Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2006 / 11   //    «    27    » 
Ács József
Asztalnál enni
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Válasz Kazinczy Gábornak

 

Hogyan keletkezik az ingóláp? Hűvös éghajlaton a lefolyástalan földterületet elborító vízben az elpusztult növényzet maradványai és más szerves anyagok tőzegesedésnek indulnak, vízfelszínen lebegő részeiket megüli a szélhordta por, s a nedves-sáros masszát elkezdi benőni a tőzegmoha. Az állóvíz tükrén idővel süppedős, de ruganyos szőnyeg alakul ki, melyre, ha elég vastag, piknikezőként akár rá is léphetünk. Talpunk alatt érezni fogjuk a mélyben mozgó-hullámzó vizet.

    Mikor levele nyomán a jobb- és baloldaliság mibenlétét firtatom, úgy érzem, mintha elhalt életekből szőtt ingólápon járnék.

    A francia Nemzetgyűlés térbeli felosztását követő elnevezésekkel mindmáig egy régi konfliktus szerkezetét vetítjük rá a legkülönfélébb érdekellentétektől tagolt társadalom politikai terére. Ebből a sémából mégis nehéz kiszakadni, mert a politikai identitásképzés mind a mai napig használja ezeket a megjelöléseket - térben és időben erősen változó tartalommal. A szlogenekké zsugorodó ellentétpárokból így csinos ellentmondások kerekednek: az Egyesült Államokban a baloldalhoz a liberalizmust, a jobboldalhoz a konzervativizmust társítják, ugyanakkor a kommunista rendőrállam is baloldali, viszont csöppet sem liberális, a fasizmus pedig hiába jobboldali, konzervativizmus helyett éppúgy a társadalom gyors és forradalmi átalakításáról harsog, mint a baloldal, hiszen az államszocializmus és a fasizmus egyaránt modernizációs diktatúra. Különösen tanulságos lenne egyszer végiggondolni a Szovjetunió és az Európai Unió hasonlóságait és különbségeit, de nem lévén a téma szakértője, erre nem vállalkozom.

    A bal/jobb határvonal tehát mindenütt máshol húzódik, s teljesen más, ha eszmékről, mint ha politikai csoportokról beszélünk. A donquijotizmus és machiavellizmus törésvonala szerintem merőlegesen metszi ezt a határvonalat. Mindenkit megkísért, hogy szembeállítsa a maga donquijotizmusát az ellenfél machiavellizmusával - sokszor merő machiavellizmusból, de a donquijotizmus eredményességével.

    Úgy látom, hogy az "eszmék idealizmusa" és a "tények realizmusa" egyébként sem képes a másik tagadását következetesen végigvinni, mert a két szempont kiegészíti egymást: aki az eszmék lázában ég, az sem zárja ki teljesen a tényeket, csak saját szempontjai szerint kreálja-szelektálja, aki pedig a cinikus reálpolitika feltétlen híve, valójában azt is egy eszme tartja fogva.

    A mai helyzetben sem könnyű tájékozódni, mert sokszor az úgynevezett jobboldal is képviselet nélkül maradt baloldali értékeket hirdet, baloldali érvrendszerrel, miközben az úgynevezett baloldal a nyers gazdasági liberalizmus redukált álláspontjára helyezkedik. Ha a pénztőke érdekei nemzetek sorsát képesek a legsúlyosabban befolyásolni, ez ellen a hatalmi koncentráció ellen kinek kell felemelnie a szavát? A baloldalnak, mert nem tűri embernek ember által való ilyetén kizsákmányolását? Vagy a jobboldalnak, mert a gazdasági-pénzügyi szempontok fekete lyukként magukba nyeltek minden tradicionális emberi értéket, kiirtottak maguk körül minden más felfogást? Ha magam mindkét érvet felsorakoztatom, baloldali vagyok vagy jobboldali? A választ Önre bízom, kedves Kazinczy Gábor.

    Úgy látom, hogy a politikai identitásképzés őrülete, ami a politikai hatalomipari üzemek (pártok) működésének rettenetes mellékterméke, a csoportgondolkodás reduktív logikáján keresztül lassan magát a gondolkodást ássa alá és küszöböli ki. Ha egy közösségben senki nem veszi a fáradságot, hogy részletekbe menően kifejtse, mit gondol, mert úgy véli, elegendő a forgalomban lévő teljesen inadekvát sablonokra utalni, ha beéri azzal, hogy csak sugall, éreztet, összekacsint a másik csoport ostobaságán, akkor annak a közösségnek előbb-utóbb vége: olyan sorsra jut, mint az egyik Kafka-aforizma embere, aki saját asztala hulladékát habzsolta, ezért leszokott arról, hogy odafent, az asztalnál egyen - így aztán egykettőre vége lett a hulladéknak is.

    Levelét köszönve, s a közbeszéd párbeszéddé alakulásában reménykedve üdvözli egy Liget-társ.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2006 / 11   »   Asztalnál enni
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911