Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2005 / 12   //    «    11    » 
Szvetelszky Zsuzsanna
Szép időnk lesz?
esszé (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Jeles napok jeles kutatói, folkloristák évtizedek óta panaszolják: egyre nehezebb leírni, megragadni a hajdani gazdag szokásrendet. Javarészt már csak az idõsek emlékezetébõl hívhatók elõ az idõjárási jóslások, és az életmódváltás miatt megváltoztak a hagyományozódás szokásai is.

    Nemcsak az életmód változik.

    Szép idõnk van! - mosolygok a szomszédra, ha a gyors odaköszönés után még jut egy mondatnyi egymásra a lépcsõházban. Így indul egymás felé két ember, s a közeledéshez nincs is szükség hasonlóságokra. Nemtõl, vallástól, jövedelemtõl s egyebektõl függetlenül tűnõdhetünk együtt: igaz, még süt a nap, de lehet, hogy délután már esni fog. Vagy: a szép vénasszonyok nyara talán a kemény tél elõhírnöke...

    Ám az ökoszisztéma változásai iránt érdeklõdõ társaimmal beszélgetve megváltozik a "szép idõnk van"-féle szöveg értelme, mondhatnám: nem tudunk felhõtlenül beszélgetni az idõjárásról. Nemcsak a másnapi lehetõségekrõl társalgunk, hanem a százezer évekkel ezelõtti hõmérséklet-ingadozásokról szóló tanulmányokról, a felmelegedés jeleinek tartott globális tünetekrõl, az üvegházhatásról, és így tovább. A témában csak valamelyest jártas beszélgetõpartnerek közt hamar akad, aki megjegyzi: nem is tudja, hogy örüljön-e a napsütésnek; a rádióban hallotta, hogy megnõtt az UV-sugárzás. De lehet, hogy az ózonlyukon át jön le, az meg úgyis csak Ausztrália fölött van. Volt a tévében is, mindegy. Ki tudja, szabad-e a napra menni vagy sem, de õ a gyerekeket délben már nem engedi a füvön labdázni.

    A beszélgetések a jártasságtól és az aktualitásoktól függõen kiterjednek a szegedi felhõszakadásra vagy a szigetközi árvízre, az Antarktiszról leszakadó jéghegyek méretére, az El Ninóra vagy az afrikai bõrrák-statisztikákra. Van, aki olvasta, hogy az El Nino-jelenségek után egyre gyakoribb a korallzátonyok kifehéredése, és van, aki nem. Van, aki olvasta, de nem hiszi, vagy azt kérdi: mi ezzel a baj? Keveredés és tarkaság ide vagy oda: strukturálisan változott a közeledés. Eric Berne, a tranzakcionális pszichoterápia atyja ma nagyobb pontszámokkal értékelné ezeket a beszélgetéseket, mint ahogy a hatvanas években tette. Némelyek már elsõ szavaikkal amellett tesznek hitet, hogy emberi tevékenység miatt közeledik a világvége, s jeleinek bizony szemtanúi vagyunk. Mások úgy tudják, mindig is voltak és lesznek ingadozások, csak eddig nem mértük ilyen sokan, ilyen gyakran és ekkora precizitással. Már nem mindig hoz közelebb egymáshoz, sõt néha távolít a nyitány: vedd már észre, hogy egyre kibírhatatlanabbak a nyarak. Ne izgulj egy kis áradás miatt, azt hiszed, régen nem volt özönvíz?

    A klímaváltozásról szóló közbeszédet az elmúlt egy-két évben lazították, de egységesítették is a kommerszek - ilyen a Holnapután (2004) című film.

A mű - a termék? - az emberi beavatkozás miatt viharos gyorsasággal beálló jégkorszak amerikai típusú túlélését viszi filmre. Néhány társadalomtudós neheztel is, hogy az opus megzavarta a nézõk fejében az éghajlatváltozás fogalmait, sõt, talán annak realitását is megkérdõjelezte.

    Ma a klímaváltozásról szóló közbeszédhez tartoznak a tudomány és politika párbeszédei is, amelyek azonban rendre elcsúsznak egymás mellett. Míg a természettudósok és a mérnökök az éghajlatváltozás tényét és antropogén jellegét bizonyítják, addig a politikusok és a gazdasági élet szereplõi gyakran bagatellizálják a kérdést, s úgy tesznek, mintha csak különösen izgalmas évei lennének a földi idõjárásnak. Andrej Illarionov, Putyin elnök gazdasági tanácsadója például nyilvánosan kijelentette, hogy nem beszélhetünk emberi hatásról vagy beavatkozásról a klímaváltozás kapcsán, majd hozzáfűzte: mindenkit szívesen lát Szibériában, akit a felmelegedés következményei sújtanak.

