Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2005 / 7   //    «    1    » 
MÁS-VILÁG
Más-világ
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



"Magyarország nem volt, vélhetõleg nem is lesz, de lehetne."

Pszeudo - Széchenyi

 

Bevezetés

 

Lehet más a világ? Létrejöhet akár a sokat emlegetett Másik Magyarország? A kérdések rosszak, mert kérdések. A másik világ, s benne a Másik Magyarország van, létezik. A megoldás nem a történelemben vagy a gazdaságban keresendõ, még csak nem is a kultúrában - legkevésbé a politikában. A megoldás kulcsa a fizika és a logika. Pontosabban a kvantummechanika egyik népszerű filozófiai interpretációja: az Everett-féle multiverzum teória, az állandó jelleggel hasadó, magáról folyton apróbb változásokkal másolatokat készítõ kozmosz modellje, valamint az ehhez számos ponton kapcsolódó Lewis-féle "lehetséges világok"-koncepció a modális szemantika alapján. Ez utóbbi szerint szükségszerű az, ami minden lehetséges világban igaz, míg lehetséges az, ami legalább egy lehetséges világban igaz. Nos, a logikai és fizikai variabilitás adta végtelen potencialitást alapul véve végtelen számú másik világ kell, hogy létezzen, s ezek közül legalább egynek élhetõnek (vagy legalábbis elviselhetõnek) kell lennie. (Máskülönben hogyan jutna eszünkbe?)

    Ezzel a felfedezéssel indítjuk MÁS-VILÁG című rovatunkat - meglehet, sajátos szellemi mozgalom kezdete is lesz, amihez csatlakozhat boldog-boldogtalan. Olyan pozitív tartalmú híreket, tudósításokat, dokumentumokat - esetenként hírmagyarázatokat, vagy azokról szóló glosszákat - közlünk, amelyek itt, ebben a világban sehol nem olvashatóak. A hír tartalma lehet bármi: parlamenti interpellációktól vagy a civil mozgalmak sikeres akcióitól a kultúra aktuális eseményein át az életminõség javulását mutató bármiféle hétköznapi jelenségig. (Például egy jó borozó.) Érdekel bennünket minden olyan pozitív esemény, ami bármikor megtörténhet, mert nem akadályozza idegen hatalom, s nem is a pénzen múlik. És ezek fordítottja is: itteni, e világbeli események meg nem történése, hasonló belátások alapján.

    Vagyis a más-világ minden ízében reális eshetõség. Nem holmi közösen megálmodott tündér-Magyarország, nem Bergengóc Királyság, nem Új Atlantisz, nem gyermeteg utópia. Nem a hazugságon alapuló álom-foszlányok gyűjteményének, a "merjünk nagyot álmodni" vagy a sivár valóságkép inspirálta "találjuk ki Magyarországot" folytatása, s legkevésbé az ún. "országimázs" alakítására tett kísérlet. (Bár az ötletek árulkodóak - világosan jelzik a hiányt és igényt -, a kiagyalók sohasem nyúltak a gyökerekhez, nem is törekedtek igazi megoldásra.) Híreink nem másfajta világhelyzetrõl, megvalósíthatatlan és természetellenes társadalmi reformokról vagy éppen irreális gazdasági elképzelésekrõl tudósítanak, nem velünk született jóságról, hanem csupa olyan eseményrõl, ami akár meg is történhet - sõt nyugodtan megtörténhetett volna már eddig is. Más-világ jelenségei csak látszólag nem létezõk, mégis vannak, mert elvileg bármikor lehetnének. Itteni létünk minõsége javarészt kulturális mintáink átkos örökségébõl adódik, és csak részben köszönhetõ a mindenkori külvilágnak. E minták ellen pedig mi mást tehetünk, mint hogy másfajta mintákban, másféle mentalitásban gondolkodunk? A másfajta mentalitás persze másfajta döntéseket eredményez, a másfajta döntés másfajta történést, így egy-egy ilyen döntés újabb és újabb más-világot hoz létre.

