egyetlen titka a hatáselemek pontos felmérése és előre megfontolt adagolása? Egyetérthetünk-e azzal, hogy a világ legköltőibb témája - minden kétséget kizáróan - a szép, fiatal nő halála? Elhihetjük-e, hogy a "nevermore" mint refrén elsősorban melankolikus hangzása miatt került a szövegbe, és Poe, józanul, hatásosabbnak vélte, ha nem ember mondja ki, hanem olyan lény szájából hangzik el, aki nem érti, mit beszél? Hogy először papagájra gondolt, majd némi megfontolás után mégis a holló mellett döntött? A tanulmány olvasójának óhatatlanul az az érzése támad, mintha Poe szántszándékkal rejtegetne valamit, mintha a kérlelhetetlenül logikus és szellemesen sziporkázó elme-mutatvány célja az lenne, hogy elterelje a figyelmet: nehogy észrevegyük a kétségbeesett, önnön kalitkájába zárt lélek vergődését, nehogy komolyan vegyük a vers szerencsétlen, szellemeket kérlelő egyes szám első személyű narrátorát.

    A versnek narrátora van, vagyis egyszerre tekinthető különleges, rímekkel, alliterációkkal és drámai párbeszédekkel dúsított ritmusos novellának és gonddal megkomponált szöveges zeneműnek. Ezt a hatást sikeresen éri el Szigeti Balázs bravúros új fordítása is. A kiinduló helyzet kísértethistóriába illik: "éjfél körül" a magára maradt, "elfeledt" szerelmes fiatalember "ósdi könyvek" segítségével próbál vigasztalódni - esetleg mágiával akarja megidézni halott kedvese szellemét - amikor kopogást hall. Maga sem biztos benne, ébren van-e vagy álmodik; nagy nehezen ráveszi magát, hogy kinyissa az ajtót és beengedje a vélt látogatót, akivel hangosan mentegetőzve próbál párbeszédbe elegyedni, de "Kinn az éj, más semmi már". A második versszak padlóra vetülő árnyjátéka (a fordításban "padlómon folyt vérző színnel néhány fénysugár") előrevetíti az utolsó versszak rabul ejtő árnyékát (amely magyarul, találó hasonlattal "akár a tinta, padlómon szétfolyva jár").

    Az első hat versszakon át fokozatosan felépülő feszültséget Alfred Hitchcock is megirigyelhetné, hiszen a "roppant"-"koppant"-"zár" ("tapping"-"rapping"-"door") szavak ismételgetésével Poe-nak sikerül megteremtenie azt a helyzetet, amikor az ember egyszerre borzad a gondolattól és várja, hogy valami egészen hétköznapi tárgy vagy hang kísérteties árnyalatot kapjon, biztatgatja magát, hogy mi sem természetesebb, mint ami éppen történik, de közben kirázza a hideg és libabőrös lesz a gyötrő, de egyben gyönyörteli rémülettől. Ki tudja, hátha sikerült a kísérlet - s odakint Lenóra kísértete vár bebocsájtást? A "vak éj" azonban tanácstalanná teszi és egyben ki is józanítja a versbeli elbeszélőt: logikus magyarázatot keres. Poe a rímek finom iróniájával érzékelteti a tudatos távolodást a természetfelettitől: "Surely, said I, surely that is something at my window lattice: / Let me see, then, what thereat is and this mystery explore". Szigeti Balázs fordításában, úgy érzem, a "vézna" szó ér el hasonló hatást: "Van valami - mondtam kábán - ablakomnak vézna rácsán". Az első tizennégy versszak hangulati lüktetését pontosan a kábulat és a józanság, a komolyság és a komolytalanság ilyenfajta váltakozása adja.

