Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2006 / 10   //    «    16    » 
Handi Péter
A szellem cselei
próza 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Nyár közepén ültem egy csörgedező hegyi patak mellett, hűs kövön, tenyeremet belógattam a hideg hullám-rohamokba, bámultam a kristálytiszta vízben ragyogó kavicsokat, s ha időnként markomba loccsant a patak, jóízűt hörpintettem - jól éreztem magam. Talán túlságosan is, felelőtlenül jól, hiszen az ilyen pihenős, ellazulós állapotban "szokásos" létfilozófiai füstölgések helyett (vagy inkább után?) azon kaptam magam, hogy absztrakt ötletek, a logikának és tapasztalatnak ellentmondó gondolatvillámok ugranak agyamba. Például: mi lenne, ha egy víz-markolással egyszerre csak sós tengervízzel telítődne a szám ebből a patakból, de csak másodpercekre, mert a következő merítés forró vizet lökne tenyerembe, mintha a meder megelégelné a hideg édesvíz monoton bugyogását és másnemű, rejtett forrásokból keverné a vízömlést. Röviden: ha a patak csalna.

    Mi lenne? Elfogadnám a tálalt valóságot, különösen, ha ezek az édesvizű pataktól váratlan zamatok befészkelnék magukat ízlelő-gumóimba és jóleső izgalommal hömpölyögtetnék érzékeimben mintegy az egész patakot.

    Ilyen patakként olvastam és éltem át Bíró Zsuzsa új könyvét: a magán-történelem forrásaiból egy-egy hullám váratlanul átcsap a kronológiailag akkor folyó világtörténelembe, melynek ismert kanyaraiban előtűnik egy hézag, s ezt tölti ki Bíró Zsuzsa a szemem láttára szellemtörténeti tapasztalatai, tudása és egyéni dokumentumai, írói fantáziája mozgósításával. Csal. "Fogynak a puzzle-darabkák, gyakrabban csalok" - mondja maga is, amikor a valós történet-mozaikot foltozni kell a lehetségességgel, hogy összeálljon és elképzelhető legyen. A kafkai indíttatású, sötéten villódzó Álom-rémület Milena Jesenskáról és Margarete Buber-Neumannról szól. A huszadik századi poklokon át-rángatódzó kommunista Buber-Neumann az NKVD egyik Gulagjában (mert hová is kerülhetne a harmincas évek Moszkvájából egy európai értelmiségi) egy nap rabtársaival arra ébred, hogy az őrök ruhát osztanak, majd jobb körülmények közé kerülnek, úgyszólván felhizlalják őket, s végül vonatra terelik a társaságot. Az utazás alatt a rabkosztnál valamivel jobb ellátásban részesülnek, de a világban történtekről az évek óta tartó teljes hírzárlat miatt semmit sem tudnak. Optimista feltételezések élednek: talán meghalt Sztálin, talán az osztrák és német foglyok számára, akik eljöttek a Szovjetunióba az országot építeni, valamilyen párton belüli esemény szabadulást hozott - a rejtély megoldhatatlan számukra. Aztán a vonat megáll Breszt-Litovszkban, a vasúti hídon, a szovjetek által megszállt Lengyelország határán. Mindeddig Margarete beszél a tényekről, emlékirataiban. Ezerkilencszáznegyven február nyolcadikát írunk. Csípős hajnal a hídon, a Bug fölött. "Megpróbálom elképzelni azt a hajnalt a hídon" - közelít a dermesztő jelenethez Bíró Zsuzsa. A "szabaduló" foglyokat az NKVD fegyveresei a híd közepéig kísérik, s a másik oldalról megindul a halálfejes SS különítmény, hogy átvegye őket.

    Hordaléktörténelem, amit az író összekapar a huszadik századi húsdarálóból és Kafka szavával - mintha a sajátja volna - Álom-rémületnek nevez. Groteszk módon emlékezetembe hozza a BBC egyik szatirikus műsorának (Monty Python) jelenetét, melyben egy férfit kínoznak a Lubjanka nyirkos vallatócellájában. A fogoly elájul, majd magához tér egy bájos, napos-virágos angol kertben, jóságos anyóka hajol fölébe. A férfi mosolyogva fellélegzik, "Oh", rebegi megkönnyebbülten, "szörnyűt álmodtam, de jó, hogy ez a valóság!" Az anyóka azonban a fejét rázza: "Neeem. EZ az álom. AZ a valóság!..."

