Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2006 / 5   //    «    10    » 
Kőbe vésve - a kőbányai sírköves iparról
esszé (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Az őskorban, mintegy százezer évvel ezelőtt - s a tudósok innen számítják az emberré válást - őseink gondoskodni kezdtek halottaikról. Az idők során a holtak testét vagy hamvasztás utáni maradványait a lakóhely alatt földelték el - a rómaiak pedig már házukban, díszes urnában tartották az elhunytak porát. Az egyiptomiak sírkamrába rejtették a bebalzsamozott holttestet, az ókori Közel-Kelet népei földbe temetkeztek, de nem egyformán temettek gazdagot meg szegényt. Az egyszerűbb ember teste csupaszon, a módosabbé agyagkoporsóban került a földbe. Az Ószövetség népe csak a súlyos bűnösök holttestét hamvasztotta, egyébként a testet megmosták, gyolcsba tekerték, mirhával és aloéval illatosították, s lehetőleg még a halál napján eltemették. A szegényebbek a saját földjükbe ásott gödörbe kerültek, a sír fölé kőrakást emeltek. A gazdagabbak testét sziklaüregbe tették, fedetlen kőkoporsóban, vagy egyszerűen a sziklába vájt padozatra helyezték.

    A keresztények a zsidóktól vették át a temetkezési szokásokat, de a bensőséges családi eseményt felváltották az egyházi szertartással, és a temetőket is egyházi testület gondozta. Az egyház sokáig tiltotta a halottak hamvasztását. A keresztény temető áldott hely, ahová korábban a halottas háztól, ma többnyire a ravatalozóból, ima és zsoltáréneklés mellett viszik a halottat. A holttestet vagy a hamvakat a ravatalozóban és a nyitott sírnál, illetve a kolumbáriumnál is beszenteli a szertartást végző pap.

    A temető minden korban megmutatja - legelőbb is, hogy hittek-e az emberek az örök életben. Az ókori szokásoktól a mai sírfeliratokig sok-sok érzékelhető, mondhatni tárgyiasult jelet találni a hit vagy éppen a hit hiányának élet- és például családszervező funkciójáról. A zsidók kősírjai, temetkezésre használt, sziklába vájt üregei lakott helyeken kívül, fás, ligetes területeken voltak.

    A keresztény ókor halottait a földbe temették, olykor sírkápolnát emeltek a halott fölé. Később a templomok, bazilikák fala mellé helyezték halottaik szarkofágját, s föléje olykor tetőzetet is emeltek. Krisztus után az első öt évszázadban a templomba temetkeztek (a papok mindenképpen), a 6. századtól azonban az egyház már korlátozta ezt a szokást. Így jöttek létre temetők a templomok körül a középkori Magyarországon is. Klerikusok, uralkodók továbbra is temetkezhettek a templomba. Egyetlen Árpád-házi királysírunk, amelyről tudjuk, hogy a mai napig háborítatlanul, azonos helyen őrzi a király maradványait, I. Andrásé, a tihanyi bencés apátság altemplomában.

    A 16. századtól közegészségügyi okokból kerülnek a temetők a településen kívülre. A temetők többsége még egyházi tulajdonban van, de a községi temetőt is megáldja az egyház. A településen kívüli temetőben aztán kápolnát építettek, és legalább egy keresztet elhelyeztek középen. Már az őskeresztények állítottak a sírok fölé keresztet, ezt a katakombák sírüregeiben is megtaláljuk.

    A budapesti Új Köztemetőt (Kozma u. 8-10.) 1886. május 1-én nyitották meg, 318 kat. hold területen, a volt Eszterházy-birtokon, melyet - miután nem lehetett megművelni - a gróf a városnak ajándékozott. Jelenlegi területe - az 1914-es, 1933-as, 1938-as, 1942-es és 1950-es évekbeli bővítések után - kb. 560 kat. hold és 301 parcellára tagolódik. A területi elrendezés, valamint a temető fő épületei Ziegler Győző műépítész tervei alapján készültek 1903-ban.

    Az első temetés 1886. augusztus 6-án történt, Závoly Viktóriát, egy napszámos özvegyét az 53-as parcella 2. sorának 11-es sírjába helyezték. Azóta kb. 1,5 millió halottat temettek itt el.

    A ravatalozót és a hűtőházat 1921-1925-ben építették. Felújításuk és bővítésük 1978-1985 között történt. A Pomsár János tervezte krematóriumban 1968. május 2-án két gázzal fűtött kemence és három hűtőfülke kezdte meg működését, a ?70-es években itt is bővítettek.