    Más-világban is vannak kellemetlen jelenségek, méghozzá pontosan ugyanazok, mint ideát, a különbség csupán annyi, hogy ott megtalálható mindennek az ellentettje is. Ott is létezik besúgás a munkahelyeken, ám a besúgót a kollektíva leleplezi és kiközösíti, sõt gyakori, hogy maga a fõnök szembesíti a besúgottal. A zsebtolvajok az ottani villamosokon is meglopják a tehetetlen kisnyugdíjast, de ha ezt az utasok észreveszik, a tolvaj örülhet, ha ép bõrrel megússza. Vannak notórius följelentgetõk is, ám õk a köznevetség tárgyai, s az interneten negatív sztárokként versenyeztetik fan-klubokba tömörült rajongóik. Más-világot is elöntötte a kultúrszemét, de a valóság-showk nézettsége rendkívül alacsony, mivel az idegen újdonság iránti szalmalángszerű érdeklõdés pár napos figyelem után kihuny. Sorra tönkremennek az egyhangúnak és divatjamúltnak ítélt gyorsbüfék, ráadásul a junkfoodot a kisebb gyerekek többsége kiköpi, mert a mama fõztje jobban ízlik nekik. Az ottani Budapest semmivel sem szebb vagy gazdagabb, mint emez, de például tiszta. Javulóban a foci, mert nemcsak állami pénz van rá, hanem menedzseri szándék és sportolói ambíció is, a méltán híres magyar borkultúra pedig - miután nagyjából sikerült fölszámolni a borhamisítást - a franciával vetekszik. Nincs ez másként a közélettel sem. Egyes cezaromániás politikusok idõrõl idõre megpróbálják ugyan elérni a társadalom mozgósítását és átpolitizálását, de sanda szándékaikat a polgárok hamar fölismerik, és az önjelölt vezér szégyenében elkullog. Ugyanezért eleve fiaskó a kultúra átpolitizálása: igaz, némely államilag dotált alkotásról hangosabb viták folynak, sõt olykor fölmerül a gyanú, hogy az adott film, kiállítás vagy építészeti alkotás valamelyik politikai csoport biznisze, s mint ilyen, ideológiai konjunktúra meglovaglásából született, ám az esztétikai értékítéletet szinte sohasem a pártpolitikai rokon- vagy ellenszenv motiválja, még a legradikálisabb kritikusok részérõl sem. Más-világban is létezik kizsákmányolás, de mellette erõs a szolidaritás, erõsek a szakszervezetek, s így erõteljes a munkások jogaiért és anyagi érdekeiért folyó küzdelem. Ott is pusztítják a rablóvállalkozók a természeti környezetet, de a civil kurázsinak köszönhetõen a helyi lakosok azonnal és keményen reagálnak - általában az ország közvéleményének rokonszenvétõl kísérve. Ott is akad számos "diplomás gazember", mivel a szakemberek közül sokan eladják magukat az uralkodó gazdasági vagy politikai elitnek, de velük szemben mindenkor megnyilvánul a klasszikus értelmiségi attitűd is, mert sokakban föltámad a szakmai és emberi lelkiismeret, és a megnyomorítottak oldalára állnak: jogászok, közgazdászok, mérnökök, kutató szakemberek, újságírók, művészek. Újra és újra fölüti fejét a korrupció, de az esetek többsége az agilis nyomozóknak és a bátor, tényfeltáró újságíróknak - valamint politikai támogatóiknak - köszönhetõen nagyobbrészt napvilágra kerül, és a kétes ügyekbe keveredett közéleti személyek örökre elbúcsúzhatnak népszerűségüktõl, sõt, magától a közélettõl. A politikai kabarékban a humor nagyágyúi mindenkor a hatalmasokat fricskázzák, s nem a jólfésültséget, az uralkodó világrend iránti lojalitást okítják, nem a kispolgári szervilizmust népszerűsítik. Az ott is létezõ kapitalizmus ellenére nem szégyen kimondani azt a szót, hogy "nép", és a munkást sem eufemizálják "munkavállaló"-ként.

