Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2006 / 2   //    «    4    » 
Farkas Attila Márton
Zsidókérdés Magyarországon - ma
esszé (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



 

"Egyre forrong és bugyog, spriccel a zagyvaság; ki tudja: nem lehetséges levenni a tűzrõl, vagy éppen hogy nagyobb és nagyobb lángon fõvetik. Hogy a "zsidókérdés" - így, ebben a fogalmazásban - ma éppúgy kreált, gonoszul manipulált, mint hatvan vagy nyolcvan vagy százhatvan esztendeje. Nem mintha a gyanú igazolódása, hogy igen, kreált és manipulált, bármit változtatna a tanácstalanságomon."

Levendel Júlia: Egy "vonatkozás" kínjai

 

(részlet)

 

Nemzetpatológia

 

Alig akadt ismerõsöm, akit ne néztek volna életében legalább egyszer zsidónak. Ideértve természetesen antiszemita ismerõseimet is. Továbbá alig találkoztam olyan értelmiségi társasággal - a szűkebb baráti köröktõl a mindenféle klubokon, egyesületeken, a legkülönfélébb világnézeti csoportosulásokon át a munkahelyi kollektívákig -, ahol a "ki zsidó - ki nem az" kérdése elõbb vagy utóbb, így vagy úgy, ilyen-olyan-amolyan formában, föl ne merült volna.

 

Megvallom, nem kis viszolygással fogtam hozzá ehhez az esszéhez, de nincs mit tenni: ha valaki a honi politikai közbeszédrõl ír, a téma kikerülhetetlen. Egyébként épp a napokban, amikor ezeket a sorokat rovom, röppent föl egy bizonyos intézmény falai között bizonyos körökben, hogy az új igazgató zsidó. Pedig battonyai parasztgyerek az istenadta, és mindkét ágon színkatolikus. Hirtelen nyert "zsidóságában" nyilván közrejátszott, hogy viselkedése, beszédmódja "jellegzetes bölcsész", bár úgy hiszem, még inkább oka e hiedelemnek, hogy nem rajong az újõsmagyar hitvilágért, és nem osztja az ahhoz automatikusan társuló politikai nézeteket. S hogy egy ilyen alak lett az igazgató, az "nyilván nem véletlen". Igaz, ez csak váratlanul kapott adalék (vagy inkább: illusztráció) írásomhoz, a példákat tucatjával lehetne fölhozni, s gyanítom: nem kell hozzá valami nagy élettapasztalat.

 

Színkatolikus anyámat fiatalabb korában páran szintén zsidónak nézték, vélhetõen oldalági szerb kisnemes õseitõl örökölt sasorra és sötétebb haja miatt. Bár a lezsidózásnak olykor még a látványos "ellen-rasszjegyek" se akadályai. Így például egyesek zsidónak vélték hatalmas termetű, vörösesszõke, kék szemű, félig-meddig morva származású, inkább vikingnek kinézõ barátomat, mert elkötelezett jogvédõként "segíti a cigányokat", és a cigányokat ki más segíti ma Magyarországon? Még engem is néztek zsidónak egy alkalommal: a honvédségnél "értelmiségi szövegeim", illetve "elvont" (értsd: nem ponyva) olvasmányaim okán egy antiszemita fõtörzs - aki egyébként kedvelt (!) -, miközben az elhárítótiszt egy megzsarolt katonatársammal figyeltetett mint nacionalistát és irredentát. Egzotikus külsejű, szefárd gyökerű feleségemben viszont csak ritkán látták meg származását, inkább cigányozták, fõként gyerekkorában, késõbb meg arabnak nézték. Ahogyan több, félig vagy egészen zsidó származású ismerõsöm is elmondta már, hogy sokan "nem gondolták, hogy õ is az", hiszen se külsõleg, se viselkedésre nem volt bennük semmi "zsidós". De ha kell, egész szakmák tudnak azok lenni, példa erre, amit egy biológus barátunk nemrég mesélt fölháborodottan, hogy ti. az ELTE Természettudományi Karán sokan "ronda rasszista módon" utálják és kívánják a fenébe az egyetem által hozzájuk telepített szociológusokat. Egyszer valakivel Major Tamás "keresztény úri" származásán vitatkoztam, mondván: bátyja, Major Ákos népbírósági ügyész, hadbíró százados volt, s úgy tudom, a második világháború idején nemigen fordult elõ, hogy zsidó hadbíró legyen. Ismerõsömet nem tudtam meggyõzni, minthogy véleménye szerint "keresztény ember nem lehet olyan kíméletlen, fanatikus kommunista". Persze Major legalább tényleg kommunista volt, bátyja pedig a népbírósági perek idején ügyész, Bárdossy vádlója. (És valóban: az Internet egyik náci fórumán ennek megfelelõen le is zsidózták.) Így ez még hagyján. Hallottam azonban, hogy Ady és Bibó is zsidók voltak. Sõt, egy ízben, közvetlenül a rendszerváltás elõtt, egy titkárnõ azt fejtegette, hogy minden kommunista zsidó volt, például Bajcsy-Zsilinszky Endre.

