Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2005 / 9   //    «    2    » 
DIÓHÉJ
Szentgyörgyi Zsolt
A dió
esszé 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Anaximandrosz szerint az elsõ állatok tüskés burokban jöttek a világra, és a növények között még ma is találhatók olyan fajok, amelyek magjait tüskés vagy tüske nélküli burok védi a külvilág káros hatásaitól. E fajok egyik legjellegzetesebb példája a dió (juglans regia), amit már a rómaiak is megkülönböztetett figyelemben részesítettek. "Felépítése is különleges, amely csak az övé, amennyiben kettõs burok védi: egy külsõ, párnás burok, továbbá ezen belül egy kemény" - írja Plinius. Véleménye szerint a diót éppen azért hozták vallásos kapcsolatba a házasságkötéssel, mert "utódját ilyen sokféleképpen védi" - bár mások úgy vélték, az igazi ok inkább abban rejlik, hogy "földre érve nagyot koppan".

    A dió (és a mandula) valójában abban különbözik a csonthéjas termések általános típusától, hogy húsos exo- és mezokarpiuma bizonyos idõ után felnyílik, és kihull belõle a kõsejtekbõl álló endokarpium, a tulajdonképpeni csonthéj, amely a magot rejti. Mindenesetre, vallásos jelentõségén túl, a dió irodalmi művekben is számtalan esetben felbukkan. John Gay éppúgy megemlíti ("Wallnuts, the Fruit?rer?s Hand, in Autumn stain"), mint Alexander Pope ("From yon old wallnut-tree a show?er shall fall") Az óceán túlpartján pedig, Benjamin Franklin, életének azon a sorsdöntõ napján, amikor elõször megérkezett Philadelphiába, amint azt önéletírásában feljegyezte, többek között a dióról elnevezett utcán is megfordult. (Then I turned and went down Chestnut Street and part of Wallnut Street...")

    Ugyancsak említést érdemel az az irodalomtörténeti szempontból jelentõs utazás, melyet William és Dorothy Wordsworth, Samuel Taylor Coleridge és Coleridge barátja, John Chester tett Hamburgba, 1798 szeptemberében. Látogatásuk alkalmával lehetõségük nyílt, hogy személyesen találkozzanak Gottlieb Friedrich Klopstockkal, az idõs, betegeskedõ romantikus költõvel, sõt a költõ testvére, aki tekintélyes kereskedõ volt, vendégül látta õket vacsorára. Szerencsére Dorothy Wordsworth naplója részletesen megõrizte számunkra a szeptember 26-án, szerdai napon lezajlott vacsorán felszolgált fogások jegyzékét. Feljegyzésébõl megtudjuk, hogy a házigazda a levesen, borjúhúson, kolbászokon, osztrigán és szárnyasokon kívül, desszertként szõlõvel, körtével, szilvával és természetesen dióval kínálta vendégeit, ezzel újabb példával bizonyítva e csonthéjas termény fontosságát és közkedveltségét.

    A dió étkezési célokra történõ felhasználása egyébként ugyancsak régmúlt idõkre nyúlik vissza. Már az ókori Indiában is fogyasztották. Theophrasztosz megemlíti, hogy a görögök földjén szintén megtalálható, és bár a görögök még nem termesztették, a rómaiak már jelentõs sikereket értek el ezen a területen, amirõl fõképp Cato ránk maradt írásai tanúskodnak. A magyarországi diótermesztést szintén a rómaiak alapozták meg. A balatonberényi római temetõ egyik sírjában, valamint Fenékpusztán és Aquincumban is találtak dióhéj maradványokat, az Árpádkortól kezdõdõ erdõirtások következtében pedig kisebb-nagyobb dióligetek alakultak ki, mivel más fákkal ellentétben, a diófákat megkímélték a kivágástól. A világ különbözõ részein, az erdõt járó emberek és földművesek éppoly szívesen fogyasztották termését, mint a legelõkelõbb vacsoravendégek, vagy akár a közkatonák.

    A dió különféle felhasználási módjait tekintve figyelmet érdemel a dióolaj, amirõl a rómaiak, akik az olívaolajat civilizációjuk és mezõgazdaságuk egyik szimbólumának tartották, lekezelõen nyilatkoztak és megvetették. Késõbb azonban az egyház böjtre vonatkozó elõírásainak köszönhetõen megnövekedett jelentõségre tett szert, mivel az olívaolaj az olívabogyó termõterületén kívül meglehetõsen sokba került, és a böjti napokon tiltott volt az állati eredetű zsiradékok használata. Ez a szigor csupán a késõ középkorban enyhült, amikor elõször az északi, majd késõbb a déli országokban is megszorítások nélkül engedélyezték a vaj használatát, ami az északi területeken régóta a fõzéshez használt hagyományos zsiradéknak számított.

    Az orvostudomány szintén korán felfigyelt a dió fogyasztásával járó elõnyökre. Bonvesin de la Riva szerint a városi lakosság körében elterjedt szokás volt dióval fejezni be az étkezést, az elfogyasztott ételek után ugyanis a dió mintegy "lezárja a gyomrot". Az Il Platina néven ismert XV. századi humanista, Bartolomeo Sacchi pedig kiváltképpen halételek után ajánlja, mivel, mint mondja, a dió száraz természete semlegesíti a hal hideg, nedves természetét. A kínaiak ugyanakkor a kopaszodás ellenszereként és az agyműködés serkentésére tartják hasznosnak, a dióbél agytekervényekre emlékeztetõ formái miatt. Ezenfelül a pirított és megõrölt dióból rizsliszt, víz és cukor hozzáadásával egyfajta levest is készítenek, ami az egész szervezetre kedvezõ hatással van, de köhögés ellen szintén kiváló.

    A dió tehát nemcsak ízletes, hanem egészséges is, és túlzás nélkül állítható, hogy a diófa méltán megérdemli a kertészek törõdõ gondoskodását, valamint a mezõgazdasági szakemberek figyelmét, hiszen a mandula és a kókuszdió mellett az egyik legértékesebb csonthéjas termés.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2005 / 9   »   A dió
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911