    Más-világ nem kísérli meg az általunk (vagy bárki által) nem favorizált politikai irányzatok, világképek és értékrendek kiiktatását, mert a társadalom plurális és toleráns. Szép lassan margóra szorult a jól ismert gondolkodásmód, hogy a más nézetű ember vagy csoport csak akkor válik elfogadhatóvá, mondhatni "szalonképessé", ha burkoltan bár, de föladja elveit. Hogy egy liberális csak akkor jó liberális, ha valójában konzervatív, egy konzervatív, ha voltaképpen balliberális, egy nemzeti érzelmű, ha nem nemzetben gondolkodik, a baloldali, ha elveti a balos alapelveket, a keresztény, ha neopogány eszméket vagy a multikulti értékeit vallja, s így tovább. Ott a legtöbben úgy tartják, hogy aki ragaszkodik a saját világnézethez és értékekhez, az igazabb, s ezáltal jobb is, sõt: általa picikét a társadalom is igazabbá és jobbá válik. (Ami nem az össznépi egymásra borulást, avagy a viták és nézetkülönbségek hiányát jelenti.) Így tehát Más-világban egy liberális éppen következetes liberalizmusa miatt nem szolgálja sem szóban, sem írásban az aktuális világrendet felügyelõ nagyhatalom kulturális és politikai imperializmusát, viszont éppen a "másság" iránti elkötelezettsége révén áll ki a valóban másfajta vélemények és értékrendek létjogosultsága mellett - így természetesen a baloldali, a konzervatív vagy a nemzeti érzelmű emberek értékrendje mellett is. Hasonlóképp a magukat baloldalinak nevezõk, éppen baloldaliságuk miatt helytelenítik a privatizációt, szállnak szembe a vadkapitalizmussal, s baloldaliként ítélik el a határon túli magyarok elleni xenofóbiát is. Ott egy keresztény-konzervatív valódi kereszténysége és européer konzervativizmusa miatt nem kedveli az újpogány-szittya tobzódásokat, ahogyan egy nemzetben gondolkodó is éppen "nemzet"-koncepciójához ragaszkodva száll harcba a származás alapján történõ kirekesztési kísérletek ellen. A saját értékrend, az intaktság, az elvszerűség - azaz a koherens és konzekvens gondolkodás és cselekvés - teszi lehetetlenné a kettõs mérce szerinti ítélkezéseket, s nem utolsó sorban ez óv meg az indoktrináció: az ostobasággal elegy elvtelenség okozta kiszolgáltatottságtól. Attól az itteni Magyarországon általánossá vált mentális betegségtõl, hogy egy adott politikai csoporthoz kötõdés automatikusan e csoport összes bárgyú hiedelmeinek, hazugságainak, percenkénti pálfordulásának kritikátlan elfogadását eredményezi.

    Ez utóbbi azért fontos, mert amit indoktrinációnak nevezünk, jóval több, mint puszta elvtelenség. Ez az itteni Magyarországot mindenestül átható és alapjaiban meghatározó tudatállapot az ésszerűtlenség, az irracionalitás megnyilvánulása. Ez tűnik elõ majd minden társadalmi és kulturális jelenségben, döntésben, véleményben és cselekvésben. Így ez az itteni és mostani Magyarország a káosz, az egymásnak ellentmondó, szüntelenül alakuló doktrínák, az ad hoc elvek, a zagyva és kusza hiedelmek és elképzelések, az inkonzisztens eszmék, azaz a hamisság országa. Egy hamis Magyarország pedig jobbára csak tünemény, árnyék. Hallucináció. Holt világ, a létezés mímelése. Vagyis ez itt a másvilág: a halottak és kísértetek földje, a homály, a bomlás, a vámpírok és a földalatti szörnyek birodalma, az alvilági kábultság szférája. A hamisság ugyanis a tények ignorálására alapul, ami a közeli és távoli múlt nem ismeretébõl, avagy annak felejtésébõl adódik: az elvtelen ember vagy közösség nem emlékszik arra, hogy az õt vezérlõk mit hangoztattak akár egy nappal korábban, s annak nyomán akkor õ éppen mit vallott a magáénak. Az elvtelen emberek léte és tudata ezért olyan, mint a kísérteteké: káprázat, tünékeny látszat-lét.

