Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2005 / 9   //    «    11    » 
DIÓHÉJ
Tönkő Vera
Próbaidőn
novella 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


 

Télen, este hétkor állított be. Barátom barátja. Indulóban voltunk éppen. Középmagas, világos szemű, szakállas-szemüveges. A keze puha, a szorítása elviselhetõ. Ott állt az elõszobában, kezében egy üveg bor. Én már csizmában, sapkában, a kabátommal bajlódtam éppen. Õ, akit szeretek, belemosolygott a szívembe. Hát jó, gondoltam, ma este is itthon maradunk.

    Még csak pár hete éltünk együtt. Próbaidõn voltam. Fõzés, vasalás, munkabírás, titoktartás, biciklizés. Na meg a barátok.

    Nem volt sok barátja. Lemorzsolódtak, azt mondta. Alig csöngött a telefonja. Többnyire otthon volt, tulajdonképpen nem is tudtam, mit csinál. Vár. Azt mondta.

    Néha azért felbukkant egy-egy. Mint akkor este ez a Jenõ nevű. Híres zenész, világhírű. Én semmit sem tudtam róla. Nem szeretem a zenét.

    Letelepedtek a konyhai faasztalhoz. A végében ott állt még a karácsonyfa, alatta betlehem. Akit szeretek, katolikus. Volt.

    Én nem ültem le. Kérdeztem, kér-e enni, inni. Kért. Sok mindenünk volt. Vidéken töltöttem a karácsonyt, rokonoknál. Disznótoros, puliszka, sült libacomb, toroskáposzta, alig bírtam bepakolni a hűtõbe. Disznótorost kívánt. Meg savanyú káposztát. Kenyeret is. Akkor már beszélt. Sõt, tulajdonképpen már amióta az ajtó kinyílt elõtte. Hamarabb jutott el hozzám a hangja, mint a teste. És aztán szünet nélkül, végig. Inni is kért. Bort. Be sem tudtam mutatkozni, a nevemre sem volt kíváncsi. Láttalak már valahol, vetette oda két falat között.

    Sajt volt a desszert és dió. Egy fonott asztali kosárban tartottam. Közelebb toltam hozzá, kikészítettem a diótörõt. Leültem. Éppen vele szemközt. Kényelmetlen volt, alig mertem megmozdulni. Néha odasandítottam az órára, még mindig csak beszélt. Összes közbeszólásom egy-egy széknyikorgás volt. Tetszett neki a diótörés. Ízlett neki a dió. Gyakorlott mozdulattal roppantotta szét a dömösi diókat, az én diófám terméseit. Finom mozdulatokkal feszítette szét a dióhéjat, kisujjával kaparta ki a dióbelet, elõbb összegyűjtött egy kupacnyit, majd mézet csorgatott rá, és lenyalta a kanálról. Öszszefutott a nyál a számban. Talán még soha nem kívántam semmit ennyire.

    Figyeltem. Hátha elfárad. Hátha jóllakik. Hátha megunja, és akkor egy hirtelen mozdulattal magamhoz ragadhatom a diótörõmet, kicsenhetek egy diót, megtörhetem, mézet csorgathatok rá, lenyalhatom.

    Az utolsó szem dióig evett és beszélt. Aztán összeráncolta a homlokát, késõre jár, mondta. Abból a dióból küldhetnél, vetette oda búcsúzásképpen, miközben táskája zsebébe csúsztatta a diótörõmet.

    Akit szeretek, elmosolyodott. Felsegítette a bundáját, kikísérte.

    Ott maradtam egyedül. A nyikorgó székben, több kiló dióhéjjal szemközt.

    Még nem tudom, vajon átmentem-e a próbán.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2005 / 9   »   Próbaidőn
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911