    A hetedik versszakban, kellő előkészület után nyílik a zsalu, és megjelenik, "beröppen", angolul ?belép?, "in there step[s]" a "sötét holló". J. C. Cooper szimbólum-enciklopédiája szerint nagyon gazdag jelkép: egyszerre jelenthet próféciát, bölcsességet, háborúságot, halált, lehet ravasz és kiszámíthatatlan, tisztátalan vészmadár, de a kelta mitológiában jelölhet termékenységet, a kínaiaknál erőt és hatalmat. Az amerikai indián mesékben a holló nagy tréfamester, az angolszász Woden isten két vállán ülő két holló közül az egyik a gondolat, a másik az emlékezet megtestesítője. Az Arany Jánoson nevelkedett magyar olvasó persze nem tudja elhessegetni a Mátyás anyja sorait: "Ki kopog? / Mi kopog? / Egy fekete holló!" - ezáltal számunkra a jó hírrel és a Hunyadi-Corvinus ház hírnevével is összekapcsolódik a madár. A bibliában a Noé bárkájából kibocsátott holló nem jár sikerrel, de Illés prófétát remeteségében a hollók táplálják. A sokféle asszociáció miatt a méltóságteljes fekete madár megjelenését a narrátorral együtt nem igazán tudjuk mire vélni. Akihez már repült be madár az ablakon, tudhatja, milyen kínlódással lehet megszabadulni tőle, illetve milyen nehezen lehet a tollas jószágot a kínlódástól megszabadítani: közben mindent felborít és többször beveri magát a bútorokba, ablaküvegbe... Poe hollója nyugodt természetű, helyet foglal Pallasz mellszobrán, és csak néz. A műalkotás filozófiájában Poe hosszan fejtegeti, miért hatásosabb, ha a madár a négy fal közé, természetellenes környezetbe, egyfajta emberlakta kalitkába kerül, hogy aztán majd ő tartsa démoni árnyéka börtönében az elbeszélő lelkét. Arra is kitér, hogy Pallasz szobrának fehérsége markáns ellentéte a madár feketeségének, és csak találgathatjuk, hogy a bölcsesség istennőjének fején ülve a madár lesz-e bölcsebb, vagy tollaival beborítva a szobrot, elsötétít mindenfajta bölcsességet.

    Az első döbbenet után a beszélő mégiscsak meglátja a helyzet komikumát és elmosolyodik: a holló "úri neve" ("lordly name") felől kezd érdeklődni. Elég szokatlan egy madártól a nevét kérdezni, bár lehet némi alapja: a törpepapagájok többsége is így kezdi: "Pityuka vagyok!" De a kérdésnek nemcsak ilyesmi lehet a célja, hiszen a névnek nagy ereje van: ha kimondjuk, bizonyos mértékben úrrá lehetünk a megnevezetten. Ezért tabu annyiféle kultúrában az istenség néven szólítása, és talán ezért mondhatja Lenóráról a második versszakban az elbeszélő: "nincsen földi neve már", vagyis ?nincs rajta hatalmunk, semmiképp nem birtokolhatjuk? itt a földön. Ha a madár megmondja a nevét, talán könnyebb lesz megérteni, miért is jött. Érdekes módon egyből válaszként, névként értelmezi a beszélő a "soha már"-t. Ha az időhatározó szavak összetételéből tulajdonnév lesz, az idő megállásra kényszerül. Így történik ez pl. Dante Gabriel Rosetti A Superscription (?Felirat?) című szonettjében is, valószínűleg éppen Poe hatására: "Nézz rám. Nevem: ?Lehetett volna tán?, / és ?Sohamár?, ?Késő?, ?Isten veled?." A névvé válás megelőlegez egyfajta végérvényességet, amit az elbeszélő megpróbál iróniával kivédeni (a "discourse" és "relevancy" szavak ide nem illő tudományossága a fordításban az "élhetnénk a sejtelemmel" kifejezés és a "szárnyas" főnév tudálékos hangnemével vonható párhuzamba).