    Más-világ viszont valóságos. Az onnan érkezõ tudósítások olyan döntésekrõl adnak hírt, amelyek az elvszerűségbõl, azaz a következetes gondolkodásból, az ésszerűségbõl, egyszóval a szilárd létezésbõl fakadnak. Ezek a döntések valódibb tényeket eredményeznek, mint azok, amiket mindennapjaink delíriumában szüntelenül látni vélünk. Már csak ezért sem igaz, hogy híradásainkkal az értelmiségi ellenállás bizarr formáját: a tények elleni támadást valósítjuk meg a képzelet segítségével. Ezt sokkal inkább az itteni világ közös megálmodói teszik.

    Emigráljunk tehát Más-világba! Nem kell hozzá egyebet tenni, mint a förtelmes és gyűlöletes tényeknek és eseményeknek meglelni azokat a formáit, verzióit, ahogyan lehetnének, pontosabban: ahogyan lenniük kellene. Ugyanígy a förtelmes tények emberi hordozóinak: politikusoknak, közíróknak, művészeknek és tudósoknak, humoristáknak és egyéb véleményformálóknak is meg lehet keresni pozitív alteregóikat abban a kvantumos másik világban.

    Mivel törekvésünk konstruktív, senki nem vádolhat azzal, hogy csak kritizálni tudunk, mindennemű javaslat és elképzelés nélkül. Más-világ felfedezõi nem csak a rosszat látják. Ellenkezõleg: ebben a rovatban csupa jó jelenségrõl adunk hírt. Ráadásul e mozgalom - mint egyfajta "belsõ emigráció" - öngyógykezelésnek sem utolsó: gyógyír lehet a tépelõdés, az idegeskedés ellen, és önismereti terápia is, hiszen abból a másik világból mindenki a neki leginkább nem tetszõ e világi jelenség ellentétmását fogja föllelni. Híreink és dokumentumaink fölébreszthetik mindazokat, akik föl akarnak ébredni.

    A többieknek további jó éjszakát, de ennél azért szebb álmokat.

F. A. M.

*

 

Több generációnyi kényszerpihenõ után ismét megalakult a Fõvárosi Közmunkák Tanácsa. A Konrád György elnökletével újjászervezõdött testület 2005. május 10-i ülésén a budapesti személygépkocsi-forgalom jelentõs mérséklésérõl is döntött. A bécsi Mariahilferstrasse példájára fõvárosunk körútjain az autós közlekedést a villamosok pályáira szorítják vissza, és a járdákat minimum kétszeresére, helyenként háromszorosára szélesítik. Az Andrássy út teljes hosszában - Barcelona sétálóutcájának, a Ramblának nyomán - a kétoldalt egysávossá csillapított gépkocsiforgalom terhére középen széles gyalogos passzázst alakítanak ki, szobrokkal, szökõkutakkal, csobogókkal, ülõbútorokkal és új fatelepítésekkel. Továbbá nemzetközi, részben meghívásos, nyílt városrendezési tervpályázatot hirdetnek az Andrássy út mint gyalogos sétány kiterjesztésére a Hõsök terétõl egészen a budai Várhegy panorámájával ékes Duna-parti korzóig.

M. P.

*

 

Valamikor a 80-as évek végén a Templom utcai juharfákat motoros láncfűrésszel, kosaras daruskocsikról lecsonkolták, s az erõsebb új hajtásokat kétévente hasonló módon ismét levágták, méghozzá egy alkalommal májusban.

    Önkormányzati forrásból kiszivárgott, hogy idén is májusra tolódik a csonkolás. A jelzett napon a Templom utcában megjelent a Greenpeace, s az MTV, a TV2, az RTL Klub és a többi televízió kameráinak kereszttüzében

a két tucat sárgaköpenyes aktivista testével zárta el - mintegy fekvõrendõrként - az utca bejáratát.