 

A "belsõ ellenség", a "jobboldal árulója" szintén zsidó, vagy ha nagyon egyértelmű a keresztény-magyar származás, akkor zsidóbérenc. Így volt ez a háború elõtt, és így megy ez mindmáig az igaz magyarok között. Például a MIÉP-en belüli szakadások idején, a Magyar Fórum zsidókérdésben régóta topon lévõ publicistája (a Hunnia nevű egykori szélsõjobboldali folyóirat egyik alapítója) lezsidózta Bencsik Andrást, a Magyar Demokrata fõszerkesztõjét, a MIÉP és a radikális jobboldal Fideszre szavazó része közötti viták hevében. No persze, ez utóbbi lap sem volt rest, minthogy munkatársa Csurka Istvánt egyebek mellett azzal próbálta hitelteleníteni, hogy botrányos szövegei ellenére sem valódi antiszemita, s erre a Házmestersiratótól a Salom békecsoport levelének egykori aláírásáig vagy a Wallenberg-szobor fölállításán érzett öröméig minden lehetséges "bizonyítékot" föltálalt. Érdemes egy mondatot idézni a cikkbõl: "Csurka állítólagos antiszemitizmusát egykori (ivó)cimborája, Végh Antal is cáfolta, egészen másként jellemezve a helyzetet (?Ölbe ülni? Dorombolni??). Vajon erre gondolt, amikor azt írta, hogy a Csurka-féle magyar utat "csakis hazugságokkal lehet kikövezni"?" A MIÉP elnöke tehát azért nem hiteles jobboldali, mert nem hiteles antiszemita.

 

De könnyen válhat zsidóvá még az õszinte, hithű fasiszta is, ha valamiért kellemetlen a szélsõjobbra nézve. Jó példája ennek szegény Bácsfi Diána. Amikor a bölcsészlány hungarista pártot alapított és karlendítéssel tisztelgett a kamerák elõtt, még az ismert neonáci szervezetek is elhatárolták magukat tõle, s persze rögvest kiderítették, hogy Diána zsidó, s mint ilyen nyilván provokál. Akárcsak "elõdje", Szabó Albert, akit szintén zsidóként (és provokátorként) bélyegeztek meg - mert állítólag egy ideig Izraelben élt. Az üzenet nyilvánvaló: az igazi szélsõjobbot is a zsidók csinálják, hogy lejárassák a "nemzeti oldalt", s aztán lehessen mocskolni, fasisztázni, antiszemitázni.

 

Nem zsidó viszont Jézus. A táltoshitű szélsõjobb szerint magyar volt, illetve szumír, illetve párthus, vagyis szittya, ami egy és ugyanaz. A dolog érthetõ: ez mégiscsak egy "keresztény ország", így bárki lehet zsidó, de Jézus azért mégse, az blaszfémia volna. Utoljára a Harmadik Birodalom fekete mágusai voltak ennyire bátran õszinték, amikor a kisajátított nietzschei tanoknak megfelelõen nyíltan megtagadták a kereszténységet (bár maga Nietzsche filoszemita és németutáló) mint zsidó maszlagot, az árja népek testi-lelki degenerálásának eszközét. Ma viszonylag kevesen tudják, hogy ez az ökörség a prenáci teoretikus, Houston Steward Chamberlain elméletének kulturális lesüllyedése, amolyan kései, vidékies, hungarista változat. Nála Jézus még árja, hozzánk elérkezve már turáni õsmagyar. De még ha Jézus párthus szumír szittya herceg volt is, mi a helyzet az apostolokkal, vagy egyáltalán: az elsõ keresztényekkel?

