Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2006 / 5   //    «    6    » 
Ács József
New York csöndes lobogása
esszé 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Révész Tamás, idén 60 esztendős fotográfus egy évtizede a modern civilizáció fellegvárában él. Átrepülte az óceánt, mint Pilinszky hőse, Környei, a Beszélgetések Sheryl Suttonnal elbeszélője, aki meg akarta írni New York történelmét, ám hiába olvasott a tárgyról, hiába járt-kelt aztán nyitott szemmel

a sugárutakon, be kellett látnia, hogy régóta dédelgetett terve kútba esett.

A felhőkarcolók modern katedrálisaiban lüktető óriásvárosnak ugyanis csak jelene van. Mert mindvégig egyazon akarat munkálkodott benne, a múlt itt nem oka a jövőnek: a hajdankor a jelen síkjába préselődve éppúgy mellérendelő viszonyban álldogál, mint az üvegpaloták árnyékába szorult régi épületek vagy az utca forgatagában az ideáramlott sokféle bőrszín, szokás, kultúra. Amit a történetíró képtelen megragadni, megragadhatja az, akinek szakmája éppen az időtlenségbe dermedt jelen: a fotográfia.

    A rács, a grid téglalapjaiba ejtett moccanatlan, szürke épülettömbök élettelensége különös ellentétben áll az egész képződmény organikus jellegével. Az utcák vonalzóval tervezett érrendszerén haladó forgalom, melyet a jelzőlámpák megfeszülő és elernyedő záróizmai szabályoznak szigorú időrend szerint, valójában az ismétlődés kényszerétől hajtott anyagcsere-folyamat: az állandóan változó időtlen célra tör: a homeosztázisra. New York, a Város, a maga rasztereivel, négyzethálóival, földre fektetett és magasba emelt monumentális, három dimenziós rácsrendszerével emlékmű: önmaga emlékműve.

    Révész képein redőnylamellák és függesztőkábelek, korlátoszlopok és ablaknégyszögek hirdetik a tervezés egyik alapművelete, a mennyiségi sokszorozás egyeduralmát. Bár a magasépületek, e megkövesedett oszlopdiagramok, az élet kiszámíthatóságát (és kiszámítandóságát) hirdetik, New York utcáin az oda látogatót mégis az élet kiismerhetetlenül örvénylő tarkabarkasága fogadja. A rikító színek, az ezerféle zaj, a magukat kellető árucikkek, az időtlen tekintetű próbababák vagy a sok emelet magasban lebegő arcok mit sem enyhítenek a jövevény magányán: legfeljebb annyit, mint a tükörképek a homlokzatok üvegén. Ezért aztán ha a park fái közül a magasba tekint, hajlamos az emberalkotta toronyházakat is földből sarjadzott növénykolosszusok kiszáradt törzseinek vagy szélcsiszolta sziklatömböknek, mindenestre természeti képződményeknek tekinteni. A nagyvárosi magány nem csak az ideszakadtak, a bevándorlók előjoga: bárki részesedhet belőle. Ám aki nem csupán átutazóként akarja benyomásait fotópapírra rögzíteni, de letelepedni szándékozik ebben a városban, annak a színpompás de fárasztó felszínnél többet kell megragadnia: olyasvalamit, amiből a város pezsgő művészeti élete táplálkozik. "Itt mindenki idegen, és senki se az. New York-ot, mondják, senki se ismeri. Naponta változik, akár a tenger, egy pillanat alatt ?fölfogható?, s akár a tenger, öröktől ismerős.", írta Pilinszky. A Párizsból ideköltözött, s jó két évtizede halott André Kertész nyomdokában járó, s talán épp ezért a színeket elhagyó, a hangosfilmet némafilmre cserélő Révész épp ezt a mélyben rejlő különös transzcendenciát kereste és találta meg a fekete-fehér New York-ban.

    A sebezhetetlennek hitt várost olyan hihetetlen támadás érte, amire, mint kiderült, nem volt felkészülve. Csapást mértek egy szimbólumra, s ezzel megtört az időtlensége, az idő felettisége: a történelem egy beláthatatlan eseménysor kiindulópontjává tette. Ma már nem tudjuk szorongás nélkül nézni Révész kötetének címlapján a Világkereskedelmi Központ tornyait: baljós felhőzet alatt sötét vaskerék, a levegőben egy felzavart sirály. Megint csak Pilinszky elbeszélőjének szavai kívánkoznak ide: "Egy biztos. Erről a városról bármit megfogalmazok, frivolnak hat. Vázlatosnak. Vagy maga is az? Igen, maga a város is az. És mégse. Épp ellenkezőleg. Hiába a szörnyeteg ragyogás, New York egyetlen gyertyaláng. Ez áll a kéziratban is: New York magában égő gyertyaszál."

 

Révész Tamás New York fotóiból rendezett kiállítás május 14-ig még látható a KOGART Házban (1062 Budapest, Andrássy út 112.) naponta 10-től 18 óráig.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2006 / 5   »   New York csöndes lobogása
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911