Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2005 / 12   //    «    14    » 
Ács József
Egy bútorraktár szomorúsága
jegyzet 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Rezonanciák Handi Péter verseire

 

Betegen, ágyban fekve bámulni a mennyezet egyenetlenségeit, meredten szemlélni ablakdeszkát, falszögletet, szék és asztalláb nyakak / guernicai ficamait*, a vaskályha ütött-kopott doboztestét, a kályhacsövet, amin megül a por - nos, ebben otthon vagyok.

    A könyvek a polcon végigcsináltak velem jó néhány hályogszürke téli vasárnap délutánt: mintha néma rokonok karéjában ülnék. Ebben a társaságban a függõleges gerincű kötetek lehetnek csupán rendíthetetlenek, aki enyhén szomszédjának dõl, már át is adta magát a hideg és nyirkos szomorúságnak. És a bútorok hogy tudnak hallgatni! A rokkant, csüngõ ajtajú szekrények, a folyton falnak vetett háttal álldogáló könyvespolcok megadóan tűrik a borús, fénytelen idõt, a fűtetlen szoba viszontagságait: igyekszem tanulni tõlük, de az élet a jogait követeli bennem, nem lehetek egyenrangú társuk sosem. Hiszen belõlünk, élõkbõl, s így belõlem is, mindig kipárolog valami romlékony lélek és leülepszik a bútorokon, megül a szõnyegen.

    Megborzongok; õsz csörög a hideg / villamossíneken.

    A ködben álló akácfák, mint munkapadnak támaszkodó szaktársak, felmondják emlékeiket. Apám vízfolttá változott / az elnyelõ itatóspapíron. Körbenézek a szobában, senki.

    Hát persze. Csak ez a nedvesség.

    Az ovális asztallap értetlensége.

    Hiába vonakodnak a tárgyak, elõbb-utóbb mindenkit átitat a maga szerepe. Maszatosra fogdosott puha kavics kerül a kezembe: az elsõ radírom. Viszszaejtem az évtizedek alatt a fiók fenekére ülepedett kiszáradt filctollak, színes ceruzák, befõttesgumik közé. Az íróasztal már fogalmazza ellenem az elháríthatatlan vádat. Könnyű a dolga: mindent tud rólam, a test kulcsra zárt titkai / elõfeslenek. Egy kihúzott fiók. Pontos ütés a gyomorszájra. Meg sem várom a vádbeszédet, már elõre összegörnyedek. Szigorú szavak, mint mindig. Felnézek.

    A szemközti háztetõn állapodik meg a tekintetem, aztán az egyenletesen szürke égen. Hatalmas bádoglap. Folytonos morajlás hallatszik mögüle, titkos üzenet, mely nagyon messzirõl érkezhetett, mert az idõk során érthetetlenné torzult. Azt képzelem, ez a kivehetetlen mormogás valamiféle egyetemes védõbeszéd, mely nyilván nem a személyemnek szól, de rám is vonatkozik. Mivel egy szót sem értek belõle, részleteiben megkapaszkodni nem tudok, fülemben nem ül meg, az ellenérvek aprópénzére felváltani nem lehet. 

Csak lengek létem sarokvasán.

    A vakolat hajszálrepedéseit figyelem. Lassan beesteledik. Felkapcsolom a csipeszes lámpát. Ha behúzom a függönyt, végképp magamra maradok e kevés beszédű, ám annál szigorúbb társasággal. A faliszõnyeg mintái azt suttogják, "ha most éjfélig mindegyikõnket végighallgatsz, oly tehetetlen leszel / mint átvilágított lámpaernyõn / a por".

    A szobafogság már csak ilyen. Igen, a bútorok elevenebbek nálam, életrekeltõjüknél, aki beszédtárgyuk vagyok csupán. Ugyan mit felelhetnék egy fenyõfa padnak? És akkor nem említettem még / a fatörzsön található / göbök ember-arcát, amint / évszázadokig / egy pontra tekintenek.

    A könyvek sokkal jámborabbak. A lámpa fénykörébe vonom és fellapozom õket. A szorongásom mélyén lapuló kimondhatatlan kérdésre keresek választ, természetesen hiába, ám valamiféle megnyugvásig mégiscsak eljutok általuk. Csak annyi csöndet szeretnék, hogy aludni tudjak. Csak annyi kegyelmet, hogy életben maradjak. Noha a csönd is lehet fojtogató, a halálbüntetésnél is lehet kegyetlenebb az életfogytiglan.

