Igyunk egy pohár húst!

    mondom én.

Szeme kerekre nyílik:

    Ooó, azt nem iszol!

Akkor hát megfürdök egy székben!

    Ooó, azt sem lehet!...

No, akkor rágjunk egy kis vizet!

Erre már

fület-töltõ hahotával nevet,

fények csillámlanak arcán

s óceánnyi könnye ered

afelett,

hogy nagyapja, túl minden kudarcán

még rágná a vizet,

s húst inna a kispohárból...

Hát ki hallott már ilyet?!

Arcán a pír,

szívemben csengettyűs kedve táncol.

Hessenti hosszú percekre

közelgõ elmúlásom.