Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2005 / 9   //    «    24    » 
MÁS-VILÁG
Más-világ
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


"Magyarország nem volt, vélhetõleg nem is lesz, de lehetne."

Pszeudo-Széchenyi

 

Politikai elemzõk szerint példátlanul nagy támogatottságot kapott a 2006-os választások reformját követelõ civil kezdeményezés, és a magyarok ezzel emlékezetes példát mutattak az Európai Unió más országaiban élõknek is. A szervezõk, a magyar értelmiség kiemelkedõ alakjai július 14-én, a Bastille ostromának évfordulóján jelentették be, hogy 2 644 827 aláírást gyűjtöttek össze országszerte a magyar választópolgároktól. Mint ismeretes, az aláírásgyűjtõk azt követelik a magyar törvényhozástól, hogy a 2006-os választások elõtti kampány idõtartamát és költségeit radikálisan, legalább 90 százalékkal csökkentse, és a szavazócédulákon a bejegyzett politikai pártok nevei mellett egy üres rubrika is szerepeljen. Ezt azok a választópolgárok jelölhetnék meg, akik nem kívánnak lemondani alkotmányos jogukról, visszautasítják a felelõtlenség és érdektelenség vádját, de a politikai palettán található jelenlegi pártok közül eggyel sem tudnak azonosulni. Az aláírásgyűjtõk szerint ezeket a szavazatokat is érvényesnek kell tekinteni, hiszen a magyar nép jogos véleményét fejezik ki.

    A közvéleménykutató cégek már másnap megkezdték széles körű felmérésüket, és hamarosan nyilvánosságra hozták az eredményeket: a Medián 49, a Szonda Ipsos 54, a Tárki 47, a Gallup pedig 56 százalékra teszi azon magyar választópolgárok számát, akik ha ma lenne a választás, biztosan szavaznának, és az üres rubrikát jelölnék be.

    Gyurcsány Ferenc miniszterelnök otthonában fogadta a kormányt és a parlamenti pártok vezetõit. Az MTV Híradójának nyilatkozva csak annyit árult el, hogy a találkozón pártfüggetlen válságstáb felállítását javasolta, amelytõl számos biztos lépést és hirtelen javulást remél. A lépések pontos számát egyelõre nem tudta meghatározni. A miniszterelnök háza körül ólálkodó MTI-fotósnak sikerült egy megrendítõ felvételt készítenie, amely bejárta az egész világot: a miniszterelnökné, Dobrev Klára konyhájában Orbán Viktor fél térdre rogyva Kuncze Gábor vállába próbál megkapaszkodni.

    Az Európai Parlament elnöke, Josep Borrell Fontelles a Magyar Parlamentnek küldött táviratban fejezte ki sajnálkozását a történtek miatt, ugyanakkor támogatásáról biztosította a magyar népet. Fontelles úgy véli, a magyarok mintegy ötven év után ismét az egész világot figyelmeztetõ példát mutattak, és reményét fejezte ki, hogy ez a békés, átgondolt és összehangolt fellépés jelentõs hatást ér el.    

H. J.

*

Távozott az Operaház élérõl Závecz Ferenc, mert belátta, hogy jóllehet az intézmény gazdálkodásának rendbetétele végett helyezték oda, a feladattal képtelen megbirkózni, ahogyan az elmúlt évek során nem hozta rendbe sem a tejipar, sem a filmgyártás, sem a Dunaholding, sem a közszolgálati rádiózás, sem a nemzeti és egyéb színházak ügyeit. Rövid közleményében megható õszinteséggel számolt be róla, hogy saját javadalmazásával és szolgálati gépjárműveivel mindvégig elégedett lehetett ugyan, de mert képzettsége és általános műveltsége nem bizonyult megfelelõnek az általa betöltött munkakörökhöz, egyszer csak rá kellett döbbennie: egész pályafutása során mást sem tett, csak kárt.