    A céljárművével a helyszínre érkezõ Tisztes József kertészeti vállalkozót úgy megdöbbentette a látvány, hogy a Greenpeace aktivisták elõtt kijelentette: pusztán a pénzkereseti szükség kényszerítette az eljárásra, valamint az önkormányzati szerv aljas manipulációja, mely szerint az "a kiemelt zöldfelület kertészetileg indokolt ifjítása". Az ominózus májusi eset elemzésekor ki akart térni a fészkükbõl kivetett (idézzük) "kis énekes madárkákra", de szava elfúlt. Egy teljes percig küszködött felindultságával, majd keserű haraggal leköpte a magával hozott motoros láncfűrészt.

    Ezután egy Greenpeace aktivistát fölvett a daruskocsi kosarába, s az egyik fán látható két elszáradt ágat rókafarkú kézifűrész segítségével eltávolították.

    Az eseményrõl készült tudósítások vezetõ anyagként szerepeltek az említett televíziók esti híradójában.

M. M.

*

 

2005. május 17-én délután 4 órakor az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dolgozói összoktatói értekezleten gyűltek össze a Múzeum körúti épületegyüttes legnagyobb elõadótermében. Ne szépítsünk: a mintegy 95%-os részvétel annak a hatalmas pénzösszeg vonzásának tulajdonítható, amelyre az egyetem két forrásból tett szert. Az Oktatási Minisztérium, hogy zökkenõmentesebb legyen az oktatási struktúra áthelyezése új, európai normákra, a dolgozók bruttó fizetésének ötszörösét (egyes források szerint hatszorosát) utalta át az Egyetem bankszámlájára, egyszeri, vissza nem térítendõ kölcsön formájában. Ugyanakkor a bölcsészkar és az egyetem többi hét kara komoly saját bevételhez jutott, mert az egyetem tulajdonában lévõ épületeket, azok elõadótermeit, parkjait, sõt e parkok padjait és az egyetem egyéb létesítményeit - még a legkisebb helyiségeket is - "örökbefogadásra" ajánlotta fel különbözõ multinacionális cégeknek és magánszemélyeknek, akik kapva kaptak a nagyszerű reklámlehetõségen, hogy nevüket így megörökíthetik. A cégek és magánszemélyek nevének felsorolására itt nem kerülhet sor, de beszédes már az is, hogy az elõadóterem, ahol az értekezletre összejöttek, ugyancsak egy rangos cég nevét viseli. Akárkitõl is származott az ötlet - az illetõ nevének elhallgatását kérte -, amerikai példát követett, mert az Egyesült Államokban nemcsak az állatkert lakóit, egyetemi kollégiumokat vagy elõadótermeket lehet - jelentõs összegért - nevesíteni, hanem közparkokban álló padokat, sõt, országutakat.

    A összoktatói értekezlet a hatalmas összeg legideálisabb felhasználását kereste. A cégek, magánszemélyek és az egyetem vezetése ugyanis egyetértett abban, hogy a pénz sorsáról a lehetõ legdemokratikusabban döntsenek. A kar intézeteinek és tanszékeinek megbízott személyei elõzõleg kidolgozott javaslattal álltak elõ, melyet titkos szavazással választott képviselõ, történetesen a Szimbolikus Logika Tanszék fiatal tanársegédje ismertetett.

    A terv szinte mindenkinek tetszett. A pénz - fejtegette az elõadó, részletes számításokra hivatkozva - elegendõ ahhoz, hogy a kar maga is befektessen, és a kamatokból az évek során folyamatosan fedezze a költségeket. A javaslatok között elsõ volt az Egyetemi Könyvtár kutatókönyvtárrá alakítása, amelyben az elmúlt hatvan év minden számottevõ bölcsészeti műve megtalálható. A képviselõk a könyvrendelésekhez javasolták a harvardi Widner könyvtár és a Californiai Egyetem MELVYL katalógusának tanulmányozását. A második helyen a hallgatók ösztöndíjrendszerének reformja szerepelt: olyan, részleteiben még kidolgozandó tervet vázoltak fel, amely elsõsorban tanulmányi eredménytõl, másodsorban szociális helyzettõl függõen akár egy kisebb átlagfizetésnek felel meg.