    A katonai temető 1903-tól két parcellában volt, az I. világháború után 25 kat. hold területre növelték. 1955-ben a Honvédelmi Minisztérium lemondott a katonai sírok gondozásáról, ekkor kb. 20 ezer I. és II. világháborús halott sírját szüntették meg. Az intézkedés azonban súlyosan sértette az 1929-ben kötött Genfi Nemzetközi Szerződést.

    A hamvak szétszórása és hazavitele 1984-től engedélyezett.

    A 19. század elején Magyarországon még voltak járványtemetők. Az utolsó a jelenlegi kőbányai kínai piac területén volt, de olyannyira megfeledkeztek erről, hogy még a legrégebbi kőfaragók sem hallottak semmit, ami szájhagyomány útján őrződött volna. Állítólag az orvost összezárták a halottnak hitt beteggel, sőt, zsineggel is hozzá kötötték, hogy ha mégis tetszhalott volt az illető, és éjjel megmozdult, az orvos azonnal érzékelje az életjelet.

    Az Új Köztemetőnek a múlt század elején még harangöntők is dolgoztak, ám ahogy a város gyarapodott, el kellett költözniük, mert a harangok próbája zavarta a lakosokat. Most - úgy mondják - valahol Vác környékén vannak. Kérdés, hogy a mostani repülőforgalom nem zavarja-e jobban a lakosokat - és a holtakat.

    A temető különös világ, olyannyira, hogy talán megkockáztatható: funkciója ellenére nem csak a múltat idézi. Először is rengeteg furcsaságot látni. Például a Bukovi Márton futballista emlékére készült, kőből faragott stadiont.

    Kínos abszurditások is megesnek: miután "nagyüzemesedett" a temetés, és a temetői rendtartás is szigorodott (jelenleg a sír-megújítás ideje 25 év), aki nem intézkedik időben, más sírját találhatja nagyszülei nyughelyén, ahová talán csak két hete még virágot vitt. Az elembertelenedés megakadályozása elsődleges feladata a sírkőkészítőnek. Munkáját így nemcsak a műhelyben, hanem az irodában is végzi, mikor a megrendelőkkel beszél. Aki nem együttérző, nem elég figyelmes, nem lesz jó sírköves - még ha "szakmailag" felkészült is. Igaz, a sírkövet nem a "friss" gyász idején állítják, mert a "beépítés" csak akkor ajánlatos, ha már nem kell tartani a talaj süllyedésétől. Mégis, éppen a sírkő megrendelése elevenebbé teheti a hozzátartozó fájdalmát - olykor a veszteség ambivalenciáját, vagy akár a bűntudatot. A sírkőben aztán minden sűrűsödik: konvenció, hamis pátosz, fegyelmezett fájdalom.

    Aki meg akarja ismerni egy település lakóinak szokásait, hitét, szellemi szintjét, ízlését, legelőbb is nézze meg a templomot, a kocsmát és a temetőt. Kisebb helységekben a közös gondozás színvonala is árulkodó. Ausztriában van olyan temető, amelynek sétányait naponta takarítják partvissal.

    Az idős kőfaragók azt mondják: régen a szakmabeliek igényesebbek és képzettebbek - vagy másképpen képzettek - voltak. A szobrászművészek is készítettek síremléket, s ezzel mintegy mértéket adtak.

    Amikor az ötvenes években gyakorlatilag megszűnt a külföldi gazdasági kapcsolat, több kőféleség behozatala leállt, kiváló minőségű anyagokhoz egyáltalán nem lehetett hozzájutni, így egy ideig feldolgozták a régi sírköveket, aztán amikor ez a lehetőség kimerült, következett a műkövesek ideje. Ők formákat készítettek, és sorozatban gyártották a műkő-termékeket - roppant kevés fantáziával és ízléssel: volt ezen virágtartó váza, esetleg valami faragás, meg mondjuk egy galamb.

    A kilencvenes években viszont ömlött hozzánk - Európából, Ázsiából, Amerikából is - a gránit és a márvány. Drága ugyan, de van rá vevő, így ismét háttérbe szorul a műkőgyártás. Újabban megmunkálatlan szikladarabokat is felállítanak sírkövekként. Újra vannak kőfaragó mesterek, akik az elhunyt egyéniségéhez illő sírkövekre "szakosodtak", s az emlékmű formáját, anyagát, díszítését a hozzátartozóval folytatott hosszú beszélgetés után alakítják ki.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2006 / 5   »   Kőbe vésve - a kőbányai sírköves iparról
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911