Z. G.

*

 

Napokkal megválasztása után interjút készített az új és még hivatalba sem lépett magyar államfõvel egy pozsonyi lap. Az interjút a hazai sajtó bõ terjedelemben ismertette. Csak a Sólyom iránti köztiszteletnek köszönhetõ, hogy nem keltett nagyobb vihart az a kitétel, miszerint a jövõ évi magyarországi választásokat várhatóan a nemzeti erõk fogják megnyerni. Az újdonsült elnök viszont napokon belül helyesbített, és egyszer s mindenkorra leszögezte, hogy - természetesen - semelyik magyar parlamenti pártot nem tekinti se nemzetibbnek, se nemzetietlenebbnek a többinél. Ennyivel ez a dolog nyomban és közmegelégedésre le is zárult.

    A szlovák újság azon kérdésfeltevése viszont, miszerint nem kíván-e a Magyar Köztársaság bocsánatot kérni a szlovák néptõl és az összes többi környezõ ország népeitõl a magyarosítás erõszakossága miatt, arra indította Sólyom Lászlót, hogy alig néhány héttel a beszélgetés után, és még államfõi mandátumának valóságos kezdete elõtt konzultációkat kezdjen a magyar kulturális élet különféle személyiségeivel, kormányzati és ellenzékben lévõ politikusokkal, valamint önkormányzati vezetõkkel arról, hogyan fejezhetnõk ki sajnálkozásunkat a szlovákok, németek, horvátok, szlovének, szerbek, románok felé. Mármint mi, ma élõ magyar emberek, mindnyájan, tekintet nélkül arra, hogy leszármazásunk szerint kötõdünk-e németekhez, szlovákokhoz stb. Hiszen - mint ebben minden tárgyalópartnere megerõsítette az elnököt - a más nyelvek és kultúrák elleni mintegy két évszázadon át, szinte a mai napig tartó fellépést csak magyarázza, de nem menti, hogy a magyar nyelv fennmaradásáért érzett aggodalom, melyet a magyarosítás legfõbb okának tekinthetünk, valóban nem volt egészen ok nélküli. 

    Bizony nem könnyű egyik pillanatról a másikra rossznak tekintenünk, amit oly sokáig a legfõbb jónak tanultunk meg látni! Így például Budapest hajdan volt német kultúrájának lelkes megsemmisítését. 

    A fõpolgármester, miután megköszönte, hogy Sólyom László fölhívta a figyelmét erre a hiányosságra, szükségesnek mondta az egykori pesti és budai német intézmények helyének megtisztelését emléktáblákkal, szobrokkal, valamint legalább egy belvárosi utca régi német nevének feltüntetését - a mostani mellett. Ferencváros polgármestere máris a kerületi közgyűlés elé terjesztette a városrész hajdani nevének, a "Franzstadtnak" újbóli, részleges használatba vételét. De mostanra nyilvánvaló, hogy a vidéki városok sem akarnak kimaradni a színes programokkal járó eseménysorozatból, mindenhol szorgosan bújják a könyv- és oklevéltárakat, kutatják a régi helyneveket.

Z. G.

*

 

A Fõvárosi Közmunkák Tanácsa 2005. június 27-i ülésén vendégül látta a budapesti kerületek civil városszépítõ szervezeteinek képviselõit is. Javaslat hangzott el, hogy írók, költõk, filmesek, képzõművészek osszák fel egymás között városrészüket, és ki-ki vállalja egy-egy utca, egy-egy tér építészeti, esztétikai felügyeletét. Hasonlatosan ahhoz, ahogyan például Dante is tette Firenzében, az itáliai reneszánsz kibontakozásakor. Az esztétikai felügyelet nemcsak az újonnan emelt épületek, műemlék-felújítások, köztéri bútorok és játszóterek minõségére, de a különbözõ reklámfelületek, óriásplakátok megjelenésére és egyéb vizuális környezetszennyezésre is kiterjedne. A civil körök képviselõi rákérdeztek, ki garantálja az egyes önkéntesek és közvetlen hozzátartozóik fizikai biztonságát, ha észrevételeik és intézkedéseik maffiaérdekeket sértenének. A megnyugtató válasz elmaradása ellenére számos felajánlás érkezett.