    A harmadik pont körül intenzív, de szívélyes hangvételű vita alakult ki. Egyesek a fizetések egyszerű és arányos megemelését javasolták, a többség viszont szerencsésebbnek gondolta, ha a kar minden fõállású oktatója (rangra és tudományos fokozatra tekintet nélkül) mindenkori fizetésének négyszeresére pályázhat elõzõ évi munkája alapján. Az összeget tudományos és oktatói tevékenységére fordíthatja - ez lehet konferencia-szervezés, konferencia-részvétel, könyvvásárlás, saját mű kiadásának támogatása, könyvtárközi kölcsönzés, vendégelõadó fogadása, tanulmányút, és még sok egyéb. Idézünk a javaslatból: "Az adminisztráció gyors és egyszerű: csak egy űrlapot kell kitölteni. A megítélt összeg az oktató saját bankszámlájára kerül, s a továbbiakban (mert munkatársunkat nagykorúnak tekintjük) belátása szerint használja fel, és az általa helyesnek tartott arányban osztja meg. Kérjük viszont, hogy az év végén benyújtott számlák tartalmazzák a felhasználás megnevezését. Több oktató együttesen is pályázhat, összevont összegekre (például külföldi elõadó meghívására), és lehetséges az összeg átvitele egyik évrõl a másikra is".

    Az értekezlet résztvevõi kinyilvánították, hogy a megváltozott körülmények más felelõsséget rónak rájuk. Javasolták, hogy néhány alapelvet máris rögzítsenek. Ezek között szerepelt, hogy az oktatók minden órájukat felkészülten megtartják, hogy fogadóórájuk idején a hallgatók rendelkezésére állnak, hogy a rájuk esõ disszertációkat és szakdolgozatokat a megadott határidõig elolvassák, és kimerítõ bírálatot készítenek. Titkos szavazással megválasztották aztán azokat a bizottsági tagokat is, akik az elfogadott javaslatok finomítását és végsõ formába öntését végzik. Az új tanév kezdete elõtt tehát még egy összoktatói értekezlet várható. (Meg nem erõsített források szerint napirendre kerül az egyetemi szemináriumok létszámának drasztikus csökkentése is: sehol sem ülhetne tizenkettõnél több hallgató. Ez bizonyos tanszékeken az oktatói létszám jelentõs emelésével jár. Úgy hírlik, a tanszékvezetõket felkérték, hogy szakterületi prioritások szerint egyeztessék tanszékeikkel az elkövetkezendõ két év személyi fejlesztési terveit.)

K. G.

*

 

Ha van Más-világ, lehetetlennek érzem, hogy hírré ne tegyem (s éppen itt, a Liget júliusi számában, amelynek hátlapján Kámán Balázs prózaíró elsõ kötetének, az Agyrázkódásnak a borítója látható), hogy be ne ismerjem: a mai magyar irodalmi-szellemi élet egyik meghatározónak vélt, sok-sok keserves tapasztalatból leszűrt működési elve, mely az érvényesülést elsõsorban a karrierhez, a személyes nyomuláshoz kapcsolja és a művet másodlagosnak tekinti - ez már a múlté. Az újra meg újra idézett aforizma, hogy korunkban nem az érték érvényesül, hanem az érvényesülés válik értékké, immár megkérdõjelezhetõ. Kámán művének fogadtatása markáns jelzés, de azért szükséges megerõsíteni. Alig került a könyv a boltokba, s két napilap, egy hetilap, valamint a rádió és a televízió egy-egy adója foglalkozott vele, de ebben a tényben nem a számszerűen sem jelentéktelen és frissen életre kelõ visszhang érdemes a hírre, hiszen ez a szakszerűen szervezett propaganda eredménye is lehetne, hanem az értékelések-bemutatások mikéntje, amelyek következetesen a művel, és nem a személlyel törõdnek, mintegy rácáfolva a könyv szerkesztõjének pesszimizmusára, akinek levélrészletét (talán sajátos reklámfogásként is?) közli a kiadó az Agyrázkódás hátsó borítóján, s benne éppen az érvényesítés szervezésének kínzó kételyei kapnak hangot. Nem, ez az öt visszhang egytõl-egyig az írói megjelenítés módjára, korszerű tartalmainak társadalmi és lélektani pontosságára figyel, és egyértelműen értékelhetõ örvendetes jelenségnek. (Igaz, ha már a realitást említettem, Kámán Balázs közeli ismerõjeként azt is meg kell jegyeznem, hogy õ - s könyvének önéletrajzi vonatkozásait megsejtve ezt minden érzékeny olvasója így vélheti - az önérvényesítésre már lelki alkata miatt is teljességgel alkalmatlan.)