    A történelmi hordalék tovább sodródik a könyv írásaiban: New Delhiben az amerikai konzul kezében pillanatra megáll az arany töltőtoll, amint a politikai menedékjogot kérő Szvetlána az adatfelvételnél bediktálja apja nevét. Ez csak egy villanat, mert a narratíva ezúttal ezerkilencszázhetvennégyben Bíró Zsuzsáék lakásában bonyolódik, ahol a telefonszerelő a hibátlanul működő készüléket igyekszik "megjavítani", mert a központból ide küldték... "Ki ne tudná, hogy a rejtélyesen kiküldött telefonosok valójában a rendszer jelképei?" Sokat kattog - segít be némi iróniával az előfizető, de a szerelő már felegyenesedve lecövekel a könyvespolc előtt, "Követem tekintetét, a tiltott könyveket szúrja ki, a máglyára ítélt darabokat..." A. Zinovjev, Koestler, Méray, Bukovszkij, Sziniavszkij, Brodszkij tekint a polcról a telefonszerelőre, csupa tiltott áru, engedélyezett nyugati utak becsempészett csemegéi.

    Másutt markolva a könyvből: Lindbergh átrepüli az óceánt, az Apák mozijának filmkockái peregnek, beleszőve a szörnyű korszak felé menetelő - erről mit sem sejtő -, szerelmesen flörtölő-zsörtölődő jövendő szülőket; régi Stühmer-dobozban talált levelek félmondatai bonyolítják a cselekményt, közben Trockijt meggyilkolják és Jeritza Mária elénekli Budapesten a Turandot főszerepét. Csak jelezhetem a sokrétű, káprázatos dramaturgiával görgetett írói mozi elemeit, hiszen éppen az a varázsa, ahogy dokumentum és képzelet eleven művé lényegül.

    A kötet műstoppolt történetei ellenállhatatlan erudícióval hömpölyögnek, a szerkezet voltaképpen ellentmond az esszé-követelte precizitásnak, de hát mi is az "esszé" valójában? Gyergyai Albert - miután főt hajt Montaigne műfaj-indíttatása előtt - azt írja, hogy az esszé minden valószínűség szerint a levelek, az arcképek, a maximák társasjátéka, az emberi társaság elemzése és javítgatása. Az idők folyamán aztán ez a forma a világirodalmi kánonba épült, filozófiai erezetekkel, a magyar irodalomban korszakalkotóvá vastagodott, olyannyira, hogy "esszéíró nemzedékről" is szó esik. Én a Bíró Zsuzsa-esszét a Gyergyai-féle interpretációhoz kapcsolnám, de az ő új szerkezete felöleli a történelmi detektívregény - ha van ilyen, és ha nincs: akkor most már van - izgalmát, árnyékolva-lágyítva az esszéíró anekdotázó szubjektivitásával. A kötet darabjainak sodrása olyan, mint a gyorsvizű folyóé - lám, patakkal indítottam, ez lett belőle. A lapokon átvonul a mi "rémületes" huszadik századunk, a megsejtők érzékeny, de gyenge vészjeleivel, a magántörténelem egyidejűleg pereg a köz-történelemmel, a szálak rendszerint egybeesnek, a Nagy Szövet (Tabló?) részévé válnak. A szellem cselei ezek, mert az egyedi előadásmód mögött Bíró Zsuzsa impozáns tudása áll - szellemi áramlatokról, az azokat forgató és néha megforgató emberekről.

    (Tépelődöm közben: az Apák mozija esszéi (esszé-novellái) a közelmúlt, a huszadik század fájdalom-hullámain sodródnak. Vajon az egyedüli oldó medicina az Idő lenne, aminek teltével elviselhetővé válik a Múlt? Lehet-e egyenlőségjelet tenni olyan szimbólumok közé, mint Drezda és Bejrút, Lidice és Hirosima, Treblinka és Ruanda? Az egyenlőségjelekkel mindig baj van. Ahogy itt ülök a huszonegyedik századbeli fotelben, előttem a tévé villanyújságja és ölemben Bíró Zsuzsa nyitott könyve, megérteni vélem a viszszatekintés némileg békéltető hatását. A ma szenvedése és öldöklései ugyanúgy elmesélhetővé lesznek-e, ahogy a könyv lapjain vetítődő idők? Hiszen harminc éve csak, hogy az USA romokba bombázta-mérgezte Vietnamot, s az ázsiai ország ma nyájas vendéglátója az amerikai polgároknak.)

    Felzaklató és megnyugtató Bíró Zsuzsa könyve. Drámaiságát könnyíti a szerző "stratégiailag" jól alkalmazott humora - ezért is olyan magával ragadó, olvasmányos. Gyanítom, hogy műve ellenáll a szakavatott kritikai elemzésnek: az írások mondanivalójához nincs mit hozzátenni, azokon nincs mit igazítani. Aki ilyesmivel próbálkozna, Bíró Zsuzsa identitását sértené. Persze sajnálom, ha ezzel közel járok a Tökéletesség végeredményben embertelen képletének körülírásához. Nem is erről van szó. Inkább arról, hogy az Apák mozija mint a történelmi esszé emlékiratba oltott hajtása (hogy újabb meghatározással kísérletezzek) lebilincselő olvasmány - de ezt mondtam már -, és szeretnivaló.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2006 / 10   »   A szellem cselei
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911