M. P.

*

 

Örömmel tudatjuk a Liget barátaival, hogy a Nemzeti Kulturális Alap megreformálásáért vívott, sokéves küzdelmünk végül mégsem volt hiábavaló. Bozóki András kulturális miniszter felkérésére Harsányi László, az NKA elnöke július 11-én 10 órakor sajtótalálkozó keretében tájékoztatta a kulturális szakterületek nagy számban megjelent képviselõit és a sajtó munkatársait az utóbbi években mind hatalmasabbá növekvõ intézmény-monstrum jelentõs átalakításáról. A feleslegesen szövevényes pályáztatási rendszerrel mesterségesen felduzzasztott adminisztrációs munkatársak nyolcvan százalékának áthelyezésével, a korrupciós ügyekben bizonyítottan érintett ügyintézõk eltávolításával, az így felszabadított épületrészek bérbeadásával, a vezetõség javadalmaztatásának csökkentésével az NKA 540 millió forintot takarított meg, így még ebben az évben lehetõség nyílik egy soron kívüli, kompenzációs pénzosztásra, amelyben a méltánytalanul kis támogatást kapott szervezetek részesülnek.

    Harsányi László az egybegyűlteknek bemutatta az NKA honlapján is olvasható, rövid, közérthetõ, ám rendkívül szigorú szabályzatot, amely minden kurátor számára kötelezõ érvényű. Az általános szabályzat szerint a döntéshozóknak kötelességük megfelelõen tájékozódni minden egyes gondjukra bízott pályázatról, el kell olvasniuk a mellékelt anyagokat, és amennyiben ezt sem találják elegendõnek, munkatársaik segítségével további háttérinformációkat kell szerezniük a pályázóktól. A jövõben nem utasíthatnak viszsza pályázatot formai okokból: amennyiben a lényegesen egyszerűsített pályázatból mégis hiányozna valamilyen dokumentum, az NKA adminisztrációs munkatársainak feladata, hogy a hiányosságra idõben figyelmeztessék a pályázót. A megítélt támogatásokat az NKA-nak a döntéstõl számított 15 munkanapon belül át kell utalnia, késedelem esetén a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kell kifizetnie.

    Az általános szabályzat mellett minden szakkollégium számára elkészült a döntéshozatali elvekrõl szóló szabályzat. A folyóirat-kollégium kurátorainak például a jövõben figyelembe kell venniük, hogy a támogatott lap hányszor, milyen terjedelemben jelenik meg, majd ezek és egyéb, kontrollálható mutatók alapján kategóriákat kell felállítaniuk. Azonos kategóriába tartozó lapok nem kaphatnak eltérõ nagyságú támogatást, így elkerülhetõ az a tarthatatlan gyakorlat, hogy negyedévente megjelenõ folyóirat kétszer akkora állami szponzorálásban részesüljön, mint egy havilap. Az NKA elnöke külön kiemelte: plusz támogatásban részesítenek minden olyan szervezetet, amelynél bizonyíthatóan a költségek lefaragására és önmérsékletre törekednek, mert ezzel is a Bozóki András vezette kulturális tárcában látványosan megmutatkozó ökológiai szemléletet akarják érvényre juttatni.

H. J.

*

 

Az ELTE Bölcsészkar Olasz Intézete Umberto Eco termékeny ötletét honosítva bevezette az önfinanszírozó képzést.

    Kiszámították, mennyibe kerül, amíg egy diák eljut a diplomáig, majd az összeget megszorozták öttel. A kurzust "Diploma XXL" címen hirdették meg. A fölvételi vizsgán gondosan kiszűrték az amúgy is tehetséges jelentkezõket. A beválogatott és elõre fizetõ kevesek tetszésük szerinti idõközönként (lehetõleg havonta) teszik le félévi vizsgáikat: ekkor megismerkednek és kellemesen elbeszélgetnek az illetékes oktatóval, aki igényüknek megfelelõ érdemjegyet ír be indexükbe. A szigorlatok hasonló módon zajlanak, természetesen az államvizsga is. Utóbbit azonban több beszélgetés készíti elõ, melyeknek nehéz, de nem elérhetetlen célja az irodalom, az írók iránti jóindulat fölkeltése.