H. B.

*

 

Hiába látok rá önvakultságomra - és restelkedem is miatta -, mégsem tudom tárgyilagosan, személyes érintettségemmel mit sem törõdve rögzíteni a Szalay utcai eseményeket. Nekifogok századszor is, próbálom (hisz évekig napilapnál dolgoztam) egy normális, már-már mínuszos hír műfajába gyömöszölni, mintha a fogalmazás szenvtelensége és tömörsége eleve józan bólintás volna: helyes, jól van. Végtére Magyar Bálint oktatási miniszter is szűkszavú kommünikében közölte, hogy intézményében ésszerű és radikális összevonásokról döntött, mindenekelõtt arról, hogy az Oktatási Minisztérium eztán csak a Szervita téri épületben működik, és Demszky Gábor fõpolgármesterrel egyeztetve a Szalay utcai épülettömböt (amely korábban, hosszú évtizedekig, a Rákosi- meg a Kádár-rendszerben is az oktatási és kulturális tárca székhelye volt) átadják a Fõvárosnak. A miniszter és a fõpolgármester nem állt kamera elé, a tülekedõ újságírókat megkérték, hogy amíg a "leépítéssel" és az épület átalakításával járó súlyos gondokat nem tudják emberségesen megoldani, ne keltsenek zavart fél-igaz híresztelésekkel. Miután a fõvárosi közgyűlésen a képviselõk döntõ többsége "igen"-nel szavazott, három-négy héten belül megkezdõdik az épület belsõ átalakítása, majd a munkálatokról tudósítsanak folyamatosan. Magyar Bálint javaslatára ugyanis hajléktalan, illetve úgynevezett átmeneti szállást létesítenek a hatemeletes házban. A reszocializáltak - kiváló tervezõk és gyakorlott építésvezetõk irányításával - maguk végzik az építési munkákat, s a továbbiakban is fontos elv marad, hogy a lakók ne legyenek kiszolgáltatottak az állam vagy a tehetõs emberek karitatív gesztusainak - hogy mindenben megtalálják érdekeltségüket, és minél elõbb önálló lehessen életvitelük.

    Szakértõk szerint Budapest és környékének egyre nyomasztóbb "hajléktalan-ügye" csakis a különbözõ tárcák (az esélyegyenlõségi, környezetvédelmi, gazdasági, informatikai, egészségügyi stb.) összehangolt "nagy beruházásával" képzelhetõ el. Az apró-cseprõ jótékonykodások, karácsonyi és egyéb akciók a 21. században már annyira visszatetszõk, úgyszólván ósdiak, hogy inkább ártanak, mint használnak.