    Az éghajlatkutatás egyik fontos eredményérõl, a negatív viszkozitásról írja Pálvölgyi Tamás, hogy segítségével "...megdõlt az a korábbi nézet, hogy a kis energiájú (kis kiterjedésű és rövid élettartamú) örvények megfigyelése

- a puszta tudományos kíváncsiság kielégítésén túl - haszontalan vállalkozás volna", vagyis a nagyléptékű jelenségek átmeneteirõl többet tudhatunk meg, ha menetközben szemmel tartjuk az apró, kisebb skálájú változásokat is. A politikai közbeszéd alakulása és manipulálhatósága érthetõbb, ha erõnkhöz és eszközeinkhez mérten monitorozzuk a ?kicsi?, ám annál számosabb magánbeszéd karakterét. Elrajzolt képet kaphatunk arról, hogy mitõl félnek és mit utasítanak el a társalkodók - például, beszélgetnek-e gyõztesekrõl és vesztesekrõl? S ha igen, tudják-e, hogy gyõztesek és vesztesek csak rövid távon rendezõdnek két csapatba? Mi, a gazdag országok lakói ideig-óráig választhatunk és válogathatunk lakhelyünk tekintetében - ám az égbolt közös.

    A szakértõk több stratégiát látnak körvonalazódni, az egyik a hozzászokás a változásokhoz. Alkalmazkodnunk kell majd, bármily nehéz lesz elfogadni a megszorításokat. 2030-ig bizonyos változások akkor is bekövetkeznek, ha most radikálisan kompenzálunk. Faragó Tibor, az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change - Éghajlat-változási Kormányközi Testület) hazai képviselõje "karbonkórnak" nevezi a legújabb kori jelenséget, mikor fosszilis tüzelõanyagok elégetésével egyre több szén-dioxid kerül a levegõbe és ott felhalmozódik (Éghajlatváltozás a világban és Magyarországon. Szerkesztette: Takács-Sánta András. Alinea Kiadó, Budapest 2005.) - ma harmadával több e gáz mennyisége a légkörben, mint az ipari forradalom elõtt.

    Noha a változás általános érvényű és természetes jelenség, a változás természete és mértéke egyre kiismerhetetlenebbnek tűnik: bonyolult kölcsönhatásokba avatkozunk be anélkül, hogy tisztában lennénk a beavatkozást követõ folyamatokkal és következményeikkel. A legnagyobb veszély, hogy a változás nem változik. Márpedig a légköri folyamatokban ma már statisztikailag igazolt az egyirányú trend: nõ a szén-dioxid, vékonyodik a sztratoszferikus ózonréteg. Egyirányú trendként fogadja el a tudomány azt is, hogy a légkörön az emberi beavatkozás nyomai érzékelhetõk: hatalmas ökológiai lábnyomunk ott virít a bodor bárányfelhõk között is.

    Az érzékeny biológiai ökoszisztémák a környezeti feltételekre adott válaszaikat csak lassan alakítják ki. Félelmetesen lassan. Félelemre azért van ok, mert a klímakutatók által jelzett módosulások viszont gyorsan következnek be. Máskor is történtek változások, de a mai folyamatok tempója szédítõ - földtörténeti léptékben.

    A földtörténeti lépték azonban egyénileg észlelhetetlen. Még kollektív percepciója is csak ritkán mutatkozik meg a nyilvános közbeszédben, hát még a mikro-kommunikációban. Megfigyelhetjük, hogy ha két, éghajlatváltozással kapcsolatban valamelyest tájékozott ember beszélget, az idõjárásra szánt felvezetõ mondatokban ma már alig van nyoma a felhõzet vagy a kánikula szidalmazásának. Régebben az ember verbális agresszióját is szabályozhatta valamelyest egy-egy hivatkozás, és különösen hasznos volt az érzelmi tartalom, ha két különbözõ pártállású ember diskurált, hiszen a semleges terep felszabadíthatta indulataikat - az idõjárásért nem a kormány felel, és nem is a nemzetközi nagypolitika.

    S tessék: kiderül, hogy igen. Némelyek szerint az amerikaiak felelõsek a felmelegedésért: az Egyesült Államokban van a világ golfpályáinak több mint a fele; 700 000 hektárnyit lepnek el, mintegy 15 milliárd liter vizet igényelve naponta, ráadásul a nyár legmelegebb hónapjaiban, amikor a folyók és patakok vízállása a legalacsonyabb. Mások a lehűlésért okolják az amerikaiakat, megint mások az oroszokat, õket viszont a gyakori áradásokért. Szokás a fejlõdõ országokat is szidni: nem hajlandók fizetni a drága környezetkímélõ technológiákért, és belepiszkolnak a nagy közösbe, ahonnan hozzánk is elér a változás szele. A kollektív felelõtlenség fogalma az idõjárásra is kiterjed, s ismerkednünk kell az egyre gyakrabban felbukkanó fogalommal: az éghajlat-politikával.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2005 / 12   »   Szép időnk lesz?
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911