    A végzett önfinanszírozó piros (kérésre zöld) szattyánbõrbe kötött, mélynyomott aranybetűs, merített papírra kézzel írott leckekönyvet kap, valamint a tanulmányok sikeres elvégzését tanúsító kétféle diplomát. A "kézi" az indexhez hasonlóan kivitelezett, 15¢20 cm méretű kétlapos könyv. A "kódex" 50¢100 cm méretű, a legfinomabb kecskebõrre kalligrafikus által latinul (magyar fordítás külön mellékelve) írott oklevél pácolt tölgyfa (kérésre kék metál) keretben, kettõ darab arannyal futtatott nemes méhviasz pecséttel, a fölfüggesztéshez szükséges megbízható acélszerelvényekkel.

    A képzési modellt a dékán kísérleti jelleggel engedélyezte. A bevételt a tanszék közakarattal a szemináriumok létszámának csökkentésére és az oktatói létszám emelésére fordítja,1 ily módon lehetõvé téve például a közepesen tehetséges, de szorgalmas hallgatók íráskészségének javításához szükséges "tutori" munkát.

M. M.

*

 

ANTI-MÁS-VILÁG

 

E világnál jobb is elképzelhetõ, de tudni kell, hogy van rosszabb.

 

A román kormány néhány hete kihirdette a Székelyföld Autonómiáját. Az esemény senkit nem lepett meg, hiszen közismert, hogy az erdélyi románság a 19. század közepe óta az állam föderalizálásának, az etnikai autonómiák kialakításának elkötelezett híve. Az 1848-as forradalmak óta tervezetek egész sora született a Monarchia és benne Magyarország föderalizására. A megálmodott föderatív államon belül nemcsak az erdélyi románság hozhatta volna létre a többi erdélyi nemzetiséggel szövetségben a maga többnemzetiségű államát, de távlatilag a másik két román fejedelemség, Havasalföld és Moldva is megtalálta volna helyét az új államszövetségben.

    A legismertebb és legalaposabban kidolgozott tervezet közvetlenül az elsõ világháború kirobbanását megelõzõ idõszakban (pontosan 1906-ban) jelent meg Lipcsében, német nyelven, Aurel C. Popovici tollából Die Vereinigten Staaten der Gross-Österreich, azaz A Nagy Ausztriai Egyesült Államok címen. E tervezet szerint a történelmi Erdély nagyobbik része román államalakulatként tagolódik az államszövetségbe. Az akkor még kizárólag magyarok (székelyek) lakta Székelyföld lett volna az új államszövetség 12. állama. A román államalakulaton belül természetesen a kisebbségek, fõként a németek is autonómiához jutottak. Az elgondolást Ferenc Ferdinánd fõherceg is felkarolta. Popovici tervezetének olvastán kijelentette: "Õ az én emberem, a jövõben mindenekelõtt az õ tanácsaira kell hallgatnom". Sajnos, az elsõ világháborút megelõzõ háborús propaganda a tervezet ellen dolgozott. A fasizmus, majd a kommunista diktatúra idején senki sem beszélt róla. A kommunizmus bukása után és az uniós integráció folyamatában azonban szükségszerűen, és kényszerítõen is, újból idõszerűvé vált.

    Az intézkedés tehát senkit nem lepett meg.