    Hallom és olvasom ezeket a nemcsak szívdobogtatóan pozitív tartalmú, hanem végre-végre cafrangok és csinnadratta nélkül, mondhatni dísztelen méltósággal közölt híreket, és az elsõ pillanatban egy óvodás dacosságával reagálok: még hogy Magyar Bálint javaslatára! Hiszen több mint két esztendeje jelent meg Az egész ügymenet című szociografikus mesém, amelyben többek között az intézmények-apparátusok beteges felduzzadásáról is írtam, és - igaz - zárójelben megjegyeztem, hogy "milyen nevelõereje, példaértéke volna egy radikális önkorlátozásnak, s ha mondjuk az egyik belvárosi épületet [az Oktatási Minisztériumról szólva] átalakítanák hajléktalan- és átmeneti szállássá, deklarálva, hogy Európában végképp nem tűrhetõ el a nyomor, a kiszolgáltatottság, a társadalmi igazságtalanság és züllöttség olyan, nemzetközileg egyébként tudomásul vett foka, amikor kormányzati jóváhagyással, legfeljebb sajnálkozással tömegek hálnak az utcán". Szóval nem tetszettem magamnak, ahogy felkaptam a fejem, s mintha a tulajdonjogomat védeném, mondtam: még hogy Magyar Bálint javaslatára! De csakugyan pillanatnyi volt ez az idétlen, amúgy idegen felcsattanás, máris bölcselkedéssé laposodott, amelyet a gerjesztett ámuldozás sem tett rokonszenvesebbé: hogy persze, egy ilyen nagyszabású programhoz sok-sok ember akarata és munkája kell, s hogy igazán mindegy, név szerint ki a kezdeményezõ, meg hogy mennyire nem tudható, megjelent szövegeink hogyan hatnak, hogyan élnek tovább, hogy a folyamatosan tapasztalt közöny, lám, látszólagos... és így tovább, végtelenül. Miközben javában restelkedtem, és szorongva intettem magam: aki szabadságot és egyenlõséget akar, annak önmagát is meg kell szabadítani a kicsinyesség és az önzés mindenféle változatától - s mint egy boldogító fürdõzés után azon tűnõdtem, hogyan vehetnék részt a tervek szerint már az év végén üzemelõ szállás mielõbbi kialakításában.

L. J.

*

 

Ezúttal egy negatív híradással - mondhatni: egy meg nem valósulás történetével - zárjuk rovatunkat, amely mégis örvendetes. Reméljük, olvasóinkat is meggyõzi, hogy mindent azért nem lehet megtenni.

    Április 1-én a szerkesztõket barátian megszólító e-mail arról tájékoztatott, hogy a "József Attila-év Gödöllõn éri el mélypontját. Lesz egy háromszereplõs színdarab, amit Pécsi Ildikó állított össze, õ rendezte, és persze szerepel is benne (õ Jolán), J. A. szerepében Németh Kristóf, a művház igazgatója, a ?Barátok közt? napi szappanopera Gézája. Ha azt hiszitek, ennyi, tévedtek. A harmadik szereplõ, akit ?Idõutazónak? hívnak, nem más, mint Dr. Gémesi György..." Szellemesen kifundált április elsejei tréfának tűnt a hír, ám amikor megkaptuk a mellékelt meghívót az emlékestre, zavarba jöttünk - olyannyira, hogy rendkívüli honoráriumot ajánlottunk (az idõ is szorított) a tudósításért. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert Gödöllõn nem volt semmiféle József Attila emlékest. A megnevezett alkotók ugyan elzárkóztak a nyilvánosságtól, de megbízható informátorok szerint mélyen sértve érzik magukat az idétlen és gátlástalan lejáratási kísérlet miatt. Jogorvoslatért folyamodnak - kényszerűen hárman együtt -, mert a hamisított szórólap nemcsak a művészet és a politika méltóságát rombolja, hanem alkalmat kínál a további rosszhiszemű mendemondáknak is: hogy milyen anyagi forrásból és milyen anyagi forrás gyarapításáért...

 

A rovat létrejöttében írással és ötlettel részt vettek:

ÁCS JÓZSEF, FARKAS ATTILA MÁRTON, HORGAS BÉLA, HORGAS JUDIT, KÁLLAY GÉZA, KOCSIS PÉTER, LEVENDEL JÚLIA, MESTERHÁZI MÁRTON, MÚJDRICZA PÉTER, MUND KATALIN, STEFANOVITS ATTILA, VARGA ZOLTÁN ZSOLT.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2005 / 7   »   Más-világ
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911