Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2008 / 9   //    «    12    » 
Csengery Kristóf
Szindbád és a mozdulatlanság temploma
vers 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Míg a csaló idő cammogva rohan,

    száguldva ballag, repülve áll,

a biztosra áhítozol, a szilárdra - a pontra,

    ahol a lélek megnyugvást talál,

 

és fogódzót az elme. Mint alkimista

    az aranycsinálás titkát, makacsul keresed

a Mozdulatlanság Templomát: a forgó-keringő

    világegyetemben azt a helyet,

 

amely megőrzi magát. Rácsszerkezetéből

    romlás, javulás esélye kihull,

törvényen kívül önnön képletét

    ismétli vég nélkül s változatlanul.

 

Úgy hiszed, ha eljutsz hozzá, és rápillanthatsz,

    megváltás lesz az a találkozás: amit

vétettél, eltörli, minden tévelygést és

    minden botlást érvénytelenít

 

az elégtétel, a tudás, hogy mégis

    van állandóság; akad létező,

amelyen nem fog a fordítva ferdítő,

    önmagát meghazudtoló idő.

 

Sokáig töprengsz, hol lehet a templom,

    s mi lehet: sziklabarlang, évszázados

cédrus, napverte hegyhát, vagy csak

    egy kő a parton, melyet simára mos

 

a folyó? Egy állat? Az oroszlán, a bárány?

    Egy égitest? Egy könyv? Egy gondolat?

Egy érzés? Egy emlék? Egy természeti törvény,

    amely hűvös edényként megmarad,

 

míg az anyag elfolyik belőle? Mindezt

    számba veszed, nem feledkezve el

az emberről sem, kérdezel holtat és élőt,

    hogy ő-e a Templom - s mind nemmel felel.

 

Belátod lassan: valamennyi teremtmény

    szüntelen változik kívül-belül;

mint kígyó a bőrét, koronként levedli

    elhordott éveit, s átlényegül.

 

Mégsem adod fel. Hiszel a Templomban,

    akarod a létét. S ha rábukkanni nem

sikerül idekinn, hát megvonod a vállad,

    s más utat választasz: elindulsz odabenn,

 

ahol a lélek lakik. Talán te magad vagy,

    akitől a Mindenség a létezés

titkát tanulja: az ős-örök ego, mely

    moccanatlan gubbaszt a sötétben, és

 

kezdettől tud mindent. Hálódat a mélybe

    meríted, hogy kifogd, mint halász,

önmagad - és csalódsz: nem egyetlen ént, de

    nyüzsgő-zsibongó sokaságot találsz.

 

Képeidet, ahogy álltál az évek

    lencséje előtt, megőrizte az agy.

Mind eltér a másiktól, mind hasonlít hozzád.

    Egyik se vagy te. Mindegyik te vagy.

 

Belül sem találtad meg, amit kívül

    hiába kerestél. Minden hamis:

te sem vagy ugyanaz, te sem vagy egy, és

    - ki tudja most már - talán nem is

 

létezel. Értelmetlen kutatni: csak rögeszme,

    képzelgés a Templom, egy maréknyi só,

amely ízét vesztve a sárban enyészik,

    mert nincsen, nem lehet kapaszkodó.

 

Sírsz. Három éjszakán és három napon át

    folynak patakokban a könnyeid,

majd amikor a csendes hullámzás kimosta

    belőled a hit utolsó cseppjeit,

 

felállsz, elindulsz súlytalanul lebegve.

    Mint hazatérőt, magába fogad

a szürkeség, tested átitatja a pára.

    Felold, feloldoz az alkonyat.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2008 / 9   »   Szindbád és a mozdulatlanság temploma
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911