Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2006 / 12   //    «    10    » 
Mesterházi Márton
A Szegénység Irlandban és a szerkesztői önkény
esszé (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Hiába a hajdan tisztességesen elvégzett magyar szak, Eötvös József Szegénység Irlandban című munkájáról vagy öt éve hallottam először.

    Az ifjú Eötvös 1836-37-ben járta be Nyugat-Európát - Angliában hosszan időzött, de az Ír-tengeren nem kelt át - és huszonhét éves korában (1840) publikálta a tanulmányt.

    Ír-mániás lévén, s mert Eötvös Józsefet irodalmunk és történelmünk különlegesen fontos alakjának tartom, hamarosan kivettem a kötetet a könyvtárból, és átrágtam magam a terjedelmes szövegen. Tudatos a szóválasztás: a Szegénység Irlandban éppen nem könnyű olvasmány.

    Ám az egésznek van valami furcsa aktualitása. Ott lüktet alatta az írlandinál enyhébb, de éppen eléggé bénító Habsburg-függőség fájdalma, s az a kínos zavar, amit Anglia okkupált-annektált országrészének abszurd nyomora keltett a nagy mintakép csodálóiban.

    Ráadásul kutató, elemző, logikus elme munkája: van stílusa és van benne szenvedély.

    Rádió-dramaturg vagyok, világéletemben rádióműsorokat csináltam, a hangjátékok gondozása mellett egész sor nyomtatásban már megjelent művet igazítottam rádióra. Minden szakmai és személyes indulatom azt parancsolta: ezt el kell fogadtatni a felelős vezetőkkel, ebből műsort kell csinálni.

    Ez az elhatározás szerkesztői önkényem első példája.

 

Eötvös másodikként tanulta a magyar nyelvet, s még nem tudta eléggé. A társadalom- és közgazdaság-tudomány nyelve sem várta készen, kiművelten. Ahogy ő (föltehetőleg) kínlódva írta, én kínlódva olvastam. Mielőtt tehát a döntéshozók elé bocsátottam a szöveget, nekiláttam átdolgozni - különös tekintettel arra, hogy a remélhetőleg elhangzó szövegben nem lehet visszalapozni, vagyis ami első hallásra nem érthető, az elvész...

    Nem akarok a karizmatikus ifjú szerző oroszlánkörmeire iskolamesteri léniával odakoppintani, de a példatár nemcsak az érveléshez szükséges, szórakoztató is lehet.

    Eötvös korában egész sor idegen szónak nem volt magyar megfelelője.

    Így az irlandi kanális: tenger, az inkapacitás: hátrány, a tribunál: törvényszék, a taxák: adók, a consummensek: fogyasztók, a koncessziók: engedmények, az irlandi nagyurak maleversatiói: törvénytelen gaztettek, a kriminalitások (ma már egyes számban) bűnözés, ami indusztriális, az ipari, a privilegiáltat privilegizáltnak mondjuk, kommasszálni pedig annyi mint tagosítani.

    Egy még hosszabb sor fogalomra vagy más magyar szót, vagy más értelemben használtak. Az alakváltozatok (biztosság=biztonság, csáb=csábítás, eldőd=előd, feladás=feladat, legkisebbé=legkevésbé, történik=megtörténik, végre=végül) olvasva könnyen fölismerhetők, hallgatva lassítanák a megértést.

    Aki rendszeresen olvas 19. századi irodalmat, rájön, hogy az "éldelet" élvezetet, az "életi" boldogság életbelit, az "egyes" egyes embert, az "eset" véletlent, a "frigyes" szövetségest, a "gyármód" gyártási módot, a "hideg" hideg szívűt, a "hajósereg" hajóhadat, az "ipar" szorgalmat, a "kifejlett műipar" fejlett ipart, a "közhon" közös hazát, a "nehéz megvérezés" súlyos megsebzést, a "nem létel" hiányt, a "nemtelen" (nem nemes) földművelőt, a "társaság" társadalmat, a "tekintet" hol szempontot, hol figyelmet, hol ("nagy" jelzővel) tiszteletet, a "történet" eseményt, (többesben történelmet), a "való" valódit jelent, de a hallgatók többsége nem olvas rendszeresen 19. századi irodalmat, s apró időre a rájövés is másfelé kapcsolja a figyelmet.

