Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2005 / 6   //    «    6    » 
Kazinczy Gábor
Az utótöprengés folytatása
esszé 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Bíró Béla Utó-töprengés a kettõs állampolgárságról című írásának utolsó mondatai meglehetõsen rezignáltak. Meglátásai elejétõl a végéig helytállóak, elemzõ töprengései széleskörűek és elmélyültek, helyenként mégis hiányérzetem támad. Igaz, nincs szakképzettségem, csupán újságolvasói kultúrámra támaszkodom - meg személyes élményeimre. Tíz éve élek Magyarországon (ötvenhárom évet Romániában töltöttem), és hat éve vagyok kettõs állampolgár, mivel hivatalosan nem mondtam le román állampolgárságomról. Hogy a helyzet még színesebb legyen, olyan áttelepült vagyok, akinek szűk családja is részben a mai Magyarország határain belül élt, apai dédnagyapám Ferihegyen, nagyapám Albertirsán született, én viszont a Bánságban, a többnemzetiségű Temesváron, magyar szempontból, szórványvidéken.

    Minthogy Bíró Béla gondolatai nagyjából bennem is megfogalmazódtak, természetesnek és posztulátum-jellegűnek tartom az általa is idézett kijelentést, miszerint a magyarság lelkiség. Alapvetõ kérdés azonban, hogy ez a lelkiség hogyan alakul ki egy-egy személyben, és hogyan alakul ki a nemzet egészében. Az egyik és a másik esetben is ezt a kialakulást számtalan tényezõ befolyásolhatja. Az ismert okok mellett például mitõl válik egy vegyes házasságban született és egyformán nevelt három gyermek közül az egyik agresszíven nacionalista magyarrá, a másik ugyanolyan románná, a harmadik meg teljesen semlegessé, aki a vegyes házasság gyakorlatát folytatva asszimilálódik anélkül, hogy törõdne nemzeti identitásával. Nyilvánvaló, hogy a pozitív irányt az elõbbi kettõ saját opciójában látja, a harmadik pedig nem tartja fontosnak a kiállást. Tehát lennie kell néhány tényezõnek, mely az egyént egyik vagy másik oldalra állítja.

    A modern európai nemzetek esetében nem beszélhetünk tiszta etnikumokról. Ilyen szempontból a magyar is mozaiknemzet, de a történelem folyamán kialakult magyar lelkiség minõsége attól függ, hogy milyen társadalmi háttérrel, milyen mentalitás, erkölcsi kiállás és szellemiség keretében nyilvánul meg. Az évszázadok folyamán Magyarországra begyűrűzõ (kis)polgári gondolkodás alapvetõen megváltoztatta a régi, feudális viszonyoktól szabadulni vágyó nép gondolkodását. A polgárság kialakulásával együtt alakul ki a magyarságtudat, mely az ezernyolcszázas évek közepének forradalmi eufóriájában csúcsosodik. Mint ahogy a francia forradalom idején franciának, ez idõ tájt magyarnak lenni is dicsõség volt, ezért e két nemzet könnyen asszimilálta a betelepülõket. Ehhez hozzájárult a kultúra is, hiszen a fejlett kultúráknak mindig is nagy része volt a nemzeti lelkiség erõsödésében és térhódításában. Példaként említhetjük a latin kultúra elterjedését, messze a birodalom tényleges határain túl.

    Multikulturális környezetembõl adódóan megismerhettem és összehasonlíthattam szülõvárosom és vidéke magyar, román, német, szerb, zsidó, bolgár stb. kultúráit - érzékelve sajátosságaikat. Volt alkalmam azt is megfigyelni, hogy ezek a kultúrák miként hatottak egymásra és hogy ez a kölcsönhatás nem egyformán volt kompatibilis: talán a közös ortodox vallás miatt is, például a román és a szerb népművészet kölcsönhatása erõsebb, a két etnikai csoport mentalitása is nagyon közel áll egymáshoz. Ugyanez mondható a magyar-német, szintén vallási kölcsönhatásról is. Együtt ezek a közösségek jóval toleránsabbak, egymással és kifelé is. Ezzel szemben az idegen náció által körülvett, enklávészerű, egységes etnikai tömböt képezõ, és önvédelmi álláspontra helyezkedõ erdélyi (székelyföldi) "tiszta" magyarságnak, amellett, hogy folyamatosan vigyáznia kellett a békés egymás mellett élés látszatára, nehogy a többséget pártoló hatóság megsértse az alkotmányban lefektetett, elméletileg érvényes jogait.

