Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2007 / 1   //    «    3    » 
Bárkán György
A politikai neurózis természetrajzához
esszé (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Koestler nevét és művét kötelező csendbe burkolta a létező szocializmus történelme, a rendszerváltás után viszont majdhogynem politikai embléma lett. A Sötétség délbent sokan és sokáig a negatív utópiák közé sorolták, Orwell 1984-ének párjaként emlegették, holott nem utópia - valóság, szerzője szovjetunióbeli tartózkodásának fájdalmasan megélt tapasztalatát sűríti. 1992-ben emlékkönyvet adtak ki Koestlerről túlélő barátja, Hidegkúti Béla szerkesztésében, s miközben művei lassan, de mégis megjelentek magyarul, emléke a köztudatban halványulni kezdett, nimbusza megkopott, mintha tényfeltáró regényei, szociografikus elemzései, s az Ullstein-lapok tudományos főszerkesztőjeként szerzett rendkívüli szellemi erudíciójával megírt, önálló koncepciójukkal a szokásos ismeretterjesztésen messze túlmutató tudományos művei fölöslegessé, már-már terhessé váltak volna. Születésének századik évfordulóját csekély visszhangot kiváltó három konferencia jelezte, s a szélesebb közvélemény számára ezek szellemi hozamát is mintha sietve lepte volna be a feledés homálya. Miért?

 

 

HATÁRHELYZETEK ÉS LÁTÓKÖR

 

Koestler kezdettől szélsőséges ember volt, kereső, nyugtalan, akit alkata fiatal éveiben is önsorsrontó helyzetekbe sodort, de traumáitól valahogy mindig előre menekülve sikeresen meg-megszabadult. Bécsi diákévei utolsó pillanatában, éppen tanulmányai befejezése előtt lemondott a mérnöki diplomáról, az utolsó vizsga s az egyetemisták antiszemita atrocitásai miatt, a cionista mozgalom utópikus hősiességével szimpatizált, de hiányzott belőle az országépítéshez akkor még nélkülözhetetlen fizikai erő és elszántság. Palesztina földjére ment, ahol kis híján éhen halt. Életét az Ullstein-lapok tudósítói megbízatása mentette meg. A bontakozó fasizmus idején csatlakozott a szocialista, majd a kommunista mozgalomhoz, újságírói körutat tett a Szovjetunióban, s nagyszerű szociográfiát épített önéletrajzi regényeibe, majd tapasztalatait a társadalomelméleti általánosítás szintjére emelte. Fokozatos távolodását a mozgalomtól befolyásolta (bár csak két rövid látogatás idejére terjedő) kapcsolata a Szép Szó körével s József Attilával - a kiábrándulást azonban akkor is inkább a maga előidézte életveszély, a spanyol polgárháború mindkét oldalú szélsőségesei körében szerzett tapasztalat, majd a falangista bíróság halálos ítéletének sokkhatása okozta. Az angol demokrácia mentőkötele, s utána már a bontakozó világhír védőszárnyai alatt élhető liberális életforma lehetővé tette, hogy eltávolodva-visszapillantva dolgozza fel a huszadik század szélsőséges társadalmi mozgalmairól szerzett tapasztalatait.

    A bécsi diákévekben átélt antiszemitizmus kiváltotta érzelmi sérülések - amikor a zsidó diákok önvédelmi képességének fokozatos csökkenését, konformizmusuk összeomlását is megfigyelte - kiegészültek az uralomra került fasizmus funkcionáriusainak, katona- és rendőrtisztjeinek ismeretével, s ugyanilyen árnyaltan, belülről látta, hosszú ideig tanulmányozta a kommunista mozgalom képviselőinek tulajdonságait is: a két szélsőséges ideológia képviselőinek összehasonlító elemzése önként kínálkozott. (Európában újságíróként egészen a Komintern középpontjáig eljutva nyert bepillantást az akkor már az egész földrészt behálózó, jórészt titkos vagy féllegális funkcionárius-rendszerbe.)

