Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2006 / 7   //    «    6    » 
A SZABAD LELKEK VÉGTELEN SZORONGÁSA
Bíró Béla
Credo, quia absurdum
esszé 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


 

"Össze kell varrnunk azt, ami elszakadt, felfogható igazságot kell szolgáltatnunk egy nyilvánvalóan igazságtalan világban, meggyőző boldogságot a század nyomorúsága által megmérgezett népeknek."

 

A mondat azt az állítást is implikálja, hogy valami valóban elszakadt, hogy az igazság valóban kérdésessé vált, azaz hogy nem valamiféle megtévesztésnek vagyunk az áldozatai, hanem a világban magában következett be szakadás.

A jelek azonban arra mutatnak, hogy ennek éppen az ellenkezője történt.

A felvilágosodás óta eltelt évszázadokban egy fordított vallás (úgy is mondhatnánk: anti-vallás) születésének lettünk áldozatai. A racionális valláskritika még úgy tekintette, hogy a vallások a valóság meg nem értett, az adott kor szellemi színvonalán racionalizálhatatlannak bizonyuló aspektusait ruházták fel antropomorf jegyekkel.

Ha alaposabban belegondolunk, a mai "tudományos"-nak nevezett világkép alapját is csupa olyan tétel képezi, mely egyértelműen a valóság meg nem értéséből ered. A modern tudományosság, miközben a megmagyarázhatatlan jelenségek körét a tudományos forradalom térhódításának századaiban jelentősen leszűkítette, gondolatrendszereinek kiindulópontját minden esetben egy megmagyarázhatatlan, ugyanakkor "kétségbe nem vonható" jelenségben rögzítette. Ezzel az egyistenhittől fokozatosan visszakanyarodtunk a többistenhitig. Minden szakmának megvan a maga külön bejáratú istensége.

A fizikában ez az Anyag, a biológiában az Élet, a pszichológiában a Lélek, a társadalomtudományokban az Egyén, a filozófiában a Szellem. S az istenségek eme koszorúja fölött a mindenható főisten, a Véletlen uralkodik.

Ezek a fogalmak minden vonatkozásban kimerítik az istenség definícióját. Senki nem tudja megmondani, pontosan mit is jelentenek. Hiszünk bennük, mert lehetetlen, hogy ne léteznének, létüket azonban, legalábbis abban a formában, amelyben imádjuk őket, nem vagyunk képesek bizonyítani. Úgy lebegnek az adott tudományterületek vizei fölött, mint az őskáosz végtelen térségei fölött az isteni szellem.

Van azonban egy lényegi különbség is. A hagyományos vallások istenüket vagy isteneiket jobbára az emberi ész számára felfoghatatlanoknak tekintik, s úgy vélik, az istenség csak a misztikus intuíció révén közelíthető meg. De úgy igenis megközelíthető. A tudomány azonban az emberi észen kívül nem ismer más instanciát. Minden, ami érthetetlennek tűnik, nélkülözi a létezés attribútumát. A világ jelenségeit két nagy halmazba sorolja, a már megértett és megmagyarázott, és a még meg-nem-értett és meg-nem-magyarázottak halmazába, s úgy véli, csupán idő kérdése, hogy valami a másodikból az elsőbe kerüljön át. Egészen addig, amíg - a végtelenben - a második halmaz végképp kiüresedik, az első pedig a végtelen telítettség állapotába kerül. Minden csak türelem és idő kérdése. Ezért szellemi visszamaradottságra vall, ha valaki a végső kérdésekről elmélkedik. Azokat elég majd a végén tisztázni, amikor minden adat rendelkezésre áll.

Az embernek addig is az éppen esedékes kérdések megoldására kell fordítania minden energiáját. S nagyon rosszul teszi, ha tovább lát az orra hegyénél, ez esetben ugyanis "bizonytalan" feltevésekre kell hagyatkoznia... A modernitás nagy kételkedőinek, Wittgensteinnek és társainak ezt a látásmódot a legkisebb mértékben sem sikerült megváltozatniuk. Látszólagos sikerességük dacára sem. Világunk főpapjai, a technokraták (lásd Farkas Attila Márton A technokrata mákony című esszéjét) ma is a mindentudás jegyében tartják prédikációikat...

Hogy a tudós-technokrata, aki a bizonytalan feltevéseket ily vehemenciával elutasítja, végső fokon mégis a tökéletes bizonytalanságra, azaz a véletlenre alapozza világképét, ez a modern tudományosság legemberibb és a vallásokkal legmélyebb rokonságot mutató vonása.

A vallások legértékesebb felismerését azonban, azt ugyanis, hogy mi emberek biológiai felépítésünk korlátaiból - s az ezekkel összefüggő tapasztalat és logika ismeretelméleti elégtelenségéből - adódóan képtelenek lehetnénk a valóság bizonyos aspektusainak tapasztalati és racionális megértésére és feltárására, a tudomány (legalábbis annak gazdasági, társadalmi, kulturális létünket megalapozó technokrata változata) elutasítja.

Minden valószínűség szerint ebből az elutasításból fakad a "szakadás", melyről Camus beszél. E szakadás azonban nyilvánvalóan nem a világban, hanem az emberi szellemben következett be. Megtévesztettük önmagunkat.

A megtévesztés feltehetőleg csak akkor tehető jóvá, ha a tudomány is a maga sajátos helyére kerül, sajátos vallási képzetrendszerként integrálódik egy szélesebb vallásosságba. Ez a lépés természetesen a hagyomány által szentesített tételes vallások meghaladását is jelentené. Azaz gyakorlatilag maguk a természettudományok olvadnának bele egy új, a racionális tapasztalati tudást is akadálytalanul integrálni képes magasabb rendű vallásosságba.

Ez a vallásosság a hagyományos vallások első megrendülése, az antikvitás óta létezik. Művészet a neve.

Korunk, melynek legfőbb tendenciája épp ennek az egyedül igazi (és minden korábbi vallásosságnak is legfontosabb elemét képező) vallásosságnak az elutasításán alapul, épp ezzel az elutasítással, s implicite önmaga minden korábbinál tragikusabb elembertelenítésével készíti elő önmaga bukását. Igaz, ahhoz, hogy e bukást az emberiség újabb felemelkedése követhesse, valahogy túl is kell élnünk.

Nos, éppen ez az, aminek esélyében - az emberiség jelen állapotából ítélve - aligha lehetünk bizonyosak. Legfeljebb hihetünk benne. Mert az emberiség halála éppoly képtelenség, mint saját személyes pusztulásunk. Credo quia absurdum.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2006 / 7   »   Credo, quia absurdum
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911