    A gondolkodás, a szellemiség és ezek megnyilvánulási módja egyaránt a kultúrához tartozik, és mindenképpen jellemzõ az illetõ etnikai csoportra.Ezek alapján jellemezni e csoportokat, vagyis csupán meghatározni nemzeti sajátosságaikat anélkül, hogy ítélkeznénk felettük, gondolom, nem számít fajgyűlöletnek, rasszizmusnak, interetnikai gyűlölködésnek.

    A polgárosodási folyamat Erdélyben hosszabb idõt vett igénybe, hiszen az erdélyi falu szigorú, de humánus és értelemszerű törvényei létrehozták azt a közmegegyezést, mely ezt a társadalmat tartóssá, homogénné kovácsolta. Az erdélyi székelység öntudatos része ma is büszke nemességére, mely manapság nem annyira a rangot, mint inkább a nehéz életkörülmények és a történelem viszontagságai által megedzett és az önkényeztetéstõl mentes, következetesen egyenes gondolkodást jelenti.

    A kettõs állampolgárság igényének elutasítása az anyaország részérõl Erdélyben megdöbbenést és elkeseredést váltott ki. A magyar kormányok eddig, elméletileg elfogadták és hangoztatták az együvé tartozást, így nyilvánvaló volt, hogy ennek gyakorlatba helyezése lett volna a következõ lépés, a kettõs állampolgárság igényének megfogalmazásakor. Legalábbis az egyszerűbb, mondhatnánk naivabb erdélyi gondolkodás szerint. Hisz az erdélyi ember számára a "nem" egyértelműen és mellékgondolatok, vagy enyhítõ körülmények nélküli, kategorikus NEM-et jelent. Az erdélyi ember, aki még nem élt Magyarországon, nem tud olvasni a magyarországi sorok között, és bár a fokozottan képlékeny romániai belpolitika közegében él, a magyar politikát nem veszi azzal egy kalap alá, sõt, "szentírásnak" tartja a magyar kormány kijelentéseit. Fõképp, ha az ellenzék részérõl jó ideje megkapja az Erdélyben oly népszerű és áhított szólamokat a nemzeti egységrõl, valamint a részben már beváltott anyagi támogatás ígéretét.

    Annak ellenére, hogy az 1920 és 1940 közötti román uralmat felváltó négyéves magyar világ, pontosabban, a kezdeti eufóriát követõ idõk népi tanulsága az volt, hogy azért a románokkal jobban ki lehetett jönni, mert jobban tolerálták az apróbb törvénytelenségeket, mert lefizethetõbbek voltak, a magyar hatóságoknál kevésbé szigorúak. Ugyanakkor az egészet tekintve, vagyis a közös történelem folyamán a román részrõl elõ-elõforduló atrocitások, az idõnként népirtásig fajuló igazságtalanságok hatására Erdélyben a nemzeti vágyálom továbbra is a nemzet újraegyesülése maradt. Nem utolsósorban azért, mert a magyar lelkiség Erdélyben jó ideje erõsebb, mint az anyaországban. Trianon sebének ismételt feltépése persze károsan hat, elsõsorban az erdélyi magyarság közérzetére. Fokozza a románok rossz lelkiismeretbõl fakadó gyűlöletét. Felesleges és letargiához vezetõ az efölötti állandó sopánkodás, hisz egyrészt energia-vesztességgel jár, másrészt el kell ismernünk, nemzeti tragédiánk elõidézéséhez jócskán hozzájárultunk. Meg aztán más nemzetnek is megvolt, többszörösen is, a maga Trianonja - elég Lengyelországra gondolnunk -, mégis van ereje elõre tekinteni és nehézségei ellenére összefogni az ország fejlõdése érdekében.