    Mégis óriási kavarodást keltett. A történelmi székely megyék, Udvarhely, Csík, Háromszék és Maros megye vezetõi rögtön tiltakoztak az úgymond átgondolatlan kormányzati döntés ellen. A Székelyföldi Autonómia létrehozása következtében ugyanis a területet máig igazgató három megyei apparátus helyett egyetlenegyet kellett volna fölállítani. (Azért csak három, mert Udvarhely és Csík a korábbi területi felosztás szerint együtt alkották az ún. Hargita megyét.) Ez nemcsak azért bizonyult lehetetlennek, mert az apparátus kétharmada, legjobb esetben is fele állás nélkül marad, hanem azért is, mert a négy virtuális székhely, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely sehogyan sem tudott megegyezni, melyik legyen a székváros. A hagyományok, a lélekszám, a gazdasági súly Marosvásárhely mellett szólt. Az erõteljesen magyar nemzetiségi összetétel, a lendületes kulturális és gazdasági fejlõdés Udvarhely, illetve Csíkszereda javára billentette a serpenyõt. Sepsiszentgyörgy igényét a töretlen székely önérzet, a derekas ragaszkodás a középkori autonómiákhoz alapozta meg.

    Mivel egyik város vezetõ hivatalnokai sem voltak hajlandóak engedni, a tárgyalások rövidesen kölcsönös vádaskodásokba, gyalázkodásba, sõt tettlegességekbe torkolltak. A média mind a négy városban a másik három képviselõinek primitív agresszivitását állította elõtérbe. A helyiek mindhárom esetben pusztán visszaütöttek. S azt is csak akkor, amikor már végképp nem mutatkozott egyéb kiút. A székelyföldi románok kétségbeesetten próbáltak békíteni. Egyrészt-másrészt típusú érveik azonban csak tovább élezték az ellentéteket.

    A történészek elõásták a levéltárakból a múlt hasonló konfliktusainak emlékeit, s a politikusok és értelmiségi hangadók ezeket (csúfolódó énekeket, rigmusokat, legendákat, megfutásokról és árulásokról szóló feljegyzéseket) is a küzdelem szolgálatába állították.

    A fejlemények természetesen a magyarországi politikai életet sem hagyták érintetlenül. Az MSZP Marosvásárhely, a FIDESZ Székelyudvarhely, az MDF Csíkszereda, a MIÉP Sepsiszentgyörgy mellett kampányolt. A pártok kampányanyagai valósággal elárasztották a Székelyföldet. Végül is a FIDESZ és MIÉP kiegyezésével Marosvásárhely igényét sikerült levétetni a napirendrõl. Logikus volt: az egyesült Európában egy felerészt románok lakta város nem lehet a Székely Autonómia székvárosa! A vásárhelyiek meghátrálása azonban semmit nem oldott meg. Csak Székelyudvarhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy vetélkedését tette még ádázabbá. S amikor az ún. "háromszéki jogok" érvényesítése érdekében tartott sepsiszentgyörgyi nagygyűlésen Le Pen mellett a román C. V. Tudor és a szlovák Meciar is felszólalt, Csíkszerda, illetve Udvarhely vezetõségét és kulturális intézményeit azzal vádolva, hogy szeretnék eladni a Székelyföldet a zsidó nagytõkének, az SZDSZ is felemelte a szavát.

    A román kormány jó ideig ellenállt a nemzetközi nyomásnak, egy darabig makacsul ragaszkodott az ország teljes föderalizálását elõkészíteni hivatott terv kivételezéséhez, végül azonban az antiszemitizmus további térhódításától való indokolt félelmében kénytelen volt meghátrálni és a statútum életbeléptetését a bizonytalan jövõre halasztani.

    A merész lépés lecsendesítette a kedélyeket, a székelyek rögvest megbékéltek egymással, és ismét kórusban szidták a "románokat", akik soha semmit nem csinálnak tisztességesen végig, s akik miatt ebben az országban soha nem lesz igazi demokrácia. Érveik a nyugati sajtó képviselõit sem hagyták érintetlenül. A Frankfurther Allgemeine Zeitung egy állítólag Markó Bélától származó mondással zárta székelyföldi tudósítását: Románia Európa leggyönyörűbb országa, egyetlen szépséghibája, hogy lakott.

B. B.

 

A rovatot készítették: BÍRÓ BÉLA, HORGAS JUDIT, MESTERHÁZI MÁRTON, MÚJDRICZA PÉTER, ZOLTÁN GÁBOR

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2005 / 9   »   Más-világ
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911