Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2006 / 4   //    «    8    » 
Gyöngyösi András
Korpusz
vers 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Csak a teste - fellengzős sírokra szokták írni -,

de az aztán, legalább az; csak a testét szerettem megint,

az egy tömbből kiöntött vízköpőt, szárnyas nikészerűt,

csak a testébe olvadtam, halott fogait,

hajszálait élveztem, csak a testem lobogott vele;

valami jóság mégis átdereng a harisnyán a boka ívéből,

valami nyálcsorgás, mély remegés,

kivetkőzés, szellőzködés a nyitott ablak előtt,

lengébb és lengébb pózok, belehalt a lelkem;

csak a testem emlékezik, legalább az,

- korpusz delikti -, bár senki sem ölt,

mégis meghaltunk lágyan,

ahogy seprőjével kavar a dobos;

azután mivé is válik ez a rikító tömeg?,

magát ismétli, beleragad a mézbe,

majd felfénylik újra az ablakkeretben;

csak a teste, másképp nem lehet,

csak ez a villámló vallomás, hajló,

ingó barnaság, fehérség, lélekomlás,

látó, beszélő, értő központok fondorlatai,

anyagokat felvevő, kiadó szervek mutatványai;

nyomáskülönbség kérdése,

- homo hidraulikusz és homo pneumatikusz -?

ízetlenül játszik a természet ebben a kiosztásban,

de végtelenül ötletesen, valami mozgást olajozni

nedvek áradnak forgáspontok, nyílások felé;

a pillanat, mikor úgy tűnt, enyém volt,

csak a teste, az illanó látomás;

majd végképp az enyém lett, mihez kezdjek vele?,

ennyi meg ennyi kiló, kiterjed, szétfolyik,

összegöngyölődik, határait veszti, újra képpé áll össze;

csuklóján karóra, gyűrűk ujjain,

rágja őket, megigazítja velük tincseit,

megáll kontraposztóban az erkélyajtó előtt,

milyen is a száj?, nem kérő, nem vádoló,

magára figyelő, mely kéz metszette belé ívét?,

méhek a mézét kiszopogatták,

évre év, görnyedő, hegyesedő némiképp,

botrány az utca lenn, merő testiség,

lökdösődés egy illatért, eltakarja, a mozdulat;

kezdhetem újra hónapokkal később,

ugyanaz őszebben néhány ősszel, holddal,

töretlen őrzi mélyét, tőle nem láttam a varkocsos sereget?

sem a számok pimasz hadát, megengedte.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2006 / 4   »   Korpusz
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911