    A következő versszakban a hang elbizonytalanodik, talán mert a madár olyannyira statikussá válik, hogy szinte egy lesz a szoborral, talán mert a "lonely-only" rímpár a magányosság gondolatát hangsúlyozza. Így az áltudományos megfigyelést felváltja a lélekelemzés (az angol szöveg itt utal először a madár lelkére). A magyar fordításban előtérbe kerül a jelenség ihlető hatása: "Bennem egy mondat mocorgott" - s a születő mondat, meglepő módon, a madarat, legalábbis grammatikailag, a baráttal, illetve a reménnyel egy kategóriába sorolja ("Barátom mind tovaszáll, / Reggelre majd ez is elmegy, mint reményem tovaszáll"). A barátság és a távozás lehetőségét egyszerre tagadja a már ismert válasz. Magyarázatként a következő versszak egy képzelt történetet vázol fel, egy másik tragikus sors rövid összefoglalásával távolítja el a saját sorsától a véglegességet, és szinte öntudatlanul vetíti előre a vers végkifejletét. Az a másik, a madár előző gazdája, a "búlepte lélek", aki feltartóztathatatlanul sodródhatott lefelé életútján, ő dúdolhatott ilyen gyászéneket, ő taníthatta be a hollót... ebben a versszakban még a híres refrén ritmusa is megbicsaklik, mintha az együttérzéstől az elbeszélő felzokogna. De nem engedheti magát elérzékenyülni: meg kell tudnia, mit akar tőle a madár. Persze, ha az elbeszélő bármiféle rokonságban áll Poe-val, akkor nemcsak erre kíváncsi, hanem arra is, miként lehetne fokozni a madárnak feltett kérdések erejét, a gördülő karosszékből nemcsak a hollóval, hanem saját magával is szembenézve, önkínzóan hogyan lehetne elérni, hogy a gépies válasz egyre jobban fájjon. A már-már fizikai fájdalmat szavak nélkül is megérzi: "keblembe fúrta tüzes tekintetét a madár" ("the fowl whose fiery eyes now burned into my bosom?s core"). Ez a tizenharmadik versszakbeli kép egy hármas sorozat középső része: a hatodik versszakban még csak "forró tűzben égett lelkem" ("all my heart within me burning"), de a tizenhetedikben, szinte seblázban, már így sikolt fel: "Tépd ki csőrödet szívemből" ("Take thy beak from out my heart"). Ez a tizenharmadik versszak még a bársonypárnák álmosító emlegetésével, majd Lenóra egykori, de soha vissza nem térő látogatására tett szentimentális utalással tekinthető ironikusnak is, különösen ha megfigyeljük: Lenóra hajdani fizikai valóságából semmi mást nem tart említésre méltónak, mint hogy lenyomata volt a párnán, vagyis súlya volt ("the cushion?s velvet lining [...] she shall press, oh, nevermore". A magyar fordítás egy fokkal udvariasabb: "amelynek bársonyára [...] ő nem fekszik soha már.") Mindez persze még egy légies hölgy esetében sem tekinthető bóknak, nem éppen a legjobb fényt veti rá és kedvesére. De nem ám, hiszen nem a fény, hanem az árny a fontos, ebben a versszakban ismételten, és az egész kérdés attól lesz valóban súlyos, illetve hangsúlyos, hogy az árny már innen rávetül a madár utolsó versszakban elomló, örökös árnyékára.

    Hogyan és mikor is fordul a dolog komolyra? A tizennegyedik versszakban megváltozik a szoba levegőjének összetétele ("sűrű tömény lég fojtogat" "the air grew denser" - itt az angol szűkszavúbb, de a fojtogatás érzete Poe-ra nagyon is jellemző): a szeráfok csengő lépte pedig arra enged következtetni, hogy (mint a Darrel Abel által "szintetikus"-nak tartott novellákban) megmagyarázhatatlan, természetfeletti eseményeknek lehetünk tanúi. Ebben a tömjénillatú bódulatban hiszi az elbeszélő, hogy a holló a felejtés hírnöke, hogy hűsítő italt hozott, mégiscsak enyhülést, oldást és feloldozást kínál, mint a bibliában Illésnek.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2007 / 2   »   Komolyra fordítva?
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911