    Nem tudom, hogyan sikerült Horvátországnak észrevétlenül és a legnagyobb természetességgel bevezetnie a kettõs állampolgárságot anélkül, hogy ezzel kiváltott volna valamilyen nemzetközi, államközi, vagy éppenséggel államon belüli megütközést. Nyilván hozzájárult ehhez a magyarországi horvát kisebbség számaránya is. Másfelõl - és nem csak ebben a témakörben - Magyarországon az ilyen horderejű kérdésekben és fõleg döntésekben nagyon sokat számít a nehézkes, rugalmatlan politikai gondolkodás. A belsõ gyötrõdés, a százszor is meghányt-vetett, állandó hosszabbításokkal tűzdelt bal- és jobboldal közti fárasztó, energia-pazarló meccsek nem vezetnek optimális (helyes) eredményre. Viszont elérik, hogy a környezõ államok is a kérdésre koncentráljanak, hogy teljes erõbevetéssel kapcsolódjanak a probléma tárgyalásába, hogy befolyásukat latba vessék és igyekezzenek nyomást gyakorolni épp az érdekelt kisebbségeken keresztül. A késlekedés, mint oly sok más ügyben, ebben is nemzeti sajátosságunk. Az ellenzék által csapdaállításra és politikai zsarolásra használt kettõs állampolgárság ügyének érdekében kiírt népszavazás indokolta a baloldal védekezõ állásfoglalását, viszont a nemmel való szavazásra való buzdítás csorbította a baloldal presztízsét, és sebet ejtett a kisebbségben élõ magyarok lelkén is. És, sajnos, az átlagember politikai tájékozódását korlátok közzé szorítja a globális történelmi-politikai tájékozottság hiánya. Sokan vannak, akik szűklátókörűen rávetítik egyéni problémáikat az egész társadalom sorsát érintõ kérdéskörre, más szóval, az olyanok, akik nem látják a fáktól az erdõt. Az ezúttal csupán szimbolikusan megvalósítható nemzeti egység megtagadása befelé kényszerű és hosszú távon indokolható belpolitikai lépés, kifelé viszont nemzeti köz- és önérzetet sértõ gesztus. A jelen helyzetben a kettõ összebékítése az anyaországi jobboldaliak és határon túliak gondolkodásában lehetetlen. Az anyaországiak több évtizedes félrevezetettsége és a határon túli magyarság illúziókat tápláló, mentalitásbeli mássága közti szakadék áthidalása a közeljövõben elképzelhetetlen, hiszen lényegesen különböznek Magyarország és az õt körülvevõ államok magyarságának társadalmi hagyományai, különbözik politikai és gazdasági helyzetük. Egy vékony réteg fejlett társadalmi-politikai gondolkodása mellett mindenütt túlsúlyban van a konzervatív gondolkodásmód, mely nem vesz tudomást a helyzet bonyolultságáról. A megosztottság, a magyarság jobb- és baloldalra történt kettéválasztása nem fehér-fekete típusú ellentét, hanem sokkal bonyolultabb és árnyalat-gazdagabb. A haladó és a konzervatív gondolkodás hajszálerezete tulajdonképpen több ponton összefonódik. Van jobboldali és baloldali kispolgári mentalitás, aminek következtében, mindkét oldalon felszínre törnek téves elméletek, és elõfordulnak rossz taktikai megoldások. A kettõs állampolgárság ügyében a baloldal a pillanatnyi kényszerhelyzetben csakis az egyetlen rossz megoldást választhatta, ami nem azt jelenti, hogy kedvezõbb helyzetben ne oldhatná meg sikeresen a problémát. A kedvezõ helyzetet pedig, remélhetõleg az egyesült Európa fejünk felett lebegõ eszméje fogja megteremteni. A jelen kedvezõtlen körülmények között a jobboldal, aljas módon, megkísérelte sarokba szorítani a magyar kormányt, és kikényszeríteni egy olyan lépést, amelyre a saját kormányzása idején nem volt és nem is lehetett képes. Ezzel, közvetve, sikerült olyan csapást mérnie Erdély magyarságára, mely sokkal súlyosabb annál a kárnál, mint amit az anyaországi baloldalnak okozott.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2005 / 6   »   Az utótöprengés folytatása
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911