 

El se merem képzelni, mi lenne itt egy váratlan katasztrófa nyomán bekövetkezõ, valóban komoly antiszemita hullám esetén. Micsoda káosz, anarchia. Vélhetõleg senki nem lenne biztonságban, függetlenül származástól és politikai meggyõzõdéstõl. Ennek kapcsán talán érdemes megemlítenem, hogy alig találkoztam olyan antiszemitával, aki ne szenvedett volna lelki kórságban: ne lett volna súlyosan neurotikus, depresszióra hajló, gátlásokkal, komplexusokkal teli, magányos és boldogtalan, testileg és/vagy érzelmileg kielégületlen, mindenféle szomatikus tüneteket mutató, ne állt volna mögötte félig vagy egészében tönkrement élet, vagy éppen maga is valamely "kisebbséghez" tartozott, s ezt próbálta túlkompenzálni. Igaza van Sartre-nak, amikor azt írja, hogy az antiszemitának nem a zsidókkal, hanem elsõsorban önmagával van baja. Viszont szimpla magyarázat, hogy ezek az emberek meglelték a maguk bűnbakjait, s a gyűlölködésben keresnek gyógyírt nyavalyáikra. Az egész mégis bonyolultabb. Megfigyeltem például, hogy gyakran pontosan olyan tulajdonságaik vannak, mint amiket a zsidóknak tulajdonítanak. A "zsidó" tehát a saját lelki baj: a gyengeség és kiszolgáltatottság szimbóluma és démonizált projekciója, ami mögött, vélhetõleg, tudattalan és rettegésteli azonosulás rejlik az egykori üldözött és megsemmisített zsidókkal - a (potenciális) áldozat azonosulása az agresszorral. Érdemes volna megkérdezni egy összeesküvés-elméletes antiszemitát: ha olyan jó a zsidóknak - hiszen minden fölött õk rendelkeznek, minden mögött õk állnak, befolyásuk hatalmas, egy zsidó minden tehetség vagy szorgalom nélkül érvényesülhet, prosperálhat - nos, akkor nyilván õ maga is szívesen lenne zsidó, nem?

 

Persze nem kell mindig és azonnal rosszra gondolni, amikor valaki "nem keresztény származásának" eshetõsége fölmerül. A "gyanús eredet" kipuhatolásának, számontartásának szokását gyakorta nem gonosz indulat motiválja. Jóindulatú emberek szájából is hallani az ösztönösen föltett, pusztán kíváncsiskodó, "amolyan etológiai jellegű" bizalmas kérdést, hogy "mondd, ez az XY nem zsidó véletlenül?" (Nálam is természetes volt ez sokáig.) Vagyis a probléma túlmutat az antiszemitizmus kérdésén, és a baj nagyobb annál, semhogy pusztán zsidógyűlöletrõl vagy zsidófóbiáról beszéljünk. Valami mély berögzõdés, valami generációkon keresztül átadódott-átörökölt kulturális mintával állunk szemben. Amihez az is hozzátartozik, hogy "valódi zsidók" is gyakorta puhatolják, hogy az illetõ ereiben miféle vér csordogál, s a rögtönzött családfakutatás néha ugyancsak hasonlít az "õsmagyarokéhoz". Jó példája ennek egy régi ismerõsöm esete, akit a Magyar Demokratának tett, "csöppet sem liberális" nyilatkozatai miatt rúgtak ki még a kilencvenes években állásából, mégis, volt a figurában valami, ami alkalmat adott, hogy egyszer megkérdezzék tõle: tulajdonképpen melyik jesivába járt. Egy másik, túl fekete hajú, túl mediterrán arcú ismerõsömtõl, aki a nyolcvanas években akivel csak tudott, seftelt, "bizonyos körökben" mindig megkérdezték: "Unzere vagy?" "Hát persze!" Miközben nem volt az, de jól jött a dolog a bizniszhez. Visszagondolva a történetre, lehet, hogy Józsi mégis "unzere", csak ezt elõlünk is - akiknek nevetve mesélte a történetet - titkolta, illetve kompenzálta a poénkodós sztorizással. Ez is tipikus magatartás, s ezzel el is érkeztünk a magyar zsidóság megnyomorodásának témájához. A származás titkolása, még a családban újonnan született gyerekek elõl is, vagy túlkompenzálás, akár az antiszemitizmusig. Vagy szimpla tudatzavar. Ehhez is egy történet: a zsidó származású ávóstiszt, akit a kádári "kétfrontos harc" számos sorstársához hasonlóan a kulturális szférába száműzött, s aki végül is itt futott be igazi karriert, minthogy ismert és elismert (és persze rettegve tisztelt) vezetõje lett az egyik irodalmi könyvkiadónak, egyszer szintén megkapta, hogy antiszemita. Amit fölháborodottan mesélt ismerõsének: "Engem antiszemitáznak? Engem, aki zsidó nõt vettem feleségül?!"