    Úgy gondolta, a társadalmi problémák kihívására kétirányú magatartás alakul ki: az erőszakos cselekvést elutasító, passzivitásra hajló jógié, és vele szemben a cselekvés fontosságát hangsúlyozó, a világot mindenáron megváltoztatni kívánó komisszáré. A Közép-Európában különösen gyakori, két szélsőséges mozgalmár-típus gondolkodása zárt. (Koestler ennek példájaként a szocialista ideológiát, az ortodox marxizmust - s a politikumtól teljesen függetlenül - az ortodox freudizmust említi.) E zárt kognitív rendszerek három lényeges sajátossága: az eszmei mozzanatok egymással logikailag szerves kapcsolatot alkotnak; egymásból levezethetők; végső pontjukat belső meggyőződés, hit determinálja. Meggyőződésük, hogy az eretneket, akinek nézetei eltérőek, valamilyen hiba korlátozza, pl. a kispolgári származásból fakadó szemellenző. Ugyanakkor e zárt rendszerek hívői minden kívülről jövő érvvel szemben immunisak, a rendszerüket cáfolni látszó elemeket tagadják, vagy éppenséggel beépítik saját rendszerükbe. Az elutasított eszmék képviselőit, a szellemileg eltérőt, a mást kitagadják, rosszabb esetben megsemmisítik. A kommunista ideológiában a dialektika is szellemi fegyver lesz. Az ellentmondások egységén alapuló szemléletmód, kiegészülve a tagadás tagadásának elvével, lehetővé teszi, hogy alkalmazója minden eszméinek ellentmondó tényt a maga javára értelmezzen, minden ellentétes érvet az önmaga ellenkezőjébe átcsapás elvével hasonítani tudjon. Mindez az öncsalás mechanizmusainak kialakulásához vezet, s azzal aztán még önmagukkal is el tudják fogadtatni a gyilkos következményeket. A biológiai, társadalmi vagy történelmi szükségszerűség eszméje így válik a lelkiismeret menlevelévé: az előítélettől a megsemmisítés elfogadásáig egyenes út vezet.

    A megértő tudomásulvétel Koestlert utolsó, angliai emigrációjától élete végéig izgatta. Hogyan lehetséges, hogy a nyugati társadalmak valamiképpen elfogadták, indokolták, magyarázták a kommunizmus belső rémtetteit, még jóval a sztálini koncentrációs táborok lelepleződése után is? Másfelől hogyan lehetséges, hogy a koncentrációs táborok, majd a gulág napvilágra került borzalmai - mint a józan ész elképzelő képességét és érvkészletét meghaladó valóság - hitetlenkedést váltanak ki? Hogy a liberális Nyugat a totális diktatúrák áldozatainak sorsában személyes hibák következményeit látja? Koestler ezt a jelenséget is az öncsalás mechanizmusaival magyarázza. (Hozzáteszem, a marxista ideológia alapján a kommunista mozgalom kisajátította az emberi haladás és felvilágosodás teljes érvkészletét és frazeológiáját, minden addigi társadalmi haladást önmagához vezető útnak tüntetve fel.) Leírja a Franco-féle börtön és a francia fogolytábor belső viszonyait, kapcsolatrendszerét, mikroklímáját, az őrök és a fogva tartottak tipikus viselkedését: a franciák idegenkednek a fogolytábor lakóitól; fel-felvillan, váltakozik agresszió és segítőkészség; a börtönőr értetlenül áll az eszmei elkötelezettség előtt; a foglyok személyisége változik a hosszú táborlét közben - megannyi pontos jellemzés, egy-egy társadalmi csoport mentális sajátosságainak térképe. "A halál tengelye körül forgó" élményvilág nem csak a Párbeszéd a halállal lapjain rendít meg.

 

 

TÜNETTAN ÉS POLITIKUM

 

A jógi és a komisszár típus definiálását követően Koestler a politikai neurózis fogalmáról és jelenségköréről ír. Habár mindez saját korának terméke, a mai olvasó nyomban látja, hogy a két típus jelen volt az ötvenes-hatvanas évek közéletében, és ma is, nyíltan vagy burkoltan meg-megmutatkozik. A komisszár a maga aktivitásával teremti a struktúrákat. Kikényszerítené a változást, és amikor politikai neurózisát cselekvésbe fordítja, nincs tekintettel áldozatai érzelmeire, személyiségük sérülékeny pontjaira - ellenfeleit megsemmisítené a vélt megváltás érdekében. A jógi meg kivár, a személyiség fejlesztése számára elsődleges, nehezen is tűri, ha cselekvési helyzetekbe próbálják kényszeríteni vagy sodorni.

    A konkrét személyiségvonásokat Koestler némiképpen a pszichopatológia mintájára elemzi, ezért jelképes, ugyanakkor máig tárgyszerűen valóságos a politikai neurózis meghatározása: lelki zavarok képződésének általános mechanizmusa szerint szerveződő személyiség-torzulás, amely kóros politikai viselkedésben jelenik meg. Koestler az ember szükségleti rendszerében sajátos hajtóerőt tételez, amelyet politikai libidónak nevez, az ember politikai tevékenységét meghatározó-motiváló, alapvető szükségletet jelölve ezzel. A politikai neurózis hatása olyan komplexusok és elfojtások kialakulásában rejlik, amelyeket a lelki zavarok és a tömegviselkedés regressziójáról gondolkodó, Koestler elődeinek tekinthető társadalomtudósok is tapasztaltak (pl. Gustave le Bon).

    A mentalitás szerveződésének bemutatásában Koestler - barátja, Polányi fenomenológiájához hasonlóan - leírja azokat az alapvető mozzanatokat, amelyek elősegítik a diktatúrák létrejöttét és fennmaradását. Ezek közül is kiemelkedik az elfojtott bűntudat: ez a mozzanat megakadályozza a múlt olyan érzelmileg megterhelő emlékeinek feldolgozását, mint pl. a holocaust vagy a szocialista pártállami szerepvállalás. Így jön létre - Litván György találó kifejezését használva - az elfojtás elfojtása. Koestler szerint ez a motívum tesz képessé egész közösségeket olyan tudati transzformációkra, amelyek során a vereség győzelemmé, a győzelem vereséggé válik.

    A szellemi vasfüggöny a kognitív elhárítás szociálpszichológiából jól ismert formája. Az egyén elhárítja a szükségleteivel ellentétes ismeretek befogadását. A folyamat én-védő, ilyen Koestler szerint a túlhangsúlyozott megbékélési politika is, a diktatúrák elméletéből a pozitív frázisok túlhangsúlyozása, az üldözöttek ártatlanságának tagadása, az áldozat hibáztatása saját sorsának alakulásában. A kör- vagy rétegröntgenhez hasonlóan mutatja be azokat a hatásokat, amelyeket a politikai neurózis diktatúrába hajló törekvései nem csupán a hatalom megragadására törekvő személyből, hanem szélesebb társadalmi közegéből, rossz esetben egy egész nemzetből is kiváltanak. Így a kollektív amnézia a közös múlt egyes eseményeinek teljes elhallgatását jelenti, s nyomában megjelenik az ismétlési kényszer, a múltban elkövetett történelmi hibák sorozatos ismétlődése. A Kasszandra-jelenség figyelhető meg: a félelem, hogy majd éppen ők válnak jövőbeli katasztrófák okozóivá, előítéletté transzformálódik az áldozatokban, üldözöttekben. Még a legtermészetesebb emberi szükséglet, a valahová tartozás vágya is eltorzul a mindent átható neurózis világában, s hordozója az utópiát új utópiával helyettesíti, túlzott azonosulást hoz létre, az egyén gazdasági vagy társadalmi szükségleteit hamis módon indokolt politikai cselekvéssel akarja kielégíteni.

    A jógi és a komisszár típusainak szembeállítása fölött, legalábbis egy darabig úgy tűnt: eljárt az idő. A hatvanas évek lázongó világa fokozatosan átadta helyét egy konformizmusba hajló, belülről passzív, s az átélést a cselekvés rovására előnyben részesítő mentalitásnak. Jógi-viselkedésnek csak akkor nevezhetjük, ha valódi szellemi élményekkel társul, szellemellenes viszont a fogyasztásközpontú, érzékszervi kábulatokba menekülő változata, amelyben csak kísért a keleti vallások sugallta emberkép. Koestler már nem érte meg a liberális gondolkozásmód új hullámát, ezért nem is vázolta fel e mentalitás jellegzetes vonásait. Ha élne, nem csupán idézné a liberális embert a jógi és a komisszár alakjával együtt, hanem rögtön elvégezné ennek az eszményített emberképnek a kritikáját is. Két irányú torzulása is lehetséges: a hajlékonyság agyafúrtan kíméletlen, cikcakkos vagy etikátlan utakra tévedő piaci önérvényesítése, vagy a magányos tömeg emberének önfeladása a marginális fogyasztói mentalitásban.

    A magyarországi rendszerváltás belülről három társadalmi réteg erejére támaszkodott. A reformkommunisták két csoportja közül a korábban létrejött - az 1973-as filozófus-per után - kiszorult a társadalmi nyilvánosság köréből, s a második nyilvánosságban kifejtett szellemi tevékenysége során fokozatosan eltávolodott a marxizmus megreformálásának igényétől, rádöbbent, hogy a kommunizmus nem javítható s nem korrigálható; a valódi demokrácia és a tényleges társadalmi fejlődés érdekében más kiindulópontot kell választani. Az a csoport, amely a nyolcvanas években fokozatosan a pártirányítás és az ideológia belső megreformálására törekedett - később ők kapták a reformkommunista nevet - , ezt a tényt talán sohasem fogadta el, viszont tudomásul vette a változást, miközben felismerte saját érdek- és önérvényesítésének lehetőségét az új struktúrák közepette. S élt is vele. A harmadik, politikailag aktív csoport azokból szerveződött, akik a szocializmus idején elnyomott - társadalmi nyilvánosságtól fosztott - ideológiákat megőrizték, s a felszabadulás pillanatában változatlan formában kapcsolták be az új nyilvánosság nyújtotta lehetőségek, fórumok terébe. Tegyük hozzá, hogy ezeket a régi, főként vallásos és nemzeti (nem ritkán soviniszta) ideológiákat fénykorukban többnyire komisszár típusú emberek hordozták - pontosan úgy, ahogy Koestler jellemezte a szélső bal- és jobboldali funkcionáriusok vagy illegális aktivisták egymáshoz hasonló vonásait.

    Ha igaz a régóta és gyakran hangoztatott tapasztalat, hogy Közép-Európában a szervesen fejlődő demokrácia hiánya magyaráz meg sok retrográd jelenséget, hozzá kell tennünk, hogy a strukturális és közjogi keretek megteremtése után jórészt még mindig hiányoznak a személyiség, a magatartás és a tudat demokratikus tartalmai. Valamikor együtt magoltuk, hogy a szocializmus eleinte még magán viseli "a kapitalizmus anyajegyeit", én ma úgy mondanám, hogy a szocializmus helyén létrejött "nyílt társadalom" még magán viseli a szocializmus anyajegyeit. Mindennek hátterében ott az egyszerű tény: a rendszerváltás váratlanul feltámadt történelmi lehetőségét úgy kellett, s úgy sikerült megragadni, hogy ebben a magatartás megújítására nem volt idő. A korábbi feltételek között kialakult magatartási minták tovább éltek a rendszerváltás után is.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2007 / 1   »   A politikai neurózis természetrajzához
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911