    De még a rutinos Jókai-olvasót - még olvasás közben - is megtréfálhatják az olyan kifejezések, mint: személyes bátorság (vagyis biztonság), becstelen (vagyis megvetett) neme a munkának; bennszületett (vagyis velünk született) jog, bizonyítvány (bizonyíték), emésztő (fogyasztó), képviselő (vagyis képviseleti) alkotmány; kivetés (kilakoltatás), az országos katonaság lábra kél (vagyis táborba száll), a reformáció Európát mozgalomba (forrongásba) hozta, a napszámos keresményéből nem takargathat (nem takarékoskodhat); a kormány feladásának tekinté az irlandi népnek kielégítését (a nép kívánságaira gondoljunk), ám ereje csak tettleges (erőszakra való).

    Tudnunk kell továbbá, hogy Eötvös korában a nyelvtan sem éppen a mai módon működött.

    Igen zavaró volna például, ha a határozott névelőt ma is elhagynánk itt: "e beszédek, melyeket (az) istentelen népgyűlölés mindig szájában hord".

    Furcsa volna az efféle többes: "egy vaskatlan, melyben burgonyái főzetnek"; "Tőkepénzek nem éreznek honvágyat"; viszont inkább egyes szám kívánkoznék itt: "tribunált képeznek a szegény s védtelen feltartására".

    A korban igen elterjedt a "mennyivel, ki, mi, hol" (olykor "valahol") alak az "amennyivel, aki, ami, ahol" helyett. Közmondásokban ez ma is él (annyira, amennyire: archaikus ízzel), lásd: Ki mint veti ágyát...

    Ám kifejezetten ügyetlennek hat a vonatkozók efféle halmozása: "Irlandban, mely Európa minden országai között talán az, melyben a földbirtok legkevesebb kezek között találtatik"; "Mi e kegyetlenkedéseket... még inkább növeli, az" vagy a mutató efféle hiánya: "Valahol elvet nem foglal magában, melyen a jövő épülhessen".

    Jellegzetesen latinosnak-németesnek hat az igenevek ilyen használata: "látva a kőkerítések közé szorított kis szántóföldeket, rossz mívelésért silány terméssel fizetve gazdájoknak"; "egy kis földbevert kunyhó... rossz szalmafedelével meg nem őrözve lakóit az idő változásától"; "meg nem szerzi urának tartozó bérét". - De ez már inkább mondatszerkesztési kérdés.

    Mint például az alábbi (latinos) szórend: "Én embert természetesen szorgalmatost nem ösmerek", vagy "a napszámosok élelme ... függ azon kis darab földtől, néha fél acre-nél nem nagyobbtól..." Ezt így hagyni zavaró lett volna.

    Ugyanez áll Eötvös (roppantul gyakori) szenvedő szerkezeteire: "(Irland) mely 2 600 000 szegény ellátásával terheltetik"; "az ember... csak okok által bírathatik arra, mit tennie kellemetlen"; "megleend felelve reá"; "a kormánynak... erőszakosan feldöntetni kell"; "mitől (a törvényhozó) egyeseket jogtalanul megfosztott, az polgárai által... a törvény birodalmában bíratik".

    Gondolom, a coniunctivus visszaadásának ügyetlen kísérlete diktált ilyen mondatokat: "Feltévén, hogy az irlandi kapitalisták s birtokosok ez adó elviselésére elégségesek leendenek"; vagy "bizonyos út arra, hogy e birtok ... végre véghetlen kis részekre osztva a katolikusok kezeiből el fog tűnni."

    Végezetül: csak a gyakorlatlanságnak tulajdoníthatom az alábbi meghökkentően ügyetlen szerkezeteket: "azon feltételek, melyek alatt a zsellér e földet s kunyhóját, melyek nélkül nem élhet, bírhatja"; "az irlandi... munkát keresve Angliába átmegy, s ... ott bérért a legnehezebb munkákat végzi, melyekre angol nem találkozik, dolgozik, ő meg nem szerzi urának tartozó bérét."