 

A történelem teremtette keserves-abszurd helyzet: H. P. gyerekként nem szólhatott az apjához, mikor utoljára látta. Úgy emlékszem rád, / mint áruház mozgólépcsõjén / egy arcra, mely / velem egy vonalba érkezik; / nagyítóüveg prizmája csúszik / közénk, pillanatra / hatalmas leszel, / jóformán tapintható, de / a futószalag továbbvonultat, / s még elkísér tekintetem, ahogy / süllyedsz az engedelmesen / sorakozó tarkók erdejében, / míg én egy darabig még / fölfelé húzatom magam.

    "A történelem egy angyal, akit háttal sodor a szél a jövõ felé, így Juliska. A történelem egy törmelékkupac, így Jancsi. Az angyal vissza akar menni hogy kijavítsa a dolgokat, összerakja, ami szétesett. Ám a paradicsom felõl viharos szél fúj, ez a szél pedig háttal sodorja a jövõ felé. Ezt a vihart hívják haladásnak", meséli Laurie Anderson, Walter Benjamin nyomán.

 

Eddig azt hittem, csupán képeket õrzök magamban a gyerekkoromról. De

A retina szoborkertje rádöbbentett, hogy dehogy. Egy-egy hívó szóra többféle kép, többféle érzelem, íz, szag, hang bukkan elõ az emlékezet mélyérõl.

A múlt az emlékek törmelékkupaca, melybõl közös erõvel kollázst készít a képzelet. Akik újra meg újra eszünkbe jutnak, azok az ismételt formázás következtében állandó alakot öltenek: szobor lesz belõlük, még ha hozzájuk is tapaszt meg le is farag belõlük az idõ, akire mindent rá lehet kenni.

    Így õrzöm magamban Rákosligetet a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. Akkor még élt a piactér, ahol akár eleven tyúkot is lehetett vásárolni: levágni, megkopasztani már a háziasszonynak kellett. Rákosliget akkor, noha 1950 óta Budapest része volt, inkább falura vagy kisvárosra hasonlított. A piactér környékén, ha jól emlékszem, négy állandó zöldséges kínálta áruját. Volt ezekben a zöldségesekben valami félelmetes. Nyilván szégyelltem elõttük, nagyhangú és magabiztos emberek elõtt az ügyetlenkedésemet. A Ferihegyi út sarkán például egy erõszakos, bajszos-szemüveges, tömzsi ember vezette a boltot, nem szerettem ott vásárolni, hiába volt esetleg olcsóbb a paradicsom.

    A piactéren két kisebb épület állt: az iskola felõli végén a mérlegház, az alsón egy bolt, ahol egy nénitõl pékárut és tejtermékeket lehetett vásárolni. Pult volt és sorbaállás. Jegyes tej. Máig az orromban van a zacskók törlésére használt rongy kicsit savanykás szaga és a frissen sült, nagy késsel kettészelt kenyér illata.

    Rokkant nagyapám, akirõl egyébként, furcsa módon, nemrégiben derült ki, hogy anyámat csak örökbefogadta, központi helyen áll a retina szoborkertjében. Tõle tanultam olvasni, sakkozni és kártyázni (õ is szívesen folytatott párbeszédet Piatnyikékkal). Együtt tanulmányoztuk Grätzer József könyvét, a SICC-et (Szórakoztató Idõtöltések, Cseles Csalafintaságok).

 

Hules Béla, három éve halott költõ barátom, aki szintén eltávolíthatatlanul beleégett a retinámba, a két világháború között Zalában még olyan világban nevelkedett, ahol a falusi élet rendje nem sokban különbözött az emberiség ezer meg ezer éves gyakorlatától.

    "Egyiptomban éltünk", mondta.

    Nem vagyok öregember, de már a harmincéves emlékeim is anakronisztikusak. Hiszen Rákosligeten mindennapos látvány volt a lovaskocsi! Menynyire más világ volt és milyen sebesen süllyedt el! Mintha egyhelyben mentem volna világgá, s most én is Ausztrália távolából tekintenék erre a meszsze tűnt kontinensre: valaha volt életemre.

    Meglehet, a történelem hullámverésén ingó-rengõ ágyamba kapaszkodva és mások sorsát szemlélve én is szédüléssel meg hányingerrel küszködöm, ezért mulasztom el az alkalmat, hogy az egyre erõsödõ hullámzás energiáját a magam számára hasznosítsam. Talán ezért keresem én is ennek a hatalmas hajónak a viszonylag mozdulatlan súlypontját, mint annak idején a Félteke* óceánon hánykolódó szerzõje.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2005 / 12   »   Egy bútorraktár szomorúsága
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911