 

A "zsidókérdés" olyan, mint az idült betegség. Majd minden botrány alkalmával fölbukkan, amikor az úgynevezett "keresztény-nemzeti értékeket" vagy a "magyarságot" vélt vagy valós sérelem éri. Tanulságos eset az elhíresült Nitsch-kiállítás. Pontosabban: a célozgatások, hogy az osztrák akcionisták utolsó mohikánjának (amúgy a hatvanas évek óta ismert modorú-stílű) magyarországi bemutatkozása a kereszténységet szándékosan sértõ, megszentségtelenítõ, gyalázó (stb.) "liberális" (értsd: zsidó) provokáció, amit Sorosék pénzelnek. A hisztériakeltés aztán valakit tettre sarkallt, s az illetõ egy bazi nagy Dávid-csillagot mázolt az egyik kiállítási darabra, mondván: õ csak társalkotója akart lenni a neves osztrák művésznek. Pedig nemcsak hogy Hermann Nitsch nem zsidó, de elkerülvén a keresztényellenes zsidó aknamunkának még a látszatát is, a történeti egyházak között a hazai zsidó hitközség is tiltakozott a kiállítás ellen - amit addig csak a hazai avantgárd képzett vagy sznob alakjai látogattak, s a terem kongott az ürességtõl, ám a "keresztény-nemzetieknek" köszönhetõen innentõl mindennap hosszú sorok kígyóztak a Kiscelli Múzeum bejárata elõtt. Ahogyan nem volt zsidó az a részeg punk sem, aki verbálisan kiirtotta a keresztényeket a Tilos Rádió egyik szokásos idióta műsorában, amit szélsõjobboldali tüntetés követett, antiszemita plakátokkal és beszédekkel, valamint Izrael zászlajának égetésével.

 

Az ilyen botrányokhoz nem nagyon kellenek zsidók. De ez az antiszemitát nem zavarja, hiszen "azok" úgyis "mindig a háttérben állnak". No persze jól jön, ha olykor-olykor akad egy-két hús-vér zsidó is. Így például, amikor három, kétségtelenül a bõrfejűek erkölcsi-szellemi szintjén álló hülyegyerek kivágta a valamikori Regnum Marianum helyét jelzõ fakeresztet, a radikális jobboldal száján máris föltolult a panasz, hogy a kamaszok egyike a rabbiképzõre akar jelentkezni. Arra viszont nem emlékszem, megkérdezte-e valaki: mi a helyzet a másik kettõvel, akik "magyar származásúak"?

 

Vajon csak Magyarországon fontos, ki zsidó és ki nem az? Egy Csehországban élõ barátom tudakolni próbálta prágai barátaitól sörözés közben, tudják-e, hány zsidó tagja van a cseh kormánynak? A megkérdezettek - különféle pártokra szavazók - nem tudták a választ, de még a kérdést sem értették. Romániában újabban a szélsõjobb már az izraeli nacionalisták kegyeit keresi, és inkább csak a magyarokat operálnák ki a társadalom testé-bõl - vagyis ott elsõsorban a magyarok a "zsidók". A Balkán délebbi országaiban a háború elõtt sem volt ez fontos kérdés. Nyugaton - és fõleg a baloldalon - dívó Izrael-ellenesség pedig egészen más természetű jelenség, mögötte inkább Amerika-ellenesség, azaz "imperializmus-ellenesség" húzódik, mintsem zsidógyűlölet vagy zsidófóbia, függetlenül attól, hogy sokan hazug módon antiszemitizmusként állítják be. A nyugati szélsõjobb egyre inkább az iszlám-veszéllyel, s ennek örvén a bevándorlókkal foglalkozik.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2006 / 2   »   Zsidókérdés Magyarországon - ma
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911