    Szerkesztői önkényem második példájául szolgál nemcsak az, ahogyan a szokatlan, ügyetlen, nehezen érthető megoldásokat (remélhetőleg) csinosabbra, könnyebben érthetőre cseréltem, hanem az is, hogy egy sor mai füllel nem föltétlenül evidens alakot, szerkezetet meghagytam - hiszen a minden ízében simára gyalult, maira gleichschaltolt szöveg már egyfajta stilisztikai szinopszis volna, s a legkevésbé sem Eötvösé.

 

Ha már a szinopszis szóba került, lássuk a tanulmány eredeti fölépítését: megállt-e változtatás nélkül.

    A rövid bevezető különbséget tesz Anglia viszonylag megkímélt és Írország kilátástalan nyomorban tengődő szegényei között, majd fölteszi a kérdést: "A két hon felett egy ég boltozik: Irland földe éppoly jó és termékeny, mint a brit szigeté; kikötői számosak; népe elmés és iparkodó; határa a nagy atlantikum. S mért hát ennyi különbség e két testvérsziget között? miért ott annyi jólét, itt annyi szenvedések? ott annyi míveltség, itt a középkor homálya?" (Innentől az átdolgozott szöveget idézem.)

    Az I. rész megadja a választ: "Ahol a földbirtok kevesek által monopolizáltatik, ahol a munkát kereső nép ellenében csak egyes nagybirtokosok állanak, hol maga a nép a birtokból vagy legalább annak használásából kizáratik: ott csak koldusokat, csak szerencsétlen pórt kereshetünk. ... Így van Irlandban, ahol a földbirtok Európa minden országai között talán legkevesebb kezek között találtatik."

    Ezután a "legszegényebb osztályok" (a farmerek, a törpebérlők, a zsellérek és a napszámosok) földéhségének, eladósodásának, egyoldalú táplálkozásának és éhezésének, nyomorult lakáskörülményeinek megrendítő adatai következnek, s a titkos társaságok által a kilakoltatottak védelmére elkövetett "mezei vétkek" bemutatása.

    Majd az elemzés.

    "Az angol publicisták Irland mostani állapotját leginkább e következő okoknak tulajdonítják:

    1-ször: A pápista hitvallásnak, mely véleményök szerint minden komolyabb mívelődéssel ellenkezik.

    2-szor: Annak, hogy az irlandi nép az angol egyház fenntartására kényszeríttetik.

    3-szor: A felette nagy népességnek.

    4-szer: A nagyobb birtokosok országon kívüli lakásának.

    5-ször: A szegényi törvény hiányának."

    Eötvös finom iróniával cáfolja az első pontokat és éles logikával, részletesen ír a szegénytörvényről (melynek értelmében a szegényadóból tartják/tartanák el a közmunkára fogott ínségeseket).

    Gondolatmenete a következő:

    "A tőkepénz nem érez honvágyat, oda fordul, ahol kamatja nagyobb, ahol nyeresége biztosabb, s ha Irlandot oly elszegényülve látjuk, bizonyosan leginkább az az oka, hogy a törvénykezés a kapitalistát nyereségében nem védelmezheti."

    Különben is: "vajon egy olyan ország, melyet 2 600 000 szegény ellátása terhel, s melyben e szörnyű adó természet szerint csak a birtokost vagy a gyárost érintheti, kecsegtetné-e az angol kapitalistát tőkéinek átvitelére?"

    És ha az ír kapitalisták és birtokosok vállalnák ezt az adóterhet? Akkor sem biztos, hogy a támogatottak a támogatás fejében dolgozni fognak.

    "De az irlandi nép szorgalmas - így szól talán valaki -, teli nemes indulatokkal, s így bizonyára csak az fog a közellátáshoz folyamodni, kinek egyéb megélhetés nem juta." Eötvös ezt jámbor fikciónak minősíti. Egyébként sem lát értelmes közmunka-alkalmakat; ha kötelezni kell a támogatottakat, mire kötelezzék őket?

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2006 / 12   »   A Szegénység Irlandban és a